Harvey Weinstein jelenleg huszonhárom éves börtönbüntetését tölti szexuális zaklatás vádjával. A botrány, a körülötte szerveződő mozgalmak egyes akkoriban megjelent cikkek szerint elvették Hollywood ártatlanságát, holott ennél naivabb tévképzetet elképzelni is nehéz: véleményünk szerint nem tettek mást, csupán ismételten feltéptek 70-80 éve folyamatosan gennyedző sebeket. Még tovább megyünk, az olyanok, mint Weinstein, vagy épp Kevin Spacey tettei gyomorforgatók, ám az álomgyár történetében bőséggel akadtak még az övükénél is gusztustalanabb, vagy épp ellentmondásosabb epizódok. Ezeknek jártunk most utána.
Ha valaki olvasott bármit James Ellroy-tól, a többek közt a Szigorúan bizalmas, a Fekete Dália, A nagy sehol, vagy a Perfídia című regények szerzőjétől, talán túlzásnak tartja azokat az olykor kifejezetten borzalmas momentumokat, melyeket a népszerű író kendőzetlen naturalizmussal elevenít fel Hollywood kiemelkedő alakjairól, és bár nyilván ezek egy része az írói fantázia szüleménye, látván a lenti történeteket, nehéz meghúzni, hol a határ a kietlen és rémisztő valóság, és a kreatív és naturális fikció között.
A legendás Orson Welles 1941-ben készítette el első rendezését, a minden idők egyik legformabontóbb, és korának kétségkívül leginnovatívabb művének számító Aranypolgárt, mely a médiamágnás, William Randolph Hearts életét vette alapul. Hearts vérig sértődött, és mindent elkövetett, hogy az Aranypolgár bukás legyen, amit pénzügyileg ugyan elért, azonban a film minőségére mindez nem volt hatással. Mégsem ez a legnagyobb botrányt kavart eset, ami Hearts nevéhez fűződik. A köztudottan fondorlatos, és nehéz természetű médiaszakember szilárdan hitte, hogy felesége, Marion Davies Charlie Chaplinnel csalja őt, a számonkérés helyett azonban meglehetősen érdekes módját választotta a revansnak.
Partit rendezett, ahová számtalan hollywoodi szakembert, ismerősöket, és ismeretleneket hívott meg, köztük Chaplint, a későbbi beszámolók szerint azért, hogy megölje.
majd testét hamar elhamvasztották, a Hearts tulajdonában lévő lapok pedig még aznap lehozták a hírt, hogy a partin Ince emésztőszervrendszeri problémák miatt elhalálozott. Hearts egyik titkára évekkel később fedte fel, hogy a lövés a médiamágnás fegyveréből jött, a golyót pedig eredetileg Chaplinnek szánták, ám miután ekkoriban már Hearts tulajdonában nagyjából 30 amerikai újság volt, mindegyik azon nyomban igyekezett egyszerű balesetként feltüntetni a hírt, a befolyásos üzletember pedig végül tiszta maradhatott.
Külön cikkben is foglalkoztunk már J. Edgar Hoover, az FBI alapítójának, és igazgatójának ellentmondásos életével, vagy épp az Ernest Hemingway halálában játszott közvetett szerepével, az pedig mára gyakorlatilag kész tény, hogy Hoover fénykorában rajta tartotta a szemét Hollywood mindennapjain. Chaplinnek e történetben is szerep jut, Hoover ugyanis egy vacsorameghíváson találkozott a komikussal, és annyira ellenszenvesnek találta, hogy hamar nyomozásba kezdett vele kapcsolatban. A Chaplin-dosszié állítólag viszonylag gyorsan 1900 oldalasra hízott. Chaplin tudott a megfigyelésekről, és az információgyűjtésről, állítólag később ez is szerepet játszott abban, hogy hosszú évtizedekre elhagyta az Egyesült Államokat, ám nem ő volt az egyetlen, aki ekkoriban az FBI érdeklődési körébe került.
melyekkel ideális helyzetben zsarolhatóvá váltak volna. Frank Capra, Marlon Brando, Elia Kazan, Marilyn Monroe vagy Dalton Trumbo is azok közé tartozott, akikről Hoover terjedelmes dossziét őrzött saját aktagyűjteményében, melyek nagy részét azonban helyettese és egyesek szerint élettársa, Clyde Tolson megsemmisített az igazgató halálát követő 24 órán belül.
