Ectopolis
2020. október 14. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 28. – Nulladik óra (1985)

Vigh Martin írása…

Sok olyan kortárs filmes trend van, melynek kapcsán jogosan fogalmazhatunk meg ellenérzéseket, azt azonban mindenképpen jó látni, hogy milyen mértékben javult a fiataloknak szánt produkciók minősége az elmúlt évtizedekben. Míg a ’90-es években, és a 2000-es évek elején a tinifilm egy alapvetően lesajnált kategória volt, melybe leginkább mindenféle igényt nélkülöző vígjátékok tartoztak, addig mára feltűnt egy olyan alkotógeneráció, mely úgy érzi, hogy dolga van a fiatalsággal, ám nem leereszkedően, hanem az ő problémáikat, dilemmáikat megértve szeretne velük kommunikálni. Skins, Eufória, 13 okom volt, hogy csak a legismertebb sorozatokat, és Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, Lady Bird, Egy magányos tinédzser, hogy csak néhány kiváló filmet említsünk a termésből. A műfaj történetében azonban van egy anomália, egy olyan film, amely korát meghazudtoló módon volt friss, empatikus és mély, mindezt egy középiskolai környezetben abszolválva. John Hughes Nulladik óra című filmje az, amely felállított egy olyan mércét, melyet évtizedekig meg sem tudtak közelíteni.

A film kitárgyalása előtt talán érdemes kitérni a rendező személyére. John Hughes 1950-ben látta meg a napvilágot (2009-ben hunyt el), első filmjét pedig viszonylag későn, 34 évesen rendezte. A siker azonban nem váratott sokat magára, ez az alkotás volt ugyanis a Tizenhat szál gyertya, mely az évtizedek során szintén kultstátuszba emelkedett. Molly Ringwald elbűvölő alakítása, valamint az egyszerre könnyed, mégis érzelmes megközelítés remekül működött, és már előre jelezte azt a formulát, mely egy évvel később, a Nulladik órában ért fel a csúcsra. Hughes ezt követően elmozdult a könnyedebb műfajok irányába, jött a Különös kísérlet és a Meglógtam a Ferrarival, majd egy újabb nagy siker a Repülők, vonatok, autók képében, rendezőként utoljára az 1991-es Huncutkát jegyezte, de íróként, ötletgazdaként olyan projektek mellett szerepel a neve, mint a Reszkessetek betörők, a Beethoven, az Álmomban már láttalak vagy a Szerelem rabja.

Nulladik óra

A film előkészületeiről

Már a casting folyamata is érdekesen alakult a film esetében. Hughes az előbb említett Molly Ringwaldot és Anthony Michael Hallt is hozta magával az előző filmjéből. Külön érdekesség, hogy Hall édesanyja és testvére is szerepel a filmben, pontosan ugyanezekben a szerepkörökben. Ringwald eredetileg Allison szerepét kapta volna, azonban felháborodottan közölte a rendezővel, hogy ő minden áron Claire-t szeretné eljátszani. A női főhősre mára elsővonalassá váló színésznők is jelentkeztek.

Castingolt többek között Laura Dern, Jodie Foster és Robin Wright is. A férfi szerepek közül John karakteréért folyt a legnagyobb harc.

Judd Nelson, John Cusack és Nicholas Cage is pályázott, a befutó sokáig úgy tűnt, hogy Cusack lesz, Hughes azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát, mondván, a színész nem elég vonzó a karakterhez.

A forgatás 1984 májusában kezdődött. A rendező majd két évtizeddel később egyébként elárulta, hogy sok nehézségbe ütközött a munkálatok során. Sokan egyszerűen rutintalannak tartották, emellett a költségvetés is igen szűkre szabta a kereteket. Egy interjúban aztán Hughes azt is elmondta, hogy eredetileg ezzel a filmmel szeretett volna debütálni, a történet, a forgatókönyv alapja már régen készen állt (ráadásul az egész szkriptet mindössze két nap alatt írta meg, 1982 júliusának elején). A forgatás egy Illinois állambeli iskolában zajlott, mely addigra már három éve bezárt. Az első változat 150 perces volt, ezt kellett később jelentősen megvágni.

A főszereplők

„Mindannyian furcsák vagyunk, csak van, aki ügyesebben rejtegeti”

1984. március 24-én öt fiatalt zárnak el egy amerikai középiskolában. Nem tudni pontosan, hogy ki miért került a büntetőszobába, az azonban egészen biztos, hogy senki nem szeretne sokáig ott lenni.

