Film

Hollywood-i akták 19. – A remény rabjai (1994)

Hirdetés

Szigorúan szubjektív persze, ki, mit tekint a világ legjobb filmjének, egyáltalán lehetséges és érdemes-e ilyen végletesen kijelenteni egy-egy alkotásról, hogy soha nem készült még nála jobb a filmművészet több, mint 100 éves történetében, objektív szempontok alapján pedig ezt legalább olyan nehéz megítélni, mint saját tetszési indexünk szerint. Ami biztos, hogy a világ egyik legnagyobb, vezető filmadatbázisa szigorúan rajongói szavazatok alapján immáron 2009 óta Frank Darabont Stephen King-adaptációját, A remény rabjait tartja annak.

Mennyire furcsa, hogy egy író, akit a legtöbb kritikus a horrorponyva királyának könyvelt el, ír egy a horrortól elrugaszkodott kisregényt, melynek megfilmesítési jogait 1 dollárért adja tovább egy mindössze egyetlen korábbi tévés rendezéssel bíró, Hollywoodban alig ismert névnek, aki épp abban az időszakban áll neki adaptálni a regényt, mikor átmenetileg néhány évre cikivé válik Kinget olvasni, ráadásul a 80-as évek akciófilm és horrordömpingjéből kikecmeregve a filmpiaci nézői vágyak is erőteljesen kezdenek átalakulni. Akárhogy is történt, ahogy sok filmklasszikus, úgy ez is végül megtalálta a célközönségét, a szívmelengető börtönsztori pedig már hosszú évek óta tartja első helyét. A Hollywood-i akták következő részében A remény rabjai.

A remény rabjai

A remény rabjai

A történet

A remény rabjai egy ártatlanul bebörtönzött könyvelő mindennapjait írja le több évtizeden keresztül a Shawshank Büntetésvégrehajtási Intézet falai közt, személyes kapcsolatain, barátságain, bántalmazásain, és az elítéltek életének megkönnyítését célzó törekvésein át az egyik legfantasztikusabb börtönszökésig, amit csak a Monte Cristo grófja óta láttunk, mindezt parádés szereposztában, a főszereplőt alakító Tim Robbins, valamint a jóbarátját játszó Morgan Freeman közreműködésével.

A remény rabjai egy végtelenül visszafogott, mégis katartikusan érzékeny film, mely észrevétlenül mesél a remény sokszínűségéről, értékéről, a hozzá való ragaszkodás hatásairól, az erkölcsi és etikai szabályok zárt közösségen belüli átrendeződéséről, a barátság mindent legyőző hatalmáról, vagy a bajtársiasság felszabadító erejéről. Igazi, örökbecsű motivációbomba a nehézségek legyőzéséről, kifogástalanul stílusosan elmesélve.

A remény rabjai

A remény rabjai

1 dollárból Tom Cruise lesz a főszereplő

Valóban, Frank Darabont egy King által a saját kisregényei és novellái megfilmesítéséért indított „kampány” keretében mindössze 1 dollárért adta el a jogokat az akkor még első filmjét készítő rendezőnek,

amikor aztán a kifejezetten King-művek adaptálásáért Rob Reiner által létrehozott Castle Rock Entertainment szereplőket keresett a filmhez, elsőként Tom Cruise, mint Andy, és Harrison Ford, mint Red lettek volna az opciók.

Darabont ekkor már közel 10 éve dolgozott az adaptáción, így végül keresztülvitte akaratát Robbins és Freeman szerződtetését illetően, ami kifogástalan ötletnek bizonyult. Bár egyikük sem volt nyeretlen kétéves a szakmában, a film végül kemény lökést adott a pályájuknak.

King maga sem hitt az adaptáció sikerében, amit kerek-perec el is mondott Darabontnak, „halott ügyként” utalva az alig 96 oldalas kisregény filmes változatára, azonban az író ekkor még nem olvasta Darabont forgatókönyvét, melyre később Tim Robbins úgy emlékezett vissza, hogy a legjobb, ami valaha a kezébe került, és amivel valaha dolgoznia kellett. Valóban, Darabont úgy adott hozzá új ízeket az alapötlethez, hogy megtartotta az eredeti sztorit, és mondanivalót, de minden egyes általa hozzáadott epizód csak koherensebbé tette az egyébként is kiváló történetet.

