Kovács Krisztián
2020. július 9. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc

Hollywood-i akták 22. – 9-es terv a világűrből (1959)

A filmgyártás száz éves történelme ezer és még annál is több színt villantott fel, ami a művészi érték változatosságát illeti. Akadnak legendás filmek, kultikus alkotások, blockbusterek, nagy és váratlan sikerű low-budget mozik, akadnak pénznyelő, bukásra ítélt vállalkozások, de a maga nemében mind-mind hozzájárult ahhoz az elképesztően széles palettához, amiért mi filmrajongók annyira oda vagyunk. Ennek a változatosságnak egyik rendkívül üde színfoltját 1980-ban nemes egyszerűséggel a világ, és a filmtörténelem legrosszabb filmjének kiáltották ki, és ami még furcsább: ez hozta meg számára a világhírt.

Edward Wood Jr. filmrendezőről sok és sokszor olvastam, és sokáig igen nehezen tudtam eldönteni, vajon ő maga gondolta magáról, hogy egy afféle klasszikus meg nem értett zseni, telis-tele monumentális, és saját anyagi helyzetét tekintve megvalósíthatatlan ötletekkel, vagy egész egyszerűen magasról tett arra, mit vár el tőle a publikum, és milyen követelményrendszer jellemez egy épkézláb filmet. Azt is mondhatnám, hogy Ed Wood nem más, mint Hollywood saját Eddie, a sas, vagy Erik, az angolna figurája, egy ember, aki mindennél jobban szerette a munkáját, és akit nem a csillogás, vagy a siker motivált, sokkal inkább a mindennapok hajtása saját művészetében. Hollywood-i akták sorozatunk 22. epizódjában minden idők legrosszabb filmje, a 9-es terv a világűrből.

9-es terv a világűrből Forrás: imdb.com

Wood kitalálta a low-budget mozit, amikor még nem léteztek low-budget mozik

A 9-es terv a világűrből egy igazi tákolmány. A tanú című zseniális magyar film szófordulata jut eszembe róla: „kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk.” Így érezhette magát Ed Wood is régóta dédelgetett filmje elkészülte után, melynek, ha végigvesszük keletkezése történetét, rájöhetünk, hogy az is maga a csoda, hogy egyáltalán létrejött. Wood filmje finanszírozását a borzalmasan összecsapott forgatókönyvnek hála senki sem akarta támogatni, míg végül a baptista egyház – cserébe azt kérték, hogy annyi stábtag keresztelkedjen meg, amennyi csak lehetséges – kötélnek állt. A Vampirát alakító Maila Nurmi varrta meg saját ruháját, minden reggel elkészítette a sminkjét, majd bebuszozott a stúdióba.

A film sztárja, Lugosi Béla, épp csak túl esett az elvonón, meglehetősen pocsék állapotban, egyik régi, megmaradt kosztümjében parádézott, halála után megmaradt jeleneteit pedig Wood feleségének csontkovácsával fejezték be.

A legtöbb díszlet pocsékul bevilágított és mozgatott makett, a háttereket színezett kartonpapírból készítették, a rendőregyenruhákat az egyik főszereplő, Tor Johnson fia szerezte a stábnak, Wood kapkodásának hála pedig számtalan baki maradt a filmben, a kriminális vágásnak hála pedig még a jelenetek sorrendje is olyan következetlennek tűnik, ami bizonyos párbeszédeket teljesen érthetetlenné tesz. Mindezek együttesen alátámasztják, sőt duplán, és triplán is aláhúzzák a minden idők legrosszabb filmje titulust.

9-es terv a világűrből

Mi rossz a 9-es tervben?

Könnyebb lenne felsorolni, mi a jó, de majd arra is rátérünk, merthogy akad olyasmi is, igaz, nem sok. A 9-es terv szépsége, hogy gyakorlatilag még amatőrfilmnek is rendkívül gyenge, ugyanakkor az összecsapottságán át is érezhető valamiféle különös báj, és elkötelezettség, ami vélhetően Wood határozottságának és attitűdjének köszönhető. Nem olyan ez, mint Uwe Boll filmjei, melyeket valóban szenvedés végignézni, a 9-es terven az ember inkább a hasát fogva röhög, ez a nevetés azonban nem kínos, sokkal inkább felszabadult, ugyanakkor tény, hogy vélhetően nem ez volt az alapvető rendezői küldetés, a dolog végülis így sikerült.

Nem hiába hoztam az Eddie, a sas párhuzamot, ahogy az egykori brit síugró, úgy Ed Wood sem azért filmezett, mert ehhez értett a legjobban, egész egyszerűen azért csinálta, mert ebben érezte magát a legjobban, ez pedig alapvetően komoly életvezetési üzenetet azzal kapcsolatban, vajon mennyire fontos az életben, hogy mindenben a lehető legjobbak legyünk. Wood élvezte, amit csinál, nem a pénz, nem a siker ígérete volt az, amiért leforgatta a filmjeit, és igen, finoman szólva sem volt tehetséges, ám rendkívül élelmes, szorgalmas és eltökélt figura, aki be akarta írni a nevét a film nagykönyvébe, és akárhogy is, de az idő őt igazolta.