A társaság összetétele különös, gyakorlatilag a kor társadalmának egyfajta leképeződése. Claire az éteri szépség, Brian az évfolyam egyik legjobb tanulója, Andrew kiváló sportoló, Alyson a visszahúzódó, nehezen megnyíló lány, John pedig az iskola rosszfiúja.

Utóbbi lesz a történet katalizátora. Hosszú ideig leginkább a többiek verbális abuzálásával foglalatoskodik, emellett pedig szembe száll az intézmény hatalmát szimbolizáló Vernon igazgatóval is. Sokáig konfliktusok szegélyezik a csapat útját, egy kulcsjelenetben azonban mindannyian megnyílnak.

Claire a közösség nyomásával küzd, John bántalmazó környezetből származik (ezért is érzi szükségességét a folyamatos agressziónak, ez egyfajta védekezési mechanizmus nála), Brian összeroskad a teljesítménykényszer alatt, Allison számára a hazugság pedig egyfajta kór. A fiatalok szépen lassan rádöbbennek, hogy bár teljesen más világnézettel, szociális és társadalmi hátérrel rendelkeznek, a problémáik, a szorongásaik, az elfojtásaik ugyanazok. így végül közösségként élik túl az elzárás hátralévő néhány óráját.

A forgatás

Neked is fáj, nekem is fáj

Már a fenti tartalomismertetőből is kitűnik, hogy saját korában miért volt ekkora nóvum ez az alkotás. A ’80-as évek közepén még közel sem számított megszokottnak, hogy a fiatalok problémái ilyen módon reprezentálódnak. A droghasználat, az abúzus, a mérgező szülői háttér, a nimfománia mind-mind olyan témák voltak, melyek nem igazán jelenhettek meg addig fiatalok kontextusában. Hughes alapvető empátiával fordul a karakterei felé, ez érződik a párbeszédekben, az intim, rengeteg közelit alkalmazó kameramunkában.

A színészek (kiváltképp Molly Ringwald) remekül játszanak, emellett a film üzenete is rendkívül erős. Ugyanis a Nulladik óra egyrészt szól arról, hogy milyen fontos, hogy verbalizáljuk a sérelmeinket, hogy ne legyünk restek segítséget kérni. Szól továbbá a felnövés nehézségeiről, a tinédzserkor konfliktusairól. A legfontosabb azonban az egész alkotás társadalmi vonulata.

Mintha Hughes arra hívná fel a figyelmet, hogy mennyi konfliktusunk fakad félrekommunikációból, és hogy mennyire fontos a párbeszéd, a másik igazának megértése.

Hughes filmje csak a felszínen ifjúsági alkotás

„A Nulladik óra egy friss lehelet a változó filmvilágból”

A filmet kifejezetten szerette a kritika, a következőkben az első reakciókból szemezgetünk. A BBC kritikusa, Ben Falk 100%-ra értékelte az alkotást, és többek között a szereplőgárda teljesítményét dicsérte. „A casting fantasztikus, minden színész remekül játszik, a cigizős jelenet után pedig szavakat találni is nehéz.” A Chicago Tribune is kiemeli a film jelentőségét: „Felnőttes megközelítés, empatikus és példamutató hozzáállás. A Nulladik óra nemcsak felveti a kérdéseket, hanem a maga módján megoldást is kínál.”

Az Empire-től Simon Crook a rendező életművének legfontosabb alkotásának titulálta a filmet: „Hughesnak van viccesebb filmje (Meglógtam a Ferrarival) és talán jobb is (Álmodj rózsaszínt), ez azonban az egyetlen alkotása, mely esetében jelentősége miatt indokolt az ikonikus jelző.”

A stáb megbeszélést tart a következő jelenet előtt

További érdekességek

A film egyik legfontosabb jelenetében, amikor is a könyvtárban ülnek körben, a színészek végig improvizáltak, egyáltalán nem voltak előre megírt dialógusok. Az eredeti tervek szerint tíz évente folytatást készítettek volna az alkotók a filmhez. Ezekben ismét összegyűlt volna a csapat, átbeszélvén, hogy kivel mi történt az elmúlt időszakban. Ez a tervezet leginkább John Hughes és John Bender konfliktusa miatt nem valósulhatott meg. Molly Ringwald a film forgatásának idején a karakterével gyakorlatilag egyidős, 16 éves volt.

Összegezvén tehát a Nulladik óra egy kifejezetten fontos alkotás, mely nemcsak egy remek korlenyomat, hanem egy műfajdeffiniáló mestermű. Utóbbi pedig azért is örömteli, mert egy olyan zsánert hívott életre, amely azóta számtalan emlékezetes alkotással örvendeztetett meg bennünket.