- Kovács Krisztián
- 2022. szeptember 1. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Mi kell ahhoz, hogy valakiből örökérvényű idol váljon? Mi szükséges hozzá, hogy valakit ikonként öleljen keblére a popkultúra? Nagyobb részt szerencse, persze, mondhatnánk, és meglehetősen közel állnánk az igazsághoz, ám ahhoz, hogy valaki hivatkozási alapot teremtsen saját szakmájában, nem árt egy nagyfokú önazonosság, és az, hogy a sikerei dacára is képes legyen huzamosabb ideig két lábbal a földön állni. Akkor is, ha ünnepelt, Oscar-díjas hollywoodi szépségdíva, és akkor is, maga a monacói hercegné.
Audrey Hepburn, Grace Kelly, Katharine Hepburn. A hollywoodi aranykor vitathatatlan ikonjai, akikre máig, évtizedekkel haláluk után is jó szívvel emlékszik a nagyközönség, és akik sikerét, vagy inkább az örökkévalóban visszhangzó alakját nehéz, vagy egyenesen lehetetlen felülmúlni, pláne megismételni. Mindhármukban azonos, hogy rengeteget küzdöttek a sikerért, de pályájuk csúcsán sem az határozta meg őket, ez az irigylésreméltó önazonosság a legendák közé emelte alakjukat.
Grace Kelly
Gracia Patricia Kelly szigorú katolikus neveltetésben részesült, melyet leginkább édesanyja támogatott, nem tartózkodva a fizikai feddéstől, ám Kelly-nek így sem volt könnyű dolga, mert a magát a nincstelenségből milliomossá felküzdő, háromszoros olimpiai aranyérmes édesapa rájuk vetülő árnyéka sem könnyítette meg az életüket. A család leghalkszavúbb tagjaként a fegyelmezés elől Kelly olyan csendes tevékenységekhez menekült, mint a rajzolás, az irodalom és a balett, és bár a zárdai iskolában, ahova járt, szinte kizárólag kiváló értékeléseket kapott, ez kevés volt ahhoz, hogy igazán felkeltse szülei érdeklődését önmaga iránt, akik nem is rejtették véka alá, hogy nem ő a kedvenc a családban.
1947-ben, tizennyolc évesen jelentkezett az American Academy of Dramatic Arts-ra, miután pedig tehetős szüleinek nem esett nehezére, egy meglehetősen elegáns, lányoknak kialakított szállásra költöztették, ahol korábban, karrierje kezdetén többek közt Lauren Bacall is lakott. Az iskola első két éve kulcsfontosságú Kelly életében, akinek bájos és elbűvölő személyisége ekkor teljesedett ki igazán, ám emellett megtanult küzdeni is, és élni a külsőségek adta lehetőségekkel a maga keretein belül, és modellként is kipróbálta magát, noha e szerepkörben meglehetősen idegenül mozgott még saját bevallása szerint is. Arra azonban jó volt, hogy levetkőzze a színpadi jelenléttől, a kamerák közelségétől, vagy a nézők tekintetétől való egészséges viszolygását.
Clark Gable oldalán, akivel a Mogambo-ban játszottak együtt
Kelly életét nem csupán a kemény munka, de bizony a szerencse is segítette. 1950-ben Marlon Brando ügynöke, Edith Van Cleve a vidéki színházakat járta új tehetségek után kutatva, és megkérdezte a fiatal lányt, nincs-e kedve kipróbálni magát Hollywoodban. Az elkövetkező időszakban rendkívül gyorsan történt minden. Kelly átesett néhány castingon, és több visszautasításon, ám – leginkább Van Cleve közbenjárására – mindössze pár hónapon belül megkapta Fred Zinnemann még formálódó, és később a western sablonjait felülíró legendás filmje, a Délidő női főszerepét. Kellyre óriási felelősség hárult, hiszen a kétszeres Oscar-díjas élő legenda, és amerikai hőst megtestesítő nagyság, Gary Cooper filmbéli kedveseként kellett helytállnia. A közismerten szorgalmas Kelly naphosszat gyakorolt és figyelte partnereit, és bár kifejezetten rosszul érezte magát a hollywoodi közegben, a filmszerep azonnal áttörést hozott neki az álomgyárban.
A Mogambo-ért megkapta a legjobb női mellékszereplő Golden Globe-díját, míg 1954-ben, azok után, hogy kiütötte vetélytársait a Vidéki lány című film főszerepéért folyó küzdelemből, elnyerte az Oscar-díjat is. Kelly volt Alfred Hitchcock kedvenc színésze, a rendező dirigálta a Gyilkosság telefonhívásra, a Hátsó ablak című klasszikusokban is. A színésznő mindössze öt évvel azután, hogy felfedezték egy kicsi vidéki színház színpadán, Hollywood ünnepelt, Oscar-díjas színésznője volt. És mégis, képes volt mindezt maga mögött hagyni.
Kelly a Vidéki lány főszerepéért kapott Oscar-díjjal
Grace Kelly 1955 áprilisában a Cannes-i Filmfesztiválon találkozott először Rainier herceggel, és egy meglehetősen élénk levelezést követően pontosan egy évvel később egy kínos pontossággal megkoreografált szertartás keretében egybe is keltek, Kelly pedig megkapta a Grácia hercegné nevet. Bár története kétségtelenül tündérmesébe illik, a felszín alatt mindez messze nem zajlott ilyen természetességgel, és bár kétségtelen, hogy elsősorban érzelmek álltak a frigy mögött, sem Kellynek, sem Rainiernek nem volt könnyű. A herceg évek óta keresett feleséget magának, mikor megtörtént az a végzetszerű találkozás Cannes-ban, Kelly szülei pedig a lány egyetlen korábbi udvarlóját sem voltak hajlandóan elfogadni, ám nyilván a herceg házassági ajánlatára azonnal igent mondtak. Az tehát, hogy az igen kimondása mennyiben volt Kelly szándéka, és mennyire a gyermekkorban megszokott, szüleinek való engedelmességre törekvés, máig kérdéses, és nem hiába foglalkoznak sokat a kérdéssel a színésznő életrajzírói is.
A monacói közvélemény eleve nem fogadta jól a herceg választását annak ellenére sem, hogy Rainier nagyapja, II. Lajos is színésznőt vett korábban feleségül, és főleg az ifjú pár „az évszázad esküvőjeként” beharangozott menyegzője kapcsán érte számos kritika őket, abban pedig mindenki biztos volt, hogy afféle kikényszerített frigyről van szó. Hogy mégis miért fogadta el végül a közvélemény Kelly-t?
Alfred Hitchcock oldalán
Fontos kiemelnünk azt is, hogy ahogy vélhetően mindenki tette volna, Grace Kelly is meglehetősen nehezen szokta meg a királyi családba való bekerüléssel járó mindennapos protokollokat. A hercegnő talán ekkor tudta leginkább kamatoztatni mindazt, amit a szülői házból magával hozott, kényszerítette ugyanis magát, hogy megfeleljen minden létező elvárásnak, és változtasson a közvéleményben kialakult képen, bár az is igaz, hogy egyértelműen pozitívan csak azt követően írtak róla a lapok, hogy életet adott második gyermeküknek, a trónörökösnek. Kelly-nek ekkorra már szenvedélye lett a film, amit szintén maga mögött kellette hagynia – mindezt karrierje csúcsán – ráadásul az összes barátja az Egyesült Államokban élt, így a kapcsolattartás sem volt egyszerű. Ne feledjük, hogy Kelly ekkor még mindig csak huszonhét éves, és ismét fel kellett építenie magát.
A szerelem ráadásul némileg látszólagosnak bizonyult, a herceg minden idejét ugyanis nagyrészt a politikai ügyek töltötték ki, Kelly pedig a gyerekeket nevelte, amikor pedig szabadideje volt, festegetett. Utóbbi pótolta némileg Hollywoodot, a 70-es években több önálló kiállítása is nyílt, noha sokszor feltette magának a kérdést, vajon akkor is érdekelnék-e az embereket a képei, ha nem az lenne, aki. Barátai beszámolói szerint ez az időszak volt az, amikor depresszió jelei mutatkoztak rajta, közel húsz évvel azután, hogy elhangzott az igen az oltár előtt.
Grace Kelly élete furcsa kettősség. Míg a vásznon leginkább öntudatos és erős nőket alakított, addig hercegnőként egyértelműen vállalta a mindenkori második szerepét férje mögött, ugyanakkor ő volt az, akitől esetleg problémái dacára sem tűnt egyik szerep sem idegennek. Talán éppen azért, mert bájos, de erős személyiségét mindig annak szolgálatába tudta állítani, amire a legnagyobb szükség volt, így ha valakire igaz, hát rá mindenképpen, hogy lényegében már azelőtt hercegnő volt, hogy valóban hercegnő lett volna.
Kelly az esküvő napján
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