Az érzelmek Hollywoodban is csak bonyodalmakhoz vezettek. Az 1963-as, akkoriban minden idők legdrágább filmjének számító Kleopátra forgatása során óriási botrányt keltett, hogy a két házasságban élő sztár, Elizabeth Taylor, és Richard Burton viszonyt kezdett egymással, holott nem ez volt az első ilyen eset a hűtlenség fellegvárának számító álomgyárban. Igaz, akadtak, akik náluknál diszkrétebben csinálták, köztük a két vitathatatlan legenda, Katharine Hepburn, és Spencer Tracy, akik 1941-től, egészen Tracy 1967-es haláláig folytattak nyílt viszonyt egymással. A két legenda esetében azonban nem testi fellángolásról, hanem valódi szerelemről volt szó, Tracy azonban nem véletlenül nem hagyta el feleségét, mert siketen született fiától nem akart elszakadni hívő katolikus révén.
Hollywood valaha volt egyik legjobb színésznője volt egyébként az, aki hosszú kapcsolatuk alatt elérte, hogy Tracy leálljon a korábban mérhetetlen alkoholfogyasztással, valamint leszokjon a különböző barbiturát-származékok és a Dexedrin fogyasztásáról. Tracy esetében mindez valóban mindennapos harcot jelentett korábban, a megismerkedésük utáni években kétszer le is tartóztatták alkoholos befolyásoltság alatt, de Hepburnnel való kapcsolata közben élete alkonyára végül egyenesbe jött, a pár pedig nem foglalkozott közben a pletykákkal, és az őket elítélő tekintetekkel.
Ingrid Bergmant egy ország ölelte a keblére a Casablanca női főszerepében az 1940-es évek elején. Igazi bálvány volt, kitűnő és intelligens színésznő, aki tiltakozott az amerikai fegyveres erők szegregációja ellen, és az országot járva szórakoztatta az éppen harcba induló és kiképzés alatt álló katonákat. A közvélemény nem is tudott róla, de az MGM épp túl volt Bergman korábbi, Gregory Peckhez fűződő viszonyának elsimításán, mikor a színésznő beleszeretett Roberto Rossellini filmrendezőbe. A hűtlenség persze mindennapos volt az álomgyárban, ám Rossellini ezen túl teherbe ejtette Bergmant, aki mindeközben Petter Lindstrom idegsebész felesége volt. Bergman Mexikóba szökött megszülni a gyermeket, majd azon nyomban elvált férjétől, és egy héten belül hozzáment Rossellinihez.
Az amerikai közvélemény persze ízekre szedte, és hiába az MGM hadjárata az újabb affér elsimítására, nem volt mit tenni,
A pár elhagyta a kontinenst, és visszatért Európába, Bergman pedig csak 6 évvel később kapott ismét szerepet amerikai filmben, reménykedve benne, hogy a nézők elfelejtették a nevéhez fűződő botrányt. Számítása olyannyira bejött, hogy az 1956-os Anastasia című film főszerepéért elnyerte karrierje második Oscar-díját is, igaz, még ugyanebben az évben, három közös gyermekkel a hátuk mögött elvált Roberto Rossellinitől is.
Rock Hudson nevét olyan lehengerlő filmekből ismerhetjük, mint az Óriás, a Zebra kutatóbázis, a Búcsú a fegyverektől, vagy Az utolsó napnyugta. Hudson karrierje az 1952-es Folyó mentén című filmmel kezdett felfelé ívelni, egyik-pillanatról a másikra azon kapta magát, hogy magazinok címlapfotózására kérik fel, és fiatal lányok ezrével küldtek neki rajongói leveleket. Hudson számára egyre nehezebb volt eltitkolni homoszexualitását, ám ügynöke, Henry Willson ragaszkodott hozzá, hogy így tegyenek, hiszen akkoriban mindez a megbélyegzéssel, és a kitaszítottsággal lett volna egyenlő, Hudson pályája pedig épp felfelé ívelőben volt. A Confidental bulvárlap ekkoriban közzétett egy cikket arról, hogy Hudson meleg, ám Willson elintézte, hogy felbérelt verőlegények félholtra verjék az újságírót, aki ennek hatására átadta a bizonyítékokat, melyet ott helyben megsemmisítettek.
aki ekkoriban még nem volt tisztában újdonsült férje szexuális irányultságával. Hudsont megviselte a kényszerházasság, inni kezdett, naponta 3 doboz cigarettát is elszívott, és olykor agresszívan viselkedett a nővel, őt okolta saját nehéz helyzetéért. Hudson csillaga az 1970-es évek elejére leáldozóban volt, végül 1984-ben AIDS-el diagnosztizálták, homoszexualitását, és betegségét pedig mindössze néhány hónappal 1985. október 2-án bekövetkezett halála előtt ismerte csak el.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?