- Kovács Krisztián
- 2020. május 18. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
1939 decemberében Európában a németek ausztriai bevonulásáról, a Harmadik Birodalom egyre inkább lendületbe kerülő hadigépezetéről szóltak a hírek, a háború – ma már tudjuk – hivatalosan szeptemberben kitört, ám ekkor még mindig csak suttogtak róla, mi várhat a kontinensre az elkövetkező években. Ugyanabban az időben a világ másik felén, Atlantában népes sereglet készült az addig látott legdrágább mozifilm bemutatójára. December 15-én este aztán leoltották a lámpákat, és kezdetét vette az Elfújta a szél díszbemutatója.
Gary Cooper, akinek legelőször felajánlották Rhett Butler szerepét, azt mondta, ez a film lesz Hollywood történetének legnagyobb bukása. Persze mindenki tévedhet, másokkal is előfordult már, ami tény, hogy nem igazán van film a két világháború közti korszakból, melyet többet emlegetnének manapság, mint a David O. Selznick produceri felügyelete mellett készült monumentális szerelmi eposzt, ami gyakorlatilag mindent megmutat a polgárháborús Amerikából, amit csak tudni érdemes róla. És igen, Victor Fleming filmje idén már a 81. évét tölti be, így úgy gondoltuk, érdemes beilleszteni a Hollywood-i akták sorozatunkba.
Elfújta a szél Forrás: imdb.com
Mára persze filmtörténelmi mérföldkő, ám létrejöttét annyi különböző tényező hátráltatta, hogy azt még felsorolni is nehéz. Kezdjük a szereplőkkel. Clark Gable-t tökéletesen hidegen hagyta a szerepe, Hollywood királyaként gyakorlatilag arra mondott volna igent, amire csak akar, ám nem a film előkészületeinek időszakában, mikor épp válófélben volt akkori feleségétől, így minden fillérre szüksége volt, nem gondolkodott hát sokat, hogy elvállalja-e a szerepet. Gable, aki egyébként is láncdohányos volt, a forgatás szüneteiben idegességében napi három doboz cigarettát szívott el, és képtelennek mutatkozott együtt dolgozni az eredeti rendezővel, a magyar származású George Cukorral. Később sokat cikkeztek róla, hogy Gable homofób lévén képtelen volt elfogadni a homoszexuális rendező vezetését.
A másik főszereplőnek is nehéz sorsa volt, Vivien Leigh eleve 1400 társával együtt vett részt a castingon, és tagja volt annak a 400 főnek, akik eljutottak a szövegpróbáig. Miután aztán megkapta Scarlett O’Hara szerepét, kipattant a hír a stábon belül, hogy ő az egyébként házasságban élő Laurence Olivier szeretője. Csak úgy tarthatta meg a szerepet, ha a forgatás alatt a továbbiakban nem találkozott a színészkirállyal. De ez még nem minden. Amint a közvélemény megtudta, hogy Leigh, vagyis egy angol kapta meg egy tősgyökeres déli arisztokrata lányának szerepét, tüntetések kezdődtek, a résztvevők pedig új színész felvételét, vagy a forgatás leállítását követelték.
A film zárójelenetének felvétele közben Forrás: www.vintag.es
És persze az akadályozó tényezőknek itt még nem volt vége. Margaret Mitchell eredeti regénye már megjelenése után nem sokkal komoly kritikákat kapott, miszerint rasszista, és egyfajta romantikus élt kíván adni a rabszolgatartás intézményének, így bár a producer, David O. Selznick a lehető leghűbben kívánt ragaszkodni az alapanyaghoz, már az előkészületi fázisban többször át kellett íratnia a forgatókönyvet, különös tekintettel a párbeszédekre. Az Országos Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért nevű társaság például odáig ment, hogy felügyelőtiszteket akart küldetni a forgatásra, ellenőrizendő, hogy a színesbőrű stábtagok megfelelő elbánásban részesülnek a stúdió részéről.
Alig két hete zajlott a forgatás, a stáb épp csak túlesett a rendkívül költséges atlantai tűzvész jelenetén – melynek keretében egész egyszerűen csak felgyújtották a felépített díszleteket – mikor Cukor megelégelte, hogy Selznick pontosan a szájába rágja, miként kell a filmet dirigálnia, miután pedig Gable is hevesen támadta, annak ellenére mondott fel, hogy Vivien Leigh és a női mellékszereplőt alakító, idén már 103. életévét töltő Olivia de Havilland is kiállt mellette. A helyére az Óz, a csodák csodájából érkező Victor Fleming került, aki azonban ezzel párhuzamosan vágta a szintén legendává érett musicalt, a megfeszített munka miatt pedig kis híján idegösszeroppanást kapott, és autójával egy szakadékba hajtott.
Clark Gable a forgatási szünetben Forrás: www.thoughtco.com
Három hetes kényszerpihenője közben egy feltörekvő tehetség, a később a feszültségkeltés mesterévé váló Alfred Hitchcock is megrendezhetett egy jelenetet, a gyeplő azonban végül Fleming távollétében Sam Wood kezébe került. Mindeközben persze gyakorlatilag hétről-hétre változtatták a forgatókönyvet, olyannyira sűrűn, hogy Vivien Leigh közben el is veszítette a fonalat, ezért magánál tartott egy példányt az eredeti Margaret Mitchell regényből, és minden egyes reggelt azzal indított, hogy az aznapra előírt jeleneteket átolvasta benne, és erre buzdította Clark Gable-t is.
Miután a forgatókönyvből kigyomláltak minden olyan tényezőt, mely rasszistának tűnik – többek közt minden utalást megszüntettek a Ku-Klux-Klánra vonatkozóan is – még mindig fennállt a forgatáson a megkülönböztetés intézménye, hiszen a stáb külön mellékhelyiséget tartott fent a fehéreknek, és a színesbőrűeknek.
Gable végül elérte Selznicknél, hogy véget érjenek a megkülönböztetések, miután megfenyegette a producert, hogy otthagyja a filmet.
Az Elfújta a szél bemutatója, és az azt követő utóélete legalább ennyire sokszínű és hangos, kezdve azzal, hogy a film atlantai ősbemutatójára a Jim Crow-törvények értelmében másodlagos állampolgárokká minősített színesbőrűeket ugyan meghívták a premierre, de egy szigorúan a fehérektől elkülönített helyre, ráadásul azzal a kitétellel, hogy a vetítést követő fogadáson már nem vehetnek részt. Selznick nem kockáztatta a botrányt, így végül úgy döntött, egyetlen színesbőrű színészt sem hív meg még a film vetítésére sem.
Hattie McDaniel az első afro-amerikai Oscar-díjas színész Forrás: ew.com
Ez a fajta rasszista besorolás később is problémát okozott, amint az Akadémia kihirdette az Oscar-díjra jelöltek listáját, melyen legjobb mellékszereplőként megjelent Hattie McDaniel, a Mamit alakító afro-amerikai színésznő neve is. Ezzel ő volt az első színesbőrű, akit a díjra jelöltek, amit aztán meg is kapott, de előtte még Selznicknek és Gable-nek össze kellett fognia, hogy elintézzék, McDanielt egyáltalán beengedjék a gálára. Végül ez megtörtént, és a színésznő átvehette a történelmi jelentőségű díjat.
A premieren egyébként úgy hírlik, ingyen vehettek részt olyan veteránok is, akik még személyesen élték át az amerikai polgárháború gyötrelmeit.
A következő vitás kérdés akkor merült csak fel, mikor publikussá váltak a fizetések, és kiderült, hogy az a Vivien Leigh, aki 125 napot töltött forgatással, összesen közel 2,5 órát szerepelt a vásznon, és elhozta a legjobb női főszereplő Oscar-díját, mindössze 25 ezer dollárt keresett, míg Clark Gable markát nagyságrendileg feleakkora jelenlétért 120 ezer dollár ütötte.
A premier 1939. december 15-én Forrás: httpninjajournalist.com
A 4 millió dollárba kerülő dráma bevétele mindössze néhány héttel a premier után 10 millió dollárnál járt, és összesen közel 600 millió dollárt hozott össze az amerikai és nemzetközi piacon, ez mai értéken számolva nagyjából 1,8 milliárd dollárt jelentene, és a legtöbb bevételt termelő filmek listáján még mindig a hetedik helyen áll, 81 évvel megjelenése után is, és olyan filmek előzik csak meg, mint az Avatar, a Titanic, vagy a Bossszúállók.
Minden vád és kritika ellenére a mai napig felemelő és megkapó történet, ereje még nyolc évtized távlatából sem csökkent, a látvány, a történeten végigvonuló fordulatok, Scarlett O’Hara jellemfejlődése, vagy épp a Scarlett és Rhett Butler közti kémia a mai napig megállja a helyét. Selznick nagyon ráérzett valamire akkor, mikor mindössze 50 ezer dollárért megvásárolta Margaret Mitchell frissen Pulitzer-díjjal kitüntetett regényének megfilmesítési jogait, melyet aztán összesen 15 Oscar-díjra jelöltek, melyből 10-et meg is nyert, elhozta többek közt a legjobb film, a legjobb rendező, forgatókönyv, női fő- és mellékszereplő, operatőr, vágás és díszlet aranyszobrocskáját is, és egészen a Ben-Hur húsz évvel későbbi megjelenéséig csúcstartónak számított a díjak terén.
A film, melyet arra terveztek, hogy győzzön, hogy leigázza a mozis piacokat, elkészültének minden viszontagsága ellenére is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az Elfújta a szél valami olyasmi, mint a könnyűzenének a The Beatles, vagy az irodalomnak a Zabhegyező, halhatatlan klasszikus, hivatkozási alap, és a filmtörténelem monolitja. Az Elfújta a szél legenda.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