Mert a 9-es terv a világűrből valóban minden lehetséges ponton megbukik: pocsék a forgatókönyv, rettenetesek az affektáló színészek, olcsó és gagyi a díszlet, szájbarágós és tudálékos a narráció, az egymást követő képek olykor tökéletesen következetlenek, összességében az egész sztorinak sincs értelme,

erre pedig rátesz még egy lapáttal a magyar szinkronos verzió, ahol a film színvonalához igazodva amatőrök mondják fel a szövegkönyvet irtózatos és nyilván szándékosan ostoba és monoton túljátszással.

9-es terv a világűrből

Rendben, de akad bármi, ami jó benne?

A 9-es terv nem úgy rossz, hogy már jó, mint a Warren Beatty-féle Dick Tracy, vagy a Wild Wild West, ez a film tényleg pocsék, köszönhetően annak, hogy a legcsekélyebb mértékben sem tartja be a filmkészítés alapvető szabályait, Steven Spielberg pedig vélhetően már második világháborús vizsgafilmjével hitelesebb és korrektebb mozit alkotott, mint Ed Wood élete főművével. Ugyanakkor a 9-es tervnek is megvannak a maga értékelendő részei. Wood pl. tűrhetően alkalmazta az ún. stock filmet, azaz más filmekből átvett képsorokkal bővítette a film egyes jeleneteit, megkerülve az alacsony költségvetés buktatóit.

Ezen túl Wood ugyanazt tette, mint manapság Quentin Tarantino. Kiöregedett, leszálló ágba jutott karrierjükkel kilátástalanul evickélő színészeket igyekezett újra felemelni.

Ilyen volt a pilótát alakító Gregory Walcott, aki korábban játszott együtt Terence Hillel és Clint Eastwoddal is, de hasonló a helyzet a televíziós házigazdaként gyakorlatilag addigra megbukott Vampirát alakító Maila Nurmival, és persze a film legnagyobb nevével, a tökéletes művészi és magánéleti válságban dagonyázó Lugosi Bélával. Woodnak nem volt meg a tehetsége, hogy véghez vigye azt, amit Tarantino megtett John Travoltával, vagy Michael Madsennel, de alighanem szándékai a lehető legjobbak voltak ennek kapcsán.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a 9-es terv Hollywoodban ezernyi nyilvánvaló hibája ellenére sem vált szitokszóvá, ugyanakkor elmondható, hogyha a Keresztapa, a Taxisofőr, a Ben-Hur, A király visszatér, vagy épp a Ponyvaregény megmutatta, milyen magasságokban keressük a filmkészítés csúcsát, Ed Wood ugyanígy kijelölte, hol vannak az álomgyár gépezetének legsötétebb mélységei, így bár ez egyáltalán nem tűnik elismerésnek, valahol mégis viszonyítási pontot teremtett a filmszakmában, nem hiába rajong számtalan híres, sokszor díjazott filmrendező Wood munkásságáért. Alighanem ők pontosan értik az egykori rendező elhatározottságát és törekvéseinek motivációját.

9-es terv a világűrből

A 9-es terv utóélete

Ezért is lehet az, hogy manapság Wood filmje igazi különlegességnek számít. Készült belőle színezett kópia, kiadták Blu-rayen, sőt, időről-időre egyes mozik a mai napig műsorra tűzik, filmes szemináriumokon pedig idővel tananyaggá érett. De ezen túl készítettek belőle képregényt, rövidfilmet, színpadi változatot, sőt, néhány éve felröppent a hír, hogy esetleg 3D változatot készítenének belőle.

Mindenesetre Wood filmje abszolút kötelező minden keményvonalas filmrajongónak, már csak a viszonyítás miatt is, no meg azért, mert mai mércével a 9-es terv sokkal inkább hat paródiának, ezen túl pedig igazi hollywoodi kuriózum.

Nem hiába, az álomgyár egyik fenegyereke, Tim Burton a 90-es években gondolt egyet, és egy egészen kimagasló életrajzi filmben vitte vászonra Ed Wood címmel a 9-es terv a világűrből forgatásának időszakát. A címszereplő karakterét Johnny Depp hozza, alakítását Golden Globe-jelöléssel jutalmazta a szakma, míg a Lugosi Béla szerepében feltűnő Martin Landau olyannyira ihletett alakítást nyújtott egykori magyar vérszívóként, hogy abban az évben az akadémia neki ítélte a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díját. Akár Burton filmje, akár az eredeti Wood-féle alkotás, de mindkettő kötelező a magára valamit is adó filmrajongónak.