Sokszor hallom az írók életét érintő legnépszerűbb sztereotípiákat. Kalandos életűek, izgalmas, egyedi látásmóddal bíró férfiak és nők, akik az igazság nyomában járnak, akik műveiken keresztül a társadalom legfontosabb kérdéseire keresik a választ, akik izgalmas társadalmi életet élnek, rendkívüli intelligenciájukkal és széles látókörükkel lenyűgözik környezetüket. A valóság persze olykor ennek szöges ellentéte. Az írás magányos tevékenység, az írásra való felkészülés sokszor szintén, és alighanem az alábbi filmek amúgy is alaposan rácáfolnak a fenti tételek bizonyos pontjaira.
A magam részéről abba a típusba tartozom, aki szereti nézni az írót a mű mögött, holott tudom, hogy a legtöbb író éppen azt szereti, ha a műve beszél helyette. Ugyanakkor a kettőt élesen különválasztani egyszerűen képtelenség, az pedig rendkívül izgalmas jelenség, mikor az ember egy életrajzon, vagy életrajzi filmen át ráébred, hogy kedvenc regénye cselekménye, mondanivalója mennyire tűpontosan egybevág mindazzal, amit szerzője élete során átélt. Következzék tehát most 10 film, melyben olyan írók kelnek életre, akik nagy hatással voltak az irodalomtörténet alakulására.
A 2008-ban öngyilkosságot elkövetett David Foster Wallace 1996-ban megírta a XXI. század Ulyssesét a Végtelen tréfa című elképesztően komplex és átfogó, több mint ezer oldalra rúgó regénye képében. David Lipsky a Rolling Stone újságírójaként a könyv megjelenése, és széleskörű sikere után nem sokkal öt napot töltött el az író társaságában, elkísérve őt felolvasókörútjára. Az interjú aztán végül sosem jelent meg a lapban, és ők ketten sem találkoztak többé, ám az az egy alkalom igazán emlékezetes, és ennek állít emléket a film is, mely lényegében két ember ismerkedése és elmélkedése az élet nagy kérdéseiről. Jesse Eisenberg önmagához képest igen visszafogott, és így válik kiválóvá, ám az igazi meglepetés a korábban vígjáték szerepeiről ismert Jason Segel, aki parádésan bújik a zaklatott sorsú író bőrébe. A film, talán épp témája miatt sajnálatos módon elsikkadt a 2015-ös filmtermésben, pedig gyönyörű darab az életigenlésről.
A turné vége – David Foster Wallace
Szintén egy meglehetősen keveset emlegetett darab, ezúttal 2016-ból, mely a lenyűgöző, ám rendkívül dagályosan fogalmazó fiatal író, Thomas Wolfe, és szerkesztője, a nem kevésbé legendás szerkesztő, Maxwell Perkins munkakapcsolatának, és abból kifejlődő furcsa barátságának krónikája. A Hemingway és Fitzgerald által is zseninek bélyegzett Wolfe-ot Jude Law kelti életre, Perkins bőrébe pedig az Oscar-díjas Colin Firth bújik, de feltűnik Nicole Kidman, Dominic West, és Guy Pearce is egy-egy kisebb-nagyobb szerepben. A Géniusz A turné végéhez hasonlóan csendes darab, nem is lehet más, ha egy olyan kiváló íróról szól, mint Wolfe, aki a XX. század első felének egyik legnagyobb amerikai prózaírója lehetett volna, ám korai és tragikus halála hamar véget vetett a karrierjének. És ennek ellenére mégis Perkins az izgalmasabb figura, aki számos szerzőből csinált ünnepelt sztárt, mert nem csupán szerkesztőjük volt, de barátjuk, mentoruk, és támaszuk is.
