
- Kovács Krisztián
- 2019. április 18. | Becsült olvasási idő: 5,5 perc
Május 2-án egy rendkívül izgalmasnak ígérkező, filmrészletekkel fűszerezett kerekasztal beszélgetésre készülünk a Lurdy Moziban, ahol az álomgyár filmes pszichopatái kerülnek boncasztalra Doszpot Péter, volt gyilkossági főnyomozó, és Antal Gábor krízisintervenciós tanácsadó szakpszichológus közreműködésével Hollywood gonosztevőinek nyomában címmel, és ennek kapcsán eszünkbe jutott, hogy illene bemelegíteni kicsit a leendő közönséget, így most górcső alá vesszük, vajon ki, és milyen elvek mentén cselekedte mindazokat a borzalmakat, amiket tett.
A kriminológia örök problémája annak tapasztalata, hogy a legtöbb bűnelkövető nem annak a tényét sajnálja, hogy elkövette az adott bűntényt, sokkal inkább azt, hogy nem volt elég óvatos, és emiatt lebukott. Onnantól kezdve, hogy 1969-ben Charles Manson a Beatles-dalszövegeit okolta az általa irányított Tate-LeBianca-gyilkosságok felbujtójaként, az elkövetők mind a valóságban, mind a filmes feldolgozások esetében rendkívül sokrétű, mondvacsinált okokból kovácsolnak elveket maguknak, melyek megmagyarázhatóvá teszi az általuk elkövetett bűntényt. Íme most néhány gonosztevő, akiknek megvolt a maguk indoka a tetteikre.
Hollywood antihősei és az elvek Forrás: AllWallpaper.com
Aki ismeri Batman egyik legfőbb ellensége, Joker eredettörténetét (és hamarosan itt az azt feldolgozó film is, Joaqium Phoenix-szel a főszerepben), az pontosan tudja, hogy a később a káosz ügynökévé váló egykori előadót a regnáló, szenvtelen és nemtörődöm, kirekesztő társadalom, és az abból fakadó milliónyi személyes elfojtás tette azzá, ami. Így aztán gyakorlatilag indokolttá is válik gyökeres szembefordulása Gotham társadalmi rendszerével, etikai és erkölcsi mintaképével, mely lehúzta őt a mélybe. Ahogy már korábban is elemeztük, Joker személyiségjegyei az antiszociális személyiségzavar jellemvonásait tükrözik, ő maga éppoly hideg, ellenséges, és mentes mindenféle empátiától a rendszer felé, amilyen a rendszer volt ővele, célja nem csupán a hatalom megdöntése, de a teljes rendszer átformálása, ami persze egyenesen tükrözné saját korcs lelkivilágát, és így együtt okozná Gotham végzetét.
Joker Forrás: imdb.com
A második világháború, és a holokauszt borzalmai óta foglalkoztatja az embereket a kérdés, vajon ugyanolyan mértékben számítanak-e bűnösnek emberiség ellen elkövetett bűnökben azok, akik kitervelték a „végső megoldást”, és azok, akik „csupán” parancsokat hajtottak végre e borzalmas tettek kapcsán. Bár a nemzetközi jog elkülöníti a kettőt, ahogy az meg is látszott a nürnbergi perben, kétlem, hogy egy jó érzésű ember a kettőt közt markáns különbséget tud tenni, vagy megértést tanúsítani. Így azonban kérdés, hogy vajon Quentin Tarantino Becstelen Brigantyk című remekművének központi náci karaktere, a „zsidóvadász” Hans Landa melyik csoportba is tartozik? Landa látszólag, és saját elmondása szerint is élvezi, amit csinál, és minden erejével azon volt, hogy kiérdemelje csúfnevét, ugyanakkor hűsége annyira már nem erős, hogy a Führer halála után ne tagadná meg a Harmadik Birodalom manipulatív propagandáját, aminek nevében addig eljárt, és kérjen menedékjogot az Egyesült Államok hadseregétől. Landa látszólag egyetlen elve ennek fényében az a gerinctelenség, melynek nevében eljárva pusztán a haszon, és az aktuálisan nagyobb hatalmat gyakorló ország, vagy szövetség ígérete lehet a döntő.
