Good Will Hunting (1997) /Forrás: imdb.com/

Kovács Krisztián
2020. május 18. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 15. – Good Will Hunting (1997)

Kedvelem a váratlan sikereket, a miből-lesz-a-cserebogár-elv gyakorlati megtestesülését, amikor egy látszólag valószínűtlen helyzetből végül a művészet egyik kiemelkedő alkotása születik, különösen, ha az valóban értéket képvisel, mert ez időről-időre visszaadja a hitemet a józan értékítéletben, és abban, hogy a minőség mindig felülkerekedik a külsőségeken, akkor is, ha ez a mindennapok alapján messze nem tűnik ilyen egyértelműnek, és szerencsére a filmművészet is képes ilyen váratlan sikereket produkálni.

Robin Williams halálának ötödik évfordulóján tavaly megemlékeztünk a legjobb filmjeiről, fantasztikus karrierjéről, melyre egy egészen ihletett, és szívet melengető alakítás, és az általa begyűjtött Oscar-díj tette fel a koronát, egy egyszerű történet, melyet mégis sokan éreztek magukénak, mert könnyed stílusban mesélt az emberi lélek rejtett mélységeiről, élményekről, melyeket nagyobbrészt mindannyian átélünk, és ami végül 1997 egyik legnagyobb filmsikerévé vált, holott a sorsa meglehetősen mostohán indult. Hollywood-i akták sorozatunk következő epizódjában a Good Will Hunting.

Good Will Hunting (1997) /Forrás: imdb.com/

Miből lesz a cserebogár?

Amikor Gus Van Sant kilenc Oscarra jelölt filmjére azt mondjuk, váratlan siker, komolyan beszélünk, hiszen talán kevesen tudják, de a film alapötlete Matt Damon fejéből pattant ki, aki írástechnikát tanult a Harvardon, és egyik alkalommal azt a feladatot kapta, hogy írjon egy mindössze pár szereplőt mozgató színdarabot a következő alkalomra. Damon fejében megszületett egy zűrös életű matematika zseni alakja, így a végén nem színdarabot írt, hanem egy komplett, közel 40 oldalas forgatókönyvet. Damon megkérdezte barátját, Ben Afflecket, nincs-e kedve közösen átdolgozni a szkriptet, így végül 1994-ben elkészült a nyers változat, mely már nem sok rokonságot mutatott Damon eredeti ötletével. Megmaradt ugyan a központi karakter, ám a drámából a történet thriller jellegbe csapott át, és a legtöbb eredeti jelenetet is törölték.

A kész szövegkönyvet a Castle Rock Entertainment vásárolta meg közel 800 ezer dollárért. Rob Reiner, a cég vezérigazgatója, tulajdonosa, és akkorra már számtalan sikerfilm direktora azt javasolta a két fiatalembernek, hogy dolgozzák át újra a történetet, és hagyjanak fel a thriller vonulattal, térjenek vissza egy komolyabb, drámai hangulathoz. Ekkoriban Damon és Affleck egészen nem várt helyekről kapott útmutatást a történet alakításához. Egy alkalommal például együtt vacsoráztak Terrence Malickkel, aki ellátta őket jó néhány instrukcióval, közben pedig Reiner odaadta a vázlatot William Goldmannek is elolvasásra és véleményezésre. Goldman akkoriban már Hollywood egyik legsikeresebb forgatókönyvírójának számított, a háta mögött olyan remekművekkel, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Az elnök emberei, a Maraton életre-halálra, A híd túl messze van, vagy az Egy becsületbeli ügy és a Tortúra. Sokat elárul a szövegkönyv minőségéről, hogy Goldman mindössze egy-két finomítást javasolt csupán.

Good Will Hunting (1997) /Forrás: imdb.com/

A nehéz sorsú forgatókönyv

Bár a két fiatalember az irányvonalat látszólag tökéletesen eltalálta, még mindig messze voltak attól, hogy művük a mozivásznon kössön ki. Olyannyira, hogy időközben Affleck és Damon is más szerepek után nézett, előbbit Kevin Smith hívta a Shop-Show című függetlenfilmjébe, utóbbi pedig Denzel Washingtonnal forgatott A bátrak igazsága című filmben. Reiner közben elkezdte előkészíteni a filmet, noha azt még nem tisztázták, valóban ő rendezi-e meg, mindenesetre akkoriban a két főszerepet az eredeti tervek szerint Leonardo DiCaprio és Brad Pitt kapta volna, Affleck és Damon viszont szerették volna maguk eljátszani azt, ami vitás helyzetet eredményezett a stúdióval, mivel azt gondolták, a szövegkönyv túl jó ahhoz, hogy két kvázi zöldfülűre bízzák.

Olyannyira, hogy miután Affleck és Damon nem engedett, a Castle Rock egyszerűen kipenderítette őket, mondván, találjanak egy vevőt a forgatókönyvre, mert nekik nem kell. Végül Afflecknek támadt egy ötlete, és elküldte a forgatókönyvet Kevin Smith-nek, aki ígéretet tett rá, hogy kerít hozzá producert, a szkript így kötött ki a nemrég jogerősen is huszonhárom éves börtönbüntetésre ítélt Harvey Weinstein asztalán, akinek annyira megtetszett a sztori, hogy hajlandó volt azt megvenni a Castle Rock Entertainmenttől. A Miramax azonnal elkezdte előkészíteni a filmet, szabad utat adva Affleck és Damon akaratának a főszerepeket illetően, és kezdetben olyan nevek kerültek szóba a rendezői szék kapcsán, mint a friss Oscar-díjas Mel Gibson, vagy épp a Szemtől szemben című mesterművet nem sokkal korábban befejezett Michael Mann, de aztán végül a tisztes, de kissé fantáziátlan iparosnak titulált Gus Van Sant kapta a feladatot.

Good Will Hunting (1997) /Forrás: imdb.com/

Egy remekmű születése

Mint kiderült, Van Sant tökéletes választás volt. Ez lett a rendező tizennegyedik filmje, korábbi alkotásai viszont alig-alig kaptak visszhangot, így érezhetően égett benne a bizonyítási vágy. Affleck és Damon a saját szellemi termékük formába öntéséért küzdöttek, igyekeztek kitenni magukért, a film legfontosabb szerepére megnyert igazi nagyágyú, az akkor már több Golden Globe-díjjal kitüntetett Robin Williams pedig első Oscar-díjára hajtott, ez a számtalan helyről jövő pozitív energia és tettvágy pedig szinte tökéletes összhangot eredményezett. Jól jelzi a forgatás zökkenőmentes voltát az is, hogy a filmet alig két és fél hónap alatt vették fel 1997 áprilisa és júniusa közt nagyobbrészt Bostonban, és Torontóban.

Williams ekkorra már kilépett ugyan a komikusi szerepköréből, drámai oldalát olyan alkotásokban mutatta meg, mint a Jó reggelt, Vietnám!, vagy a Holt költők társasága, esetleg A halászkirály legendája, de közben feltűnt vígjátékokban is, mint a Mrs. Doubtfire, emiatt pedig Hollywood továbbra sem tudta hova tenni, ő maga viszont bizonyítani akarta, hogy képes végérvényesen kilépni a skatulyából. Dr. Sean Maguire, a feleségét elvesztett, és önmagát kereső pszichológus szerepe tökéletes választásnak bizonyult, Williams valóban megkoronázta addigi pályafutását ezzel az érzékeny, ugyanakkor kemény és kitartó figurával, aki csodálatos barátságot köt Matt Damon frusztrált lázadó karakterével. A filmben gyakorlatilag minden összeállt ahhoz, hogy sikeres legyen, arra azonban senki sem számított, amilyen diadalmenetet produkált a következő évben.

Good Will Hunting (1997) /Forrás: imdb.com/

Egy szoros mezőny

A Good Will Hunting a mai filmekhez képest már-már nevetségesen alacsony, mindössze 10 millió dolláros költségvetésből jött létre, és 1997. december 2-án debütált a mozikban. Nem volt könnyű dolga a mezőnyben, hiszen olyan filmekkel kellett versengenie, mint a Titanic, a Szigorúan bizalmas, az új Tarantino-film, a Jackie Brown, az Ál/Arc, vagy a Lesz ez még így se, és ez a felhozatal az Oscar-díjon mutatott teljesítményére rá is nyomta ugyan a bélyegét, ám erényeiből mit sem vont le. A film végül a mozipénztáraknál is elképesztően jól teljesített, 226 millió dollárt keresett, a kritikusok pedig imádták, abban az évben alig-alig kapott film jobb kritikákat Gus Van Sant alkotásánál, és bár a legnevesebb itész, Roger Ebert eleinte fanyalgott rajta, később ő is elismerte az erényeit.

Az Oscar-díjátadón törvényszerűen nem győzhetett, hiába jelölték összesen kilenc aranyszoborra, abban az évben a Titanic uralta a díjszezont, 11 Oscar-díjat vitt haza, ellenben két fontos kategóriában a Good Will Hunting győzedelmeskedett. Az Akadémia nagyra értékelte Ben Affleck, és Matt Damon szellemes, érzelmes és intelligens forgatókönyvét, és végre Robin Williams is elhódította az aranyszobrot, amit a publikum felállva tapsolt, Gus Van Sant pedig bekerült Hollywood elitjébe, és a következő években elkészítette Sean Connery-vel a Fedezd fel Forrestert!, vagy épp Sean Pennel a Milk című filmeket is.

A Good Will Hunting az elkövetkező évben közel két tucat különböző díjjelölést érdemelt ki, ami nem csoda: hétköznapi, mégis csodaszámba menő fejlődéstörténetet mutatott be, egyszerű emberek, egyszerűnek tetsző, de végtelenül összetett megküzdési konfliktusain keresztül, szállóigévé lett gondolatokkal, kiváló karakterekkel. Jólesően felemelő történet, mely képes visszaadni az embernek a hitet a kőkemény mindennapok valósága után, kicsit meseszerű, mégis realista, és a legkevésbé sem giccses alkotás, mely végre Robin Williamst is eljuttatta arra a helyre, ahová valóban való volt: a legkiválóbb művészek panteonjába.