Géniusz – Thomas Wolfe
Kétlem, hogy túl sokan hallottak volna Bob Yari 2015-ös filmjéről, mely annak idején azzal került be a hírekbe, hogy ez volt 60 éve az első amerikai film, mely Kubában forgott, és az irodalmi Nobel-díjas író utolsó kubai tartózkodását eleveníti fel, valamint emléket állít Denne Bart Petitclerc és Hemingway rövid életű barátságának. Giovanni Ribisi ideális választás volt az írót bálványozó, és szintén háborút megjárt riporter szerepére, ám az igazi meglepetés a filmben az idős Hemingway-t alakító, és korábban csak kevéssé ismert filmekben feltűnt Adrian Sparks, aki nem csupán megszólalásig hasonlít a Papára, de beszédstílusában, és gesztusaiban is gyakorlatilag eggyé válik a nagy íróval, hűen közvetítve annak elharapódzó pszichológiai problémáit, és ellentmondásos természetét is. Érdekesség, hogy egy mellékszerepben feltűnik Mariel Hemingway is, az író unokája, aki szintén odavolt a film hangulatáért, és nagyapja ábrázolásmódjáért.
Papa – Ernest Hemingway
Stephen Daldry 2002-es alkotása Michael Cunningham 1999-es, Pulitzer-díjas regényét veszi alapul, melyben három nő egy-egy napját követhetjük nyomon különböző korokban, melyek közti összekötő kapocs Virginia Woolf világhírű regénye, a Mrs. Dalloway. Az első történetben maga az írónő jelenik meg, miközben főművén kezd dolgozni, időközben realizálva saját nemi identitását. Az elmaszkírozott Nicole Kidman alakításában Woolf egyszerre törékeny, és érzékeny teremtés, ugyanakkor erőt és tekintély sugárzó nő, aki képes felvenni a harcot a társadalmi megbélyegzésekkel, a karakter nem véletlenül hozott Oscar-díjat az ausztrál színésznőnek. Ugyanígy kiemelendő természetesen a mindig zseniális Meryl Streep, és Julianne Moore is, a film igazi erőssége mégis a mindent átszövő kesernyés atmoszférája, és a képsorokban megbúvó számtalan szimbólum, mely átível a három történeten, nem hiába, az Akadémia is díjazta a filmet, és összességében 9 Oscar-díjra jelölték.
Az órák – Virginia Woolf
Jerome David Salinger a XX. századi irodalom egyik legrejtélyesebb alakja, a Rozsban a fogó, vagy korábbi fordításában a Zabhegyező írója, akit műve elképesztő sikere tulajdonképpen remeteségre ítélt. Salinger a legtöbbek szerint élete végéig írt, irodalmi hagyatékában állítólag több teljes regény várja a megjelenést. Nicholas Hoult bújik a szerző bőrébe, akinek pályafutását végigkövethetjük első publikációitól a második világháború sors- és szemléletfordító traumáján át egészen a regény megjelenéséig, mely végül teljesen kiforgatta az életét. Megismerhetjük a Salinger és a popkultúra részévé vált főszereplője, Holden Caulfield élete közti összefüggéseket, és a még éppen a zaklatási botrányai előtt álló Kevin Spacey karakterén át még némi írástechnikai betekintést is kapunk a XX. század közepi amerikai próza elméletébe és gyakorlatába.
Rebel in the Rye – J. D. Salinger
Nagy várakozás előzte meg a 2019-es Tolkien-film megjelenését, leginkább azért, mert ez lett volna az első nagyjátékfilm a világhírű mesemondó életéről, ám a végeredményt látva inkább a csalódás jutott a nézők eszébe. Dome Karukoski filmje ugyanis a szerző életének első felére összepontosít, és A hobbit első mondatának megírásáig követi nyomon a sorsát, és bizonyos szempontból a Rebel in the Rye társfilmjének is tekinthető, és nem csupán azért, mert ahogy ott, úgy itt is Nicholas Hoult kelti életre a főszereplőt. Tolkien művészete, világnézete nagyban támaszkodott az első világháború hadszínterén szerzett tapasztalataira, a frontszolgálaton elvesztett barátai emléke egész utóéletére kihatással volt, amit nagyszerűen, bár olykor kissé egyhangúan jár körbe a film, ugyanakkor világosan felfejti a később komplett mitológiává növekvő Középfölde történelmének inspirációs aspektusait.
