- Kovács Krisztián
- 2022. július 1. | Becsült olvasási idő: 6 perc
Bár akadtak kísérletek az 1960-as évek után is szép számmal a western műfaj újradefiniálására (elég csak Clint Eastwood Oscar-halmozó Nincs bocsánat című filmjére gondolni), és született is pár, időközben kultkedvenccé vált alkotás (Kurt Russell és a Tombstone ékes példa erre), mégis a zsáner újbóli felemelkedésére a 2010-es évekig kellett várni, amikor már olyan formabontó alkotások születtek, mint a westernt horror műfaji hibriddé alakító Csontok és skalpok, a prérit a kietlen ausztrál tájakon újrateremtő Az ajánlat, vagy a legszebb bosszúfilmes hagyományokat ápoló A megváltás. Ugyanakkor a műfaj aranykorából is számos emlékezetes alkotás maradt fent, melyek fénye máig nem kopott, noha messze nem emlegetik őket annyiszor, mint a Volt egyszer egy vadnyugat, A jó, a rossz és a csúf, és A hét mesterlövész klasszikus és időtálló szentháromságát. Most ezen alkotásokból szemezgettünk.
Don Siegel 1970-es filmje némileg már későn érkezett ahhoz, hogy szélesebb visszhangot vessen, és Clint Eastwood western-filmográfiájában is némileg mostoha sors jutott neki, pedig ők ketten, Shirley MacLaine-nel kiváló párost alkotnak, Ennio Morricone pedig itt is bizonyítja, hogy senki sem ért jobban a westernfilmek zenei aláfestéséhez. Ráadásul a történet központi párosa is rendkívül izgalmas koncepciót ad a tipikus amerikai fegyverhős, és az apácaruhában utazó prostituált kapcsolatával, de a kritikusok meglehetősen fanyalogva fogadták, és anyagilag pedig épphogy képes volt visszahozni az árát.
John Sturges mondhatni bemelegítése A hét mesterlövész előtt William Holdennel és Eleanor Parkerrel a főszerepekben, egy uniós fogolytábor parancsnokának és a táborba beépült ügynöknőnek a konfliktusával a középpontban. Sturges rendezését általában dicsérte a kritika, azonban Frank Fenton forgatókönyvének folyton felrótták a papírmasé figurákat, akik meglehetősen életszerűtlenre sikeredtek. William Holden sem volt odáig a filmmért, mely alig százezer dollárral volt csak képes felülmúlni a gyártási költségeit, Sturges pedig el is fordult egy időre a műfajtól, és inkább Spencer Tracy-vel forgatta le a Rossz nap Black Rocknál című filmet.
James Stewart kevésbé ismert filmje 1954-ből Anthony Mann rendezésében, a magyar keresztségben meglehetősen furcsa címet kapott, hiszen eredetiben The Far Country-ként futott. A Stewart által alakított Jeff Webster abból akar pénzt csinálni, hogy Kanadában dolgozó aranyásók számára hajt marhákat, odaérve azonban korrupcióval és elnyomással találkozik, és úgy dönt, felveszi a kesztyűt. Bár a film csodálatos helyszíneken, kiváló operatőri munkával dolgozik, a nézők nem igazán kedvelték, és még a gyártási költségeit sem hozta vissza, egyedül Stewart nyert vele, akinek 300 ezer dollár ütötte a markát a szerepért.
A lengyel-magyar származású Rudolph Máté filmje 1955-ből a népszerű westerníró, Donald Hamilton regényén alapult, a művet Harry Kleiner, a 20th Century Fox legnevesebb írója adaptálta a főszerepekben olyan sztárokkal, mint Barbara Stanwyck, Edward G. Robinson, és Glenn Ford. A farmtulajdonos összecsapása a földek újraelosztását intéző bizottsággal fontos történet lehetett volna, de Bosley Crowther filmkritikus szerint sajnos a szereplőgárda, a kiváló operatőri munka ellenére is csupán egy „lóopera” lett.
