- Kovács Krisztián
- 2020. augusztus 13. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Az Esquire magazin toplistázásra használta többek közt a karantén időszakát, szinte minden műfajban kijelölte a maga kedvenceit, természetesen a sci-fiben is, az ő listájukat ugyanakkor meglepő módon Jean-Luc Godard legendás filmje, az 1965-ös Alphaville nyerte. Meglepőt mondtam, mert általában e listák változatosak ugyan, de az első két helyezettben általában konszenzus alakul ki a különböző cikkek szerzői közt. Megnézhetitek bármelyik listát, az első és a második helyen szinte minden esetben Stanley Kubrick 2001 Űrodüsszeiáját, vagy még inkább Ridley Scott 1982-es remekét találjátok.
Ha létezik film, ami a lehető legrosszabbkor jött ki, aminek a legkevésbé kedvezett a közeg, és ami mégis innovatívabban használta fel az alapanyagát, bővítette annak világát, ráadásul maradandót alkotott nem csupán mondanivaló, de többek közt a látvány terén is, akkor az kétségtelenül Scott alkotása. Egy film, melynél komplexebb mondanivalóval kevés sci-fi büszkélkedhet, és ami bár nem tett fel annyi kérdést, mint a 2001, bizonyos momentumai mégis a mai napig vitába bonyolódó elemzésekre ösztönzik a rajongókat. Hollywood-i akták sorozatunk 24. epizódjában a Szárnyas fejvadász.
Szárnyas fejvadász
Philip K. Dickre manapság a sci-fi nagymestereként tekintenek, Ray Bradbury és Kurt Vonnegut mellett ő az a fantasztikumban is alkotó szerző, akit még a szépirodalmi kánon is elismer. Nem véletlenül, Dick ugyanis mindig a mély morális és társadalmi kérdések nyomában járt, történetei pedig univerzális emberi témákat érintettek. Már a második világháború végétől rendületlenül alkotott, több tucat kötettel a háta mögött 1966-ban írta meg az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című remekét. Dicket egy meglehetősen szűk réteg már életében dicsőítette, a nagyközönség számára azonban ismeretlennek számított, és tulajdonképpen a pont, mikor Michael Deeley producer megvásárolta e regény megfilmesítésének jogát, indíthatta volna el a világhírnév felé. Életének tragédiája, hogy mindössze három hónappal a film bemutatója előtt agyvérzést kapott, és mindössze 53 évesen elhunyt.
Martin Scorsese már a regény megjelenése után eljátszadozott a megfilmesítés gondolatával, ám a gyakorlatilag kész forgatókönyv még több mint tíz évig járt asztalról-asztalra, míg végül Michael Deeley felkérte Ridley Scottot a rendezésre. Persze a szövegkönyv számtalan átíráson esett át közben is, a történet kezdeti fázisában inkább a környezetvédelmi és vallási feltevésekre fókuszált, az emberi kérdések csak a végső változatban, David Peoples átírásában kerültek bele. A stúdió 2,5 millió dollárt fektetett a film előkészületi munkálataiba, de aztán Deeley hamar hozzácsapott ehhez még 21,5 milliót, amire szükség is volt a rendkívüli és innovatív disztópikus látványvilág hiteles megteremtése miatt.
Harrison Ford és Ridley Scott a forgatáson
A végleges változatban Rick Deckard szerepét Scott konkrétan Robert Mitchumra írta, de a legendát nem érdekelte a lehetőség, így került a képbe Harrison Ford, aki ekkoriban Han Solo és Indiana Jones karaktere után valami komolyabb, drámaibb szerepre vágyott. Később aztán Ford és Scott a forgatás során szétcincálták egymás idegeit, mindketten rossz szájízzel emlékeztek a munkára, és évekig nem is álltak szóba a másikkal, ugyanakkor ma már mindketten ezt a filmet emlegetik kedvenc alkotásukként. Roy szerepére nem is volt kérdés a választott. Scott Paul Verhoeven filmjeiben már csodálta Rutger Hauer tehetségét, így ő gyakorlatilag közvetlenül megkapta a replikánsok vezérének szerepét. Ugyanakkor érdekes, hogy a fennmaradt dokumentumok szerint számtalan hírességnek kínáltak szerepet a filmben, köztük szóba került Arnold Schwarzenegger, Gene Hackman, Clint Eastwood, Tommy Lee Jones és Sean Connery is.
Scott számtalan helyről merített ihletet a végső látványvilághoz. Felhasználta Jean Giroud, vagyis Moebius munkáinak hangulatát – akivel már dolgoztak együtt a Nyolcadik utas: a halál konceptvázlatai kapcsán – de számtalanszor megtekintette az előkészületi fázisban Fritz Lang Metropolisát, és Edward Hopper noir stílusú festményét, az Éjjeli baglyokat is. A rendezőt végül a végső vágásból teljes mértékben kihagyták, és egy olyan verzió került legelőször a mozikba, melyet csupán a producerek hagytak jóvá. Scott és Ford abban legalább egyetértett, hogy ez az első vágás igazi káosz, és nem tükrözi azt az alkotói víziót, amit egyébként ők mindvégig igyekeztek szem előtt tartani.
Hauer és Ford a film fináléjának felvétele közben
A Szárnyas fejvadász végül 1982. június 25-én került az amerikai mozikba, az első körben 1290 filmszínház tűzte műsorra. Elmondhatjuk, hogy ennél szerencsétlenebb időpontot elképzelni sem lehet a debütálásra, ekkor ugyanis mindössze pár héten belül a következő filmek premierjére került sor: Conan, a barbár, E. T. – A földönkívüli, Star Trek: Khan haragja, valamint John Carpenter filmje, A dolog. Utóbbival együtt végül a Szárnyas fejvadász is tetemes bukást könyvelhetett el, az emberek tódultak Spielberg földönkívülis filmjére, egyetlen másik alkotás sem szálhatott versenybe vele. Az összességében 30 millió dollárból készült Szárnyas fejvadász végül alig 34 milliót hozott össze, a bevételek tehát egyáltalán nem tükrözték vissza azt a fantasztikus innovációt, ami a filmből áradt.
Mert itt bizony szinte minden a helyén van.
Mindezen felül pedig okvetlenül meg kell emlékezni a CGI előtti kor lenyűgöző speciális effektjeiről (melyeket többek közt Kubrick, és a 2001 ihletett), a szemet gyönyörködtető fényképezésről, az operatőri munkáról, és persze a sokak által gyűlölt, ám ekkor már Oscar-díjas hírességnek számító Vangelis a történettel és a világgal tökéletesen konzisztens zenéjével.
A Szárnyas fejvadász a lenyűgöző díszletei miatt is emlékezetes
A Szárnyas fejvadászt a szájhagyomány mentette meg attól, hogy ne végezze a 80-as évek egyik elfeledett alkotásaként. Az elkövetkező években újabb és újabb nézők fedezték fel maguknak. Scott és Ford akkoriban számtalan interjúban rúgott bele a mozikba került produceri változatba: Ford a nevetséges, és a súlyos történet közérthetőségét hangsúlyozó narrációkat okolta a sikertelenségért, így végül a 10 éves jubileumra a rendező engedélyt kapott egy újabb verzió bemutatására. Scott azonban éppen el volt foglalva az 1492 – A Paradicsom meghódítása című film munkálataival, így megbízott egy stábot, hogy a pontos instrukciói szerint vágják újra a filmet. Ez a verzió – talán épp emiatt – már egy fokkal közelebb áll a végleges elképzeléshez, de még így sem az igazi. Végül egészen 2007-ig kellett várni az ún. Final Cut megjelenéséig, mely azt a víziót tükrözi, mely eredetileg is a film koncepciójának központi célja volt.
Ezzel együtt is a Szárnyas fejvadásznak összesen 8 változata létezik, a legtöbb a befejezés körüli kérdésekkel játszik, ami tulajdonképpen a film cselekményértelmezésének egyik sarokpontja is. Persze mára már kultikus alkotásnak számít, Dick jóbarátja, K. W. Jeter később négy folytatást is írt hozzá, de a filmnek folytatása végül csak 2017-ben készült Szárnyas fejvadász 2049 címmel, mely nyilván csak részben volt képes visszaadni az első film hangulati és történeti elemeit, vagy mondanivalójának esszenciáját, noha számtalan erénnyel rendelkezik így is.
Akárhogy is, a Szárnyas fejvadászt nem hiába szokás az első cyberpunk filmnek tekinteni, mely többek közt nagyban megihlette William Gibsont, aki ekkoriban már javában dolgozott a két évvel később megjelent Neurománc című regényén, mely hivatalosan is életre hívta a cyberpunk zsánerét. A film persze ma sem egy könnyű délutáni matiné, rendkívül komplex, olykor kifejezetten lassú, csendjével, zajaival, és képeivel is mesélő produkció,
A legutóbbi, The Final Cut verzió posztere
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