Tolkien – J. R. R. Tolkien
Stephen Fry nem csupán humoristaként, vagy íróként állja meg a helyét. A tragikus sorsú zseni, Oscar Wilde művészetéért már fiatalkorától rajongó Fry 1997-ben játszotta el az angol írót Brian Gilbert filmjében. Az életrajzi dráma átfogó képet ad Wilde munkásságáról, szerelmeiről, titkairól, miközben Nagy-Britannia legismertebb költőjének, írójának, társasági emberének és színpadi szerzőjének élete éppen életviteléből fakadóan szinte törvényszerűen tart a végromlás felé. Fry mellett okvetlenül kiemelendő a Wilde szeretőjét, Lord Alfred Douglas-t, azaz Bosie-t alakító Jude Law, aki bámulatos az intelligens, de zabolátlan karakterében, mely végül Wilde bukását okozza, de persze az igazi kincs éppen Fry, aki páratlanul képes megjeleníteni a világhírű zsenit, és az önmaga ismeretében is bizonytalan, és önmagát hedonista módon kereső gyarló embert is.
Oscar Wilde szerelmei – Oscar Wilde
Trumbo a hollywoodi aranykor egyik forgatókönyvíró csillaga volt, olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Római vakáció, a Stanley Kubrick-féle Spartacus, az Exodus, vagy a Henry Charriére regényéből készült Pillangó. Trumbo története tökéletesen jeleníti meg az 1950-es évek hangulatát, Joseph McCarthy szenátor ugyanis híres kommunistaüldözésének idején Trumbo volt az egyik hollywoodi arc, akivel példát kívántak statuálni, így aztán hiába rendkívüli tehetsége, hosszú évekig csupán írói álnevein írhatott, sokszor honoráriumot sem kapva a művekért. Bryan Cranston Oscar-jelölést érő alakításában kel életre Hollywood aranykora, és ugyan a film kissé leegyszerűsíti Trumbo kálváriáját, mégis kitűnően közvetíti a korabeli amerikai közhangulatot, mely nem csupán a politikára, de lényegében az élet minden területére rányomta a bélyegét.
Trumbo – Dalton Trumbo
Clive Staples Lewis, J. R. R. Tolkien legjobb barátja volt, és saját jogán is világhírű szerző, akinek a Narnia krónikái-sorozatot köszönhetjük, melynek első darabja minden idők 10. legtöbb példányban eladott könyvének számít manapság is. A korábban már Gandhiról és Charlie Chaplinről is kiváló életrajzi filmet forgató Richard Attenborough ezúttal nem kíván átfogó portrét adni a szerzőről, sokkal inkább életének egy megrázó, mégis szeretetteljes epizódjára összepontosít. Az Árnyékországban ugyanis a megrögzött agglegényként élő egyetemi tanár, és író, és a könyveiért rajongó amerikai kisfiú édesanyja közti szerelem bontakozik ki, melyet beárnyékol a nő rákbetegsége. Anthony Hopkins talán a 90-es években kapta legjobb karaktereit, Lewis szerepében nem olyan elsöprő, mint Hannibal Lecterként, vagy a Napok romjai komornyikjaként, de így is kimagaslik a filmből érzékeny, és finom alakításával.
Árnyékország – C. S. Lewis
Az utóbbi években kétségtelenül megszaporodtak a híres írókról szóló filmes portrék, és külön öröm, hogy a XX. század első felében alkotó, idehaza némileg ismeretlen Colette alakja is megelevenedett a vásznon, hisz a francia kultúrkörön túl manapság már kevésbé ismert, pedig nem csupán az irodalom, de a társadalmi egyenjogúság történetében is fontos pontot képvisel. Colette, férje szellemírójaként kezdett életrajzi ihletésű regények írásába, melyek azonban váratlan sikert arattak, a közönség azonban nyilvánvalón a férjét ünnepelte helyette. Sidonie-Gabrielle Colette végül kibújt a névtelenségből, és 1948-ban még irodalmi Nobel-díjra is jelölték; Wash Westmoreland részben Magyarországon forgatott filmjében élete ezúttal Keira Knightley alakításában elevenedik meg, és bár kétségkívül hiteles korrajzzal operál, történetvezetésében sajnos nem sok izgalmat tartogat, pedig ez a téma számtalan aspektus bemutatására adott volna lehetőséget, ám még ennek ellenére is kellemes darab.
Colette – Sidonie-Gabrielle Colette
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