Ha Kirk Douglas és a western, akkor a legtöbbeknek vélhetően az Újra szól a hatlövetű jut eszébe, pedig a színész számos kiváló alkotásban tűnt fel még a zsáneren belül. Ezek egyike az 1961-es Az utolsó napnyugta, melyben Joseph Cotten és Rock Hudson voltak a partnerei. Az immáron a feketelista nyomása alól felszabadul Dalton Trumbo meglehetősen ötletes forgatókönyvet rakott össze a filmhez, mely feszült tempóban száguld az előrevetített tragikus finálé felé, mely annak idején alaposan megosztotta mind a nézőket, mind a kritikusokat.
John Wayne és Robert Mitchum a főszerepléje Howard Hawks filmjének, aki saját korábbi rendezését, a Rio Bravo-t vette alapul, és készült megújítani. A sci-fi íróként is ismert Leigh Brackett forgatókönyvében egy pisztolyhős, és a városka iszákos seriffje fognak össze, hogy az elesettek megsegítésére siessenek, amivel a film lényegében beáll a Wayne nevével fémjelzett vadnyugati hőseposzok sorába, amiből leginkább Robert Mitchum ihletett alakítása emeli csak ki, aki egyszerre szánni való alkoholista, és saját korlátait legyőző hős.
Gregory Peck talán két leghíresebb westernje az Idegen a cowboyok közt és a McKenna aranya, ez utóbbi hangulatát idézi leginkább az 1968-as Robert Mulligan rendezte Lopakodó hold. A főhős, Sam Varner utolsó katonai küldetése egy mentőakció az apacsok földjére, ahol nem csupán veszedelmet, de családot is talál, akiket aztán újra meg kell mentenie, mert mintha a múlt nem hagyná, hogy békésen éljék az életüket. Peck a kimért, távolságtartó, de a felszín alatt érzékeny, és mindig az igazságot és bátorságot választó karakterével szinte már ikont teremtett, ennek iskolapéldája Mulligan filmje is.
Egy újabb Kirk Douglas-western, ezúttal némileg egyedi koncepcióval. Itt ugyanis a koreai háború után járunk, amikor is Jack Burns nem hajlandó változtatni életmódján, és úgy él, ahogy a cowboyok közel száz évvel korábban. Burns-t ugyanakkor sokan veszélyesnek ítélik így aztán az egyébként vele jó viszonyt ápoló, Walter Matthau alakította seriffnek nincs más választása, mint levadászni barátját. A Dalton Trumbo által írt filmben feltűnik még a két központi karakteren kívül George Kennedy és Gena Rowlands is, a zenét pedig a mindig utánozhatatlan Jerry Goldsmith szerezte.
Earl Bellamy 1966-os filmje talán a legkevésbé ismert produkció a listán, mely egy a polgárháború alatt Phantom Hill városában köddé vált aranyszállítmány utáni hajszát örökít meg. Hogy a film az egyébként korrekt kivitelezés és történet dacára miért nem érhetett el nagyobb sikert, arra talán leginkább az igazi sztárokat nélkülöző casting tehetett, hiszen a filmben a legnagyobb névnek az a Robert Fuller számít, aki A hét mesterlövész rémes kritikákat kapott folytatásában alakította a főszerepet. Az igazi nagyágyú így a forgatáson Frank Nugent volt, aki korábban egytucat forgatókönyvet írt John Fordnak is.
Ezzel szemben az ugyanazon évben bemutatott Richard Brooks-film igazi sztárparádé. Az olajbáró által a felesége kiszabadítására felbérelt fejvadászok történetében láthatjuk ugyanis Lee Marvint, Burt Lancestert, Robert Ryant, Jack Palance-t és Claudia Cardinale-t is, míg a zenei aláfestésért a világhírű Maurice Jarre felelt. Frank O’Rourke két évvel korábban megjelent regényének adaptációját három Oscar-jelöléssel és lelkendező kritikákkal honorálta a szakma, és 1966 egyik legnézettebb filmje, és legnézettebb westernje lett.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?