Hans Landa Forrás: imdb.com
George Orwell Állatfarmja óta ismerjük a mondást „minden állat egyenlő, de a disznók egyenlőbbek”. Ezt a nem túl igazságos elvet számtalan társadalom fenntartotta az elmúlt évezredek során, mind az ókori, mind a középkori nemzeteknél és birodalmaknál számtalan példát látunk erre, és kimondva, vagy kimondatlanul a mai napig megfigyelhető egyes országokban. Ezt az elvet vette alapul, és fejlesztette tovább John Kramer, azaz a Kirakós-gyilkos a Fűrész filmekben, ő azonban nem bőrszínhez, nemhez, vagy társadalmi pozícióhoz, hanem az élet általa megállapított értékéhez igazította mindezt. Azaz, valaki, aki tisztán éli az életét, nem csap be másokat, nem hazudik, nem él tudatmódosítókkal, jó eséllyel joggal bír ahhoz, hogy éljen. Kramer elvrendszere saját elkeseredettségéből, és halálának közelségéből fakad, ráadásul annyira torz, és olyannyira nem veszi figyelembe az ember valódi természetét, hogy e szerint az elv szerint mindenki bűnös, és egyszer mindenki egy lesötétített fürdőszobában végezheti egy fűrész társaságában.
John Kramer Forrás: imdb.com
A héten foglalkoztunk már Robert De Niro színészi zsenialitásával, és sokszínűségével, melyre az egyik legjobb példa a Cape Fear – A rettegés foka című film Max Cady-je. Nála eleve nagy kérdés, vajon eredetileg is pszichopata volt-e (szexuális erőszakért ítélték el, ennek fényében erősen valószínű), vagy a 14 évnyi börtön tette azzá, ám szabadulása után többször is bemutatja, miként realizálja saját elméletét a bosszúra vonatkozóan, és onnantól élete vezérelve, és egyetlen célja is ez marad. Max Cady, aki önmagát tanult jogászdoktornak tartja, és nyilvánvalóan rendelkezik is némi tanult intelligenciával, hiszen saját ügyében is ő járt el egykori ügyvédje helyett, gyakorlatilag eggyé válik a jogrendszer döntési és végrehajtási struktúrájával, hiszen ő maga lesz az ügyész, aki rábizonyítja egykori ügyvédjére a bűnösséget, ő a bíró, aki kimondja az ítéletet, és a hóhér is, aki a halálsorra kíséri az elítéltet. Max Cady a filmes pszichopaták prototípusa, aki magán hordozza azok minden ismérvét.
Max Cady Forrás: imdb.com
Alan Rickmanra manapság már inkább a Harry Potter-sorozat Perselus Pitonjaként emlékeznek, holott az egyik legjellegzetesebb filmes gonosz, a Die Hard első részének Hans Gruberje is a nevéhez fűződik. Gruber meggyőződéses terrorista, ugyanakkor csak nagyon halványan táplálja valamiféle gyenge ideológiai meggyőződés, az igazi vezérelv a nyereségvágy, mely végül a Nakatomi-pláza elfoglalásához, és 640 millió dollár elrablásához vezeti csapatával együtt. A német férfi azért is rendkívül veszélyes ellenfél, mert veszélyes helyzetekben is megfontolt, és hidegvérű, mindezen túl pedig kimagasló taktikai érzékkel, és munkafegyelemmel bír, melynek hála minden fenntartás nélkül idomult a megváltozott körülményekhez, mikor Bruce Willis karaktere látszólag keresztülhúzza a számításait, mintha a rablás, és a gyilkolás pusztán a napi rutin részét képezné az életében, és mindvégig a végső cél lebeg a szeme előtt.
Hans Gruber Forrás: imdb.com
Tekintve, hogy már két hét sincs hátra a Bosszúállók: Végjáték premierjéig, botorság lenne lespórolni a lista végéről az őrült titánt, Thanost, akinek szintén megvan a maga, egyébként meglehetősen logikus elve, mely a tetteit mozgatja. Thanos a túlnépesedett univerzum megmentésére törekszik, méghozzá egy szerinte tökéletesen humánus, és mindenképpen igazságos módszerrel, a teljes populáció megfelezésével. Az már egy másik kérdés, hogy elfogadjuk-e a népírtást, mint a társadalmi rend és létszám szabályozásának eszközét – nyilvánvalóan nem – ráadásul kétségtelen, hogy Thanos esetében az univerzum lakosságának fele pusztán járulékos veszteség, és mellékterméke annak, hogy ezáltal ő válik a mindenség legnagyobb hatalommal bíró lényévé. Különös, Marvel-képre formált messiáskomplexus ez, mely sajnálatos módon beteljesedik a történet végén, hogy aztán hamarosan megtudjuk végre, miként zárul majd a Bosszúállók története.
Thanos Forrás: imdb.com
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?