Kovács Krisztián
2022. május 10. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Formálódó idővonalak – 7 film, mely újraírta a történelmet

Egyesek szerint a „mi lett volna, ha?” nemes egyszerűséggel a legfeleslegesebb kérdés a világon, melyet csak feltehetünk magunknak, mégis akár egy-egy csendesebb pillanatában kétlem, hogy a legtöbben ne gondolkoztunk volna el rajta életünk döntései és azok következményei kapcsán. Az irodalom, vagy épp a filmművészet is megtette ugyanezt, olyannyira, hogy az egy idő után önálló műfajjá terebélyesedett, mely leágazott a sci-fi és a történelmi regények vonulatából, és melyben olyan szerzők alkottak, mint Philip Roth, Ben H. Winters, vagy épp Harry Harrison.

Olykor persze kifejezetten nehéz különbséget tenni a sci-fi, és az alternatív történelem közt, de a kulcs valahol az általunk ismert múltban történt gyökeres változásnál van, mely egészen más irányba tolta akár a jelenünket, a jövőnket, vagy épp a nem túlságosan távoli múltunkat. És bizony a kérdés érezhetően Hollywood fantáziáját is izgatja, így aztán össze is gyűjtöttünk most hét alkotást, mely belenyúlt a múlt szövetébe, és némileg újraírta az általunk ismert történelmet.

Filmek, melyek újraírták a történelmet

Vörös hajnal

Charlie Sheen és Patrick Swayze egyik korai alakítása 1984-ből, mely aztán 2012-ben egy meglehetősen semmitmondó remake-t is kapott. A John Milius rendezte eredetiben egy csapat szovjet katona száll le egy coloradói kisváros mellett a hidegháború időszakában, és azonnal megkezdődik az invázió, mely természetesen az egész országra kiterjed. A mai szemmel kissé képtelen történet a hidegháború vége felé tökéletesen megfogható félelmeket jelenített meg, és egy addig nem igazán látott alternatívát mutatott a harmadik világháború kitörésére, mindezt ráadásul egyszerű tanulókból gerillaharcosokká váló fiatalok szemén át, akik látszólag mindent elveszítenek egyik pillanatról a másikra. Milius filmje rendkívül feszült dráma, a felnőttéválás keserű krónikája, mely pőrén jeleníti meg a háborús áldozatok értelmetlenségét.

Vörös hajnal

Watchmen – Az őrzők

Az Alan Moore és Dave Gibbons által a 80-as évek végén megalkotott képregény műfajának egyik csúcsa, nem véletlenül választották be minden idők 100 legjobb angol nyelvű regénye közé. Az újrateremtett 80-as években az Egyesült Államokat a már ötödik ciklusát teljesítő Richard Nixon irányítja, az átlagemberekből lett szuperhősök tevékenysége tiltottnak számít, miközben a világ az atomháború okozta mindennapos paranoiában él. Ebben a közegben meggyilkolnak egy egykor a politikai elithez is közel álló egykori szuperhőst, akinek a halála előre nem látható eseményeket indukál. Zack Snyder adaptációja egészen a fináléig hűen követi Moore és Gibbons képregényét, és lényegében tartalmát, és mondanivalóját tekintve mindvégig szolgálja az alapanyagot, kiváló karakterválasztások, és korhű látvány jellemzi, mely alaposan szembemegy a képregényfilmekről szőtt sztereotípiákkal.

Watchmen – Az őrzők

Becstelen Brigantyk

Bár általános meggyőződés, hogy Quentin Tarantino legjobb filmje a Ponyvaregény, a Becstelen Brigantyk igencsak közel van hozzá. A Brad Pitt főszereplésével készült alkotás a mester összetéveszthetetlen stílusjegyeit megtartva egy főleg zsidókból álló nácivadász alakulat útját követi nyomon, akik sorsa összefonódik egy a családja meggyilkolása után Párizsba menekült lány bosszújával, és végül egy Adolf Hitler elleni – Tarantinótól megszokott – brutális és véres végkifejletbe torkollik. A Becstelen Brigantyk nem csupán végtelenül szellemes dialógusai, vagy épp fordulatai miatt emlékezetes, de mindezen túl ott van még a szerepében lubickoló, és alakításáért Oscar-díjat nyert Christoph Waltz is, akinek minden apró gesztusát, minden megnyilvánulását egyszerűen öröm nézni a vásznon.

Becstelen brigantyk

District 9

Neill Blomkamp 2009-es filmjének múltjában egy gigászi űrhajó érkezik a Dél-Afrikai Köztársaságba, Johannesburg fölé, az idegenek pedig megmentésre várnak. Évtizedek múlva a rovarszerű lények menekültekként élnek a város külkerületében, a kormány pedig épp egy zárt telephelyre igyekszik telepíteni őket, ami természetesen megannyi konfliktussal jár. Blomkamp az apartheid időszakának allegóriáját nyújtja át a nézőnek, ami nem véletlenül vált kultfilmmé, hiszen társadalomkritikaként, egyedi hangvételű sci-fiként, és a kiváló alakítást nyújtó Sharlto Copley-nak köszönhetően bizarr karakterdrámaként is értelmezhető, ahol ráadásul a történet lendületét látszólag megtörő áldokumentumfilmes elemek is kiválóan szolgálják a dramaturgiát. Nem hiába, az alig 30 millió dollárból készült alkotás világszerte megnégyszerezte a bevételét.

District 9

Apollo 18

A valóságban az Apollo-program a költségvetés átcsoportosítása miatt az 1972 decemberében visszatért Apollo 17 után megszakadt, hogy a NASA inkább az űrsikló-programra, és a Skylab terveire fókuszálhasson, a 2011-es Gonzalo López-Gallego által rendezett kézikamerás áldokumentumfilm azonban eljátszott a gondolattal, mi lett volna, ha a 18-as is eléri a Holdat. A film szerint a küldetés teljes kudarccal, az asztronauták halálával, a holdkomp és a parancsnoki modul felrobbanásával zárult, melyet eltusolt a NASA, ám az itt látható ál-archív felvételek lerántják a leplet az okokról, melyek hátterében egy különös, idegen entitással való találkozás húzódik meg. Az Apollo 18 az Ideglelés, a Cloverfield, vagy a Rec jól ismert kézikamerás fordulatait hozza, némileg kiszámítható, és vonatott történetvezetéssel, ám pénzügyileg így is sikeres volt, gyártási költségét végül megötszörözte.

Apollo 18

Harmadik Birodalom

Robert Harris magyarul Führer-nap címen megjelent regényének adaptációja 1994-ben készült el Rutger Hauer főszereplésével. Az egyébként alacsony költségvetésű tévére szánt alkotás kellemes meglepetést okozott, mert bár nem követte mindenben hűen a regény cselekményét, az ábrázolt világ, kiegészülve Hauer kiváló alakításával, elvitte a hátán. A történet szerint a náci Németország győzedelmeskedett a második világháború európai hadszínterén, majd békét kötött az Egyesült Államokkal, és a Szovjetunióval. A noiros beütésű sztoriban megvalósult Adolf Hitler álma, és Albert Speer nagyszabású építményei láthatóak szerte Berlinben, a nép pedig 1964-ben a Führer közelgő születésnapi ünnepségére, a nemzeti ünnepre készül. Ebben a társadalmi közegben esik meg egy magasrangú náci párttag meggyilkolása, mely beindítja a cselekményt.

Harmadik Birodalom

Fekete Amerika

Desmond Nakao viszonylagos ismeretlenségben ragadt filmje is egy alternatív Egyesült Államokba vezet el minket a Ponyvaregény sikerének köszönhetően az A-listás hollywoodi sztárok közé visszakerülő John Travoltával a főszerepben. A film egyes hazai forgalmazóknál Feketén-fehéren címen is fut, és lényegében a rasszizmus témakörét járja körbe, egy érdekes alternatív csavarral, itt ugyanis a feketék nyomják el a fehéreket, mely aztán olyan eseményeket indukál, mely a kisembert az egész életét felforgató végzetes döntésre sarkallja. Nakao célja a filmmel az volt, hogy hűen bemutassa, mennyire nem a bőrszín a döntő, mert az egyetlen, ami képes megváltoztatni minket, hogy aztán embertársaink életére törjünk, az a hatalom, és a hatalmat adó pénz. Bár a film a bemutatásakor megbukott, manapság alighanem aktuálisabb, mint 1995-ben volt.