A remény rabjai

A remény rabjai

Andy nehezen találja meg önmagát

Nem Tom Cruise volt az egyetlen választás a főszerepre. Miután ő kiszállt, mert nem akart egy zöldfülű rendezővel dolgozni, Kevin Costner jött a képbe, aki azonban annyira elfoglalt volt saját filmterveivel kapcsolatban (Waterworld), hogy nem tanúsított nagy érdeklődést a projekt iránt. Robbins a forgatókönyv és az operatőr személye miatt mondott igen, noha kétségei azért akadtak Darabont tapasztalatlansága miatt, akinek pedig a Castle Rock 3 millió dollár ajánlott azért, hogy átengedje a rendezői széket Rob Reinernek.

Morgan Freeman már egészen más tészta. Red szerepére, aki a kisregényben egy fehér, ír férfi, eredetileg Gene Hackman és Robert Duvall volt esélyes,

Freeman pedig már csak bőrszíne miatt is csupán az utolsók közt merült volna fel, ám a két legendának arra az időszakra már tele volt a naptárja. Freeman ezzel szemben a King-kisregény rajongójaként tökéletesen felkészült a szerepre, és szó szerint azt mondta, mindent megtenne, hogy benne legyen a filmben.

Mikor a forgatás végül zöld utat kapott, Darabont minden vasárnap megnézte Martin Scorsese Nagymenők című filmjét, mert pontosan ugyanazt a narrációs stílust képzelte el A remény rabjaiban is. Végül Red narrációját Morgan Freeman mindössze 40 perc alatt szalagra mondta, de a felvétel háttérzörejei miatt használhatatlannak bizonyult, így a forgatás végén 3 hét alatt kellett az egészet újravenni.

A remény rabjai

A remény rabjai

Címmizéria és a bukás

Természetesen az eredeti cím (Rita Hayworth and Shawshank Redemption) nem felelt meg az elvárásoknak, mert sok újságíró már az előkészületi fázisban értetlenkedett, hogy miként fér össze egy Rita Hayworthről szóló életrajzi film a börtön tematikájával, de aztán a későbbiekben, a különböző országokban is meglehetősen furcsa címeket kapott. A magyar címadók véleményem szerint kitűnő munkát végeztek, a magyar cím tökéletesen kapja el a film mondanivalóját, és ha megnézzük, máshol milyen néven fut a film, rájövünk, hogy ez többszörösen is igaz.

Finnországban a film Rita Hayworth – The Key To Escape, Szlovákiában Szökés a Shawshanki börtönből, Izraelben pedig Walls Of Hope címen fut, Tajvanon pedig a tökéletesen érthetetlen 1995: Fantastic címet kapta. Hiába tettek azonban ki magukért a főszereplők (Tim Robbins önként napokat töltött egy magánzárkában, Morgan Freeman megtanult baseballozni), és a rendező is (Darabont a szűkös forgatási határidő miatt pénzbírságokat osztott a késő stábtagoknak), A remény rabjai rendkívül csúnyán elhasalt a mozipénztáraknál.

A 25 millió dolláros költségvetéséből mindössze 16 milliót hozott vissza mozis pályafutása alatt, ám végül többek közt a Warner merész húzása emelte a manapság emlegetett népszerűségi szintre.

A remény rabjai

A remény rabjai

A téka ásza, és az IMDB királya

A Warner ugyanis, miután A remény rabjai lekerült a mozik repertoárjából, összesen 320 ezer darab VHS-kazettát küldött szét a kölcsönzőknek, ami a film alacsony bevételeit, és mozis bukását követően meglehetősen optimista szám volt, ám a lépése bejött, hiszen egy évvel később 1995 legtöbbet kölcsönzött filmjévé vált, és gyakorlatilag szájhagyomány útján mindössze néhány év alatt közönségkedvenc lett belőle, mely végül oda vezetett, hogy 2008 végén, 2009 elején letaszította a legnagyobb online filmadatbázis, az imdb.com toplistájának csúcsáról a már régóta vezető Keresztapát, és azóta is stabilan tartja magát.

Hogy mi okozta ezt a hihetetlen közönségsikert, alighanem fentebb már megfogalmaztam. A remény rabjai már címében is utal arra, amik mi emberek is vagyunk életünk mindennapjaiban, így Darabont filmjéből alighanem kicsit mindenki magára ismer, mindenki lökést kap a szürke hétköznapok, és a mindennapi gondok elleni harcban. Minden giccstől tartózkodó, felemelő és hiteles történet ez. Morgan Freeman néhány éve azt mondta egy interjúban: „Akármerre megyek, az emberek azt mondják, hogy az A remény rabjai a legjobb mozi, amit valaha láttak.”

Tim Robbins erre így reagált: „Istenre esküszöm, akárhová is mentem a világon, mindenhol, ahol megfordultam voltak olyan emberek, akik odajöttek hozzám és azt mondták: Ez a film megváltoztatta az életem.

Amennyiben a magam részéről nem is említeném a világ legjobb filmjeként – nem hiszek benne, hogy létezik ez a kategória – de akárhányszor megnézem, mindig kapok tőle valamit, ha mást nem is, jó érzést, egy mosolyt, és egy kis melegséget, ami elhiteti velem, hogy a világ olyan jó is lehet, ahogy én azt magamnak elképzelem. Hiszen, ahogy King mondatja Andyvel: „A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.”

Kapcsolódó cikkek

Benjamin Ferencz március 11-én töltötte be a 100. életévét

Századik születésnapjára jelent meg a nürnbergi perek magyar származású ügyészének portréja

Az erdélyi magyar származású amerikai ügyész rendkívüli élete elevenedik most meg.

Hírek

2020. 11. 27.

Leslie Nielsen (1926-2010)

A nagy svindlik Laurence Oliver-je – 10 éve hunyt el Leslie Nielsen

Nagy nevettetőként emlékszünk rá, pedig ő sosem akart azzá válni.

Film

2020. 11. 26.

Esi Edugyan: Washington Black

Kontinenseken átívelő Verne-kaland a családi kötelékek nyomában – Könyvkritika

A 21. Század Kiadó KULT-könyvek sorozata ismét egészen új színnel gazdagodott.

Hírek

2020. 11. 26.

Dan Brown: Az elveszett jelkép

Kútba hullni látszik A Da Vinci kód szerzőjének regényéből készülő sorozat

Pedig a szerző maga is segített Az elveszett jelkép mozgóképes adaptálásában.

Hírek

2020. 11. 26.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Leslie Nielsen (1926-2010)

A nagy svindlik Laurence Oliver-je – 10 éve hunyt el Leslie Nielsen

Nagy nevettetőként emlékszünk rá, pedig ő sosem akart azzá válni.

Film

2020. 11. 26.

Felejthetetlen filmek a felkelő nap országából

Japán-láz – 10 kihagyhatatlan film a felkelő nap országából

Utánozhatatlan távol-keleti hangulatok egy helyen.

Film

2020. 11. 25.

Filmek, melyek újraírták a történelmet

Változó idővonalak – 7 film, mely újraírta a történelmet

Avagy betekintés Hollywood alternatív idősíkjaiba.

Film

2020. 11. 24.

A hosszú álom (1946)

Hollywood-i akták 30. – A hosszú álom (1946)

A film noir kiemelkedő alkotása, a Bogart-Bacall-páros jutalomjátéka.

Film

2020. 11. 23.

Amerika politikai lelkiismerete – A 9 legkiválóbb Oliver Stone-film

A szakasz, Tőzsdecápák, Nixon és még egy sor zseniális alkotás.

Film

2020. 11. 20.

Hirdetés