Film

Hollywood-i akták 29. – Egy kosaras naplója (1995)

Hirdetés

Szinte közhelyszerű frázis, hogy az antihősök korát éljük. A közönség manapság kifejezetten szereti azokat a történeteket, melyekben a főszereplő erkölcsileg megkérdőjelezhető döntéseket hoz. Walter White, Hannibal Lecter, Tyrion Lannister, hogy csak néhányat említsünk az elmúlt két évtized legnépszerűbb popkulturális ikonjaiból. Hollywood emellett a felnövéstörténeteket is szereti, ezeket a tényezőket figyelembe véve pedig rögtön világossá is válik, hogy miért láttak potenciált Jim Carroll önéletrajzi regényében.

A film korabeli fogadtatása felemás volt, ám az elmúlt évtizedekben kultstátuszba emelkedett, ennek egyik oka pedig, hogy a fiatal Leonardo DiCaprio nem először ugyan (gondoljunk csak a Gilbert Grape-re), de minden kétséget kizáróan bizonyította páratlan tehetségét.

Egy kosaras naplója (1995)

Egy kosaras naplója (1995)

Mindenekelőtt talán érdemes néhány szót szólnunk magáról Jim Carroll-ról. Az író egy munkásosztálybéli családban látta meg a napvilágot, meghatározóak voltak a família ír gyökerei. Szerény körülmények között, ám nem nélkülözve élte életének első szakaszát New York Lower East Side nevű városrészében. Később egy némileg jobb környékre költözhetett a család. Jim tehetségére hamar felfigyeltek, így ösztöndíjjal felvételt nyert a világhírű Trinity College-ba. Középiskolában a tanulmányi eredményei mellett a sportteljesítménye is kiváló volt, a kosárlabdacsapat sztárjaként ezen a téren is ígéretes jövő előtt állt. Szépen lassan azonban súlyos heroinfüggőség alakult ki nála, börtönbe is került. Levelező tagozaton azonban elvégezte Wagner College és a Columbia egy-egy szakát is.

2009-ben, többek között tüdőproblémai következtében hunyt el, a sors furcsa fintora nyomán íróasztalánál érte a halál.

Ami a művészetét illeti, valódi multitálentumról volt szó Carroll esetében, hiszen írásai mellett hat zenei albumot is kiadott. Saját bevallása szerint művészetére Rainer Maria Rilke, Frank O’Hara, John Asbery, James Schuyler, Allen Ginsberg és William S. Burroughs voltak nagy hatással. Életének legviharosabb időszakát dolgozta fel az Egy kosaras naplