Kovács Krisztián
2020. február 4. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 10. – Glengarry Glen Ross (1992)

Ne csodálkozz rajta, ha nem hallottál még erről a filmről. Mindössze néhány szereplős, látszólag a nem túl izgalmas ingatlanértékesítői szakma mindennapjait boncolgató, mindössze pár helyszínes alkotás ez, mely ráadásul pénzügyileg teljes bukásnak bizonyult 1992-es bemutatásakor. Abban az esetben azonban, ha megemlíteném a forgatókönyvíró nevét, felsorolnám a főszereplőket, és elárulnám azt is, mennyire különös ritmusú, intelligens párbeszédekre épülő, kőkemény kapitalizmuskritika ez egy egyszerű kamaradrámába ágyazva, melyet a kritikusok és a nézők gyakorlatilag egyöntetűen imádtak, akkor remélhetőleg már felcsigázom az érdeklődésed.

A filmmel valamikor a 90-es évek közepén a frissen bevezetett HBO késő éjszakai műsorsávjában, egy vélhetően sokezredik ismétlésen botlottam bele alig tíz évesen. Akkor csupán annyi maradt meg, hogy általam is ismert, híres színészek hosszasan kiabálnak és szitkozódnak egymással. Talán tizenöt év is eltelt, mire ismét beleszaladtam egy másik csatorna késő éjjeli műsorán, és ottragadtam előtte. Akkoriban már egyik legnagyobb kedvencem a Tizenkét dühös ember eredeti, 1957-es változata volt Henry Fondával a főszerepben, jelen alkotás pedig hangulatával annyira emlékezetett rá, hogy tudtam, új kedvencet fogok avatni. A Hollywood-i akták tizedik epizódjában a Glengarry Glan Ross.

Glengarry Glen Ross (1992)

Aranyat érő alapok

Aki szereti az amerikai drámákat, vélhetően két nevet biztosan ismer, az egyik Arthur Miller, a másik David Mamet. Mamet 1982-ben írta meg, eredetileg színpadra szánva a négy, látszólag gátlástalan, vagy kiégett ingatlanügynök kétnapos történetét, melyet végül 1993-ban Londonban mutattak be, hogy aztán még ugyanabban az évben, a nagy sikerre való tekintettel átköltöztessék a New Yorki-i Broadway-re. A siker nem csupán a parádés szereposztásban nyilvánult meg (többek közt Joe Montegna alakította a főszerepet színpadon), hanem az elismerésekben is. A kritikusok Mamet addigi legjobbjaként köszöntötték a Glengarry Glen Ross-t, és 1984-ben megkapta érte a Pulitzer-díjat.

Jerry Tokofsky alig egy évvel ezt követően megvásárolta a megfilmesítés jogát a köztudottan keményen alkuszó Mamet-től, aki a jogokért félmillió dollárt, és a filmforgatókönyv megírásának kizárólagos jogát, valamint azért további félmillió dollárt kért. Irvin Kershner rendező – aki korábban A Birodalom visszavág című Star Wars-filmet is dirigálta – Tokofsky jóbarátjaként javasolta neki, hogy menjen bele az üzletbe. Így is történt, ám a bonyodalmak itt kezdődtek, hiába készült ugyanis el a forgatókönyv, hiába jegyezte azt a Pulitzer- és Tony-díjas Mamet, a mindössze néhány szereplőt mozgató, és három helyszínen játszódó film ötletét egyik stúdió sem érezte túlságosan nézőcsalogatónak.

Glengarry Glen Ross (1992)

Versenyfutás a legjobb szerepekért

Négy éven keresztül az előkészületekre és a forgatásra szükséges pénzt végül többek közt egy német televízióállomás, egy amerikai kábeltévé, egy ausztrál mozilánc, néhány bank, és a legvégén beszálló New Line Cinema forgalmazó jóvoltából sikerült összekalapozni, nagyjából azzal párhuzamosan, mikor beindult volna a film castingja. Al Pacino már ismerte Mamet nevét, ha személyesen nem is találkoztak, hiszen szerepelt a neves drámaríó Amerikai bölény című darabjában, mely nagy sikerrel futott a Broadway-n. Pacino bár már kora egyik legünnepeltebb sztárja volt, sosem feledkezett meg igazi szerelméről, a színpadról, így minden követ megmozgatott, hogy ő játszhassa az egyik főszerepet.

Pacino híre miatt végül 1989-ben az akkor már kétszeres Oscar-díjas legenda, Jack Lemmon is igent mondott, Alec Baldwint viszont nem sikerült meggyőzni, hogy szerepet vállaljon a készülő produkcióban. A rendezéssel megbízott James Foley elismerte, hogy nem lehet túlságosan csábító az ajánlata, hiszen minden színész a szokott fizetése töredékét kaphatta csak a rendkívül alacsony költségvetés miatt. Olyannyira nem találtak jelentkezőt, hogy Foley ügyvédje végül felvette a kapcsolatot a művészeti ügynökségeket tömörítő szervezettel, mondván ajánljanak bárkit. Végül Ed Harrist, és Kevin Spacey-t küldték Foley-nak. Miután a rendező mindenképpen szeretett volna Alec Baldwinnal dolgozni, így megkérte Mamet-et, hogy írjon egy külön, a színpadi változatban nem szereplő karaktert a színészre. Mamet megtette, az új szkpritet elolvasva pedig Baldwin állítólag annyit mondott, életében nem olvasott még ennél erősebb párbeszédeket.

Glengarry Glen Ross (1992)

Egy élő színházi produkció

A költségcsökkentést igen komolyan vette a forgalmazó New Line Cinema, a forgatás úgy kezdődött el, hogy pontosan 12,5 millió dollár állt rendelkezésre, melynek nagy része így is a fizetésekre ment el. Al Pacino lemondott szokásos járandóságáról, és 6 millió dollár helyett 1,5 milliót kapott, a másik nagy sztár, Jack Lemmon 1 milliót. Alec Baldwin a kifejezetten őrá írt, nem egészen negyedórás szerepéért 250 000 dollárt kért. Érdekes, hogy amikor a költségcsökkentésről szóló hírek felröppentek, míg mindig kitartóan érdeklődött egy megüresedő hely után Bruce Willis, Robert de Niro, és Richard Gere is, dacára annak, hogy korábban a produkció vészes színészhiányban tapicskolt.

A megállapodások után végül New Yorkban 39 nap alatt vették fel a teljes filmet, amiről Ed Harris azt mondta, olyan volt, mint egy színházi főpróba, hiszen olykor 5-6 oldalnyi egybefüggő szöveget vettek fel egyszerre, viszont a forgatás olyan jó hangulatban telt, hogy adott napon hiába nem volt valakinek szerepe, akkor is ott volt, hogy nézhesse a többi színésztárs játékát. A film rendkívül szabad nyelvezete nyomán ekkor kezdtek a stábtagok egymás közt úgy hivatkozni a filmre, mint „a kibaszott ügynök halála”. A rendkívül erőteljes és pörgő párbeszédek, a karakterek közti állandó feszültség végül megtámogatva Juan Ruiz Anchía operatőr az árnyékok játékát előtérbe toló, alacsony megvilágítású módszerével végül minden kamaradrámák egyik legjobb darabját adták.

Glengarry Glen Ross (1992)

„Megkötötted?”

A Glengarry Glen Ross-t 1992. október 2-án mutatták be a mozik, de a világpremiert már korábban megtartották a Velencei Filmfesztiválon, ahonnan Jack Lemmon Volpi-díjjal távozott. A nyitóhétvégén nagyjából 2,1 millió dollárt keresett a film, azonban a meglehetősen zsenge marketing hatására végül 10,7 millió dolláros bevétel környékén a mozik levették a kínálatukból, így ha szigorúan pénzügyi szempontból vesszük, bukásnak tekinthető. A kritikusok azonban gyakorlatilag azonnal az egekbe magasztalták, David Mamet szenzációs szövegkönyvén túl is gyakorlatilag ódákat zengve a film tulajdonképpen minden összetevőjéről.

Nem hiába. Kevés film volt képes szűk keresztmetszeten át egy teljes tablót festeni a kapitalizmus teljesítményorientált embertelenségéről, ami folyamatosan stressz és nyomás alatt igyekszik összezúzni a kisembereket. Kis költségvetésű, de elképesztően komplex társadalomkritika ez, jól elkülöníthető, és még életük egyetlen szegmensén át is tökéletesen bemutatott és elmélyített személyiségjegyekkel bíró, emlékezetes karakterekkel. Roger Ebert, az egyik leghírhedtebb amerikai filmkritikus egyértelműen a korszak egyik legfontosabb filmjének nevezte, mely nem csupán a kapitalizmus tarthatatlannak tűnő eszméjéről, de még bizonyos mértékben Amerika lelkiismeretéről is hathatós kinyilatkoztatást tesz.

Érdekes a Glengarry Glen Ross utóélete is. Azon túl, hogy merítése nyilvánvalóan támaszkodik többek közt a Tizenkét dühös emberre, számtalan későbbi filmre volt hatással, köztük a Grönholm-módszer prezentálását egy multinacionális nagyvállalat munkaerőkiválasztási folyamatán át bemutató A módszer, a 2008-as gazdasági válság kirobbanásának hajnalán játszódó (és szintén sztárokkal teletűzdelt) Krízispont, Az őslakó, vagy épp a Cormac McCarthy által írt A Sunset Limited című filmekre is. Arról nem is beszélve, hogy több iskolában, ahol az üzleti értékesítést oktatják, kötelező tananyaggá tették a Glengarry Glen Ross-t. James Foley kultikus filmje tipikus példa a régóta hangoztatott igazságra, miszerint egy jó filmhez nem szükség semmi más, csupán egy jól megírt és kidolgozott forgatókönyv, karakterek, és néhány eltökélt színész.