- Kovács Krisztián
- 2020. december 7. | Becsült olvasási idő: 6 perc
Az Oscar-díj történetében három alkalommal fordult elő, hogy egy színész, vagy filmes szakember visszautasítsa a díjazását személyes, morális, vagy épp társadalmi okokra hivatkozva – mindhárom hatalmas botrány is keltett – ám azt talán kevesen tudják, hogy a díj közel 100 éves történelmében több alkalommal is előfordult, hogy a díjazott úgy döntött, egyszerűen nem egy el a díjátadóra, nem vonul végig a vörös szőnyegen, nem osztozik a csillogásban a kollégákkal. Bár a díj az amerikai alkotók szemében minden őt ért kritika ellenére is az egyik legvágyottabb kitüntetés, bőven akad, aki ezzel nem értett egyet.
Egy-egy távolmaradásra – különösen, ha olyan legendákról van szó, mint néhányan az alábbi lista tagjai közül – a sajtó, de főleg a szakma általában meglehetősen érzékenyen reagált, mégis összességében elmondható, hogy kevés olyan szereplő akad itt, akinek karrierjére valóban rányomta volna a bélyegét, hogy nem tette tiszteletét az éppen aktuális gálán. Hollywood ugyan rendkívül önérzetes tud lenni ilyen esetekben, ha pedig megsértődik, nehezen bocsát meg, és sohasem felejt, de szerencsére ez mit sem változtat azon, miként is emlékszünk az itt felsorolt fantasztikus alakok karrierjére.
Hollywood hőskorának nagyasszonya vélhetően a valaha volt egyik legnagyobb színésznő a filmtörténelemben, ráadásul igazi díjhalmozó, hiszen összesen 12 alkalommal terjesztették fel az elismerésre, ebből négyszer meg is kapta a szobrot, első és utolsó díjazása közt közel fél évszázad telt el. A meglehetősen öntörvényű Hepburn nem szerette a felhajtást, így amikor csak tehette, távol tartotta magát bárminemű díjátadótól, legelőször 1974-ben ment el egy ilyen eseményre, így személyesen egyik Oscar-díját sem vette át, de ettől még az elismerésekre büszke volt, és ha újságírók látogatták meg, büszkén mutatta a vitrinjében sorakozó aranyszobrokat.
Egyik kedvenc történelmi kalandfilmünk, az Arábiai Lawrence címszereplőjét alakító O ’Toole-t többször is jelölte az Akadémia több, mint fél évszázados pályafutása során – összesen nyolc alkalommal – ám egyetlen egyszer sem sikerült nyernie. Végül 2003-ban a döntéshozók úgy határoztak, hogy abban az évben O ’Toole kapja majd az általában afféle karriervigaszdíjként is emlegetett tiszteletbeli Oscart. Amikor az akkor már a hetvenes éveit taposó ír származású színész megtudta, hogy mire készül az Akadémia, egy nyilatkozatot juttatott el hozzájuk, amiben udvariasan ugyan, de visszautasította az elismerést, mert úgy érezte, még lehet benne néhány jó év, és nem akarta, hogy ezzel lezártnak tekintsék a pályafutását. Az Akadémia végül Henry Fonda és Paul Newman példáját felhozva meggyőzte, hogy mégis vegye át a kitüntetést.
A már életében bőven legendává váló, és a művészetre elképesztő hatást gyakorló francia rendezőzsenit 2010-ben szerette volna az Akadémia tiszteletbeli Oscarra jutalmazni. A probléma ott kezdődött, hogy Godard, akit egyébként sem egyszerű utolérni, a hírt meghallva teljesen elzárkózott a világtól, így az Akadémia még annyira sem tudott kapcsolatba lépni vele, hogy tudassa a hírről. Egy újságíró később megkérdezte a rendezőt, mit szólt a díjhoz, amire csak annyit felelt, „semmit, ha az akadémia csinálni akarja, csinálja.” Godard nem ment el a díjátadóra, és nem vette át az elismerést, amit később azzal is indokolt, hogy ilyesmikért nem fog tíz órát repülni, előtte pedig vízumot kérvényezni a beutazáshoz.
Az idén 85. évét betöltött veterán humorista, rendező és forgatókönyvíró rendezőként egy, míg íróként három Oscar-díjat nyert pályafutása során, de sem 1977-ben, sem 1987-ben, sem pedig 2012-ben nem jelent meg, hogy átvegye a kitüntetést. Allen sokszor elmondta a legkülönbözőbb interjúkban, hogy teljesen értéktelennek és leginkább értelmetlennek tartja az Oscart, és ezt a kijelentését számtalan, számára érthetetlen döntéssel tudja indokolni. Egyszer aztán, a 2002-as Oscaron mégis megjelent a színpadon, igaz nem díjat átvenni, csupán egy filmmontázzsal készült a közönség számára, hogy szeptember 11-e után fél évvel bemutassa, milyen fantasztikusan szép az a város, aminek ő is több különálló filmet szentelt karrierje során.
Scott a bevezetőben emlegetett háromból az egyik, aki visszautasította a díjat, melyet 1970-ben a Patton című háborús drámában nyújtott alakításáért ítéltek oda neki, melyben elképesztő ihletettséggel keltette életre a legendás tábornokot. Scott meglehetősen keresetlen szavakat használt, egyszerű pénzéhes húsparádénak titulálva a díjátadót, mely szavak természetesen vérig sértették a rendkívül önérzetes döntéshozókat, ugyanakkor úgy tűnt, egy évvel később mégis megfeledkeztek minderről, mert Scott újra a jelöltek közt szerepelt. A színész állítása szerint soha nem nézte a díjátadót a televízióban sem, általában egy jó meccset, vagy egy filmet választott helyette, később pedig már arról is megfeledkezett, mikor is adják át a díjakat.
Brando nevéhez fűződik az Oscar egyik legnagyobb botránya is. A legendásan nehezen kezelhető, és fegyelmezetlen, ám kétségtelenül őstehetségként elkönyvelt színésznek már volt egy aranyszobra, melyet 1954-ben nyert el A rakparton szerepéért, majd az 1972-es A Keresztapa címszerepéért ismét felterjesztették az elismerésre. Szinte mindenki biztos is volt benne, hogy hazaviheti a díjat, ám nem jelent meg az átadáson, amikor pedig ismertették a győzelme tényét, végül egy őslakos indián lány sétált fel a színpadra, akit Brando maga helyett küldött egy általa írt nyilatkozattal, melyet a lány ott helyben fel is olvasott. Brando az amerikai őslakosokkal való olykor kíméletlen bánásmód ellen emelte fel ebben a formában a hangját. A performansz mondhatni méltó volt az öntörvényű, senkit és semmit nem tisztelő óriáshoz, aki ettől persze még korának legnagyobb színészegyénisége volt.
Ha nem hallottad még Nichols nevét, az nem a te hibád, egyrészt ezúttal kivételesen nem színészről, hanem forgatókönyvíróról beszélünk, aki egyben az első személy volt, aki visszautasított a díjat. Nicholst 1936-ban díjazták volna A besúgó szövegkönyvéért, ám ő az írósztrájkra, és a kollégáival, más írókkal való bánásmódra és alacsony fizetésre hivatkozva nem csupán bojkottálta az átadót, de hangzatosan vissza is utasította a díjat. Az Akadémia végül elküldte a szobrot Nicholsnak, ő viszont egy rövid üzenettel egyszerűen visszaküldte, az indoklás szerint azért, mert ha elfogadná, azzal csalódást okozna azon kollégáinak, akik folyamatosan tartják a hátukat azért, hogy jobb feltételeket harcoljanak ki a szakmának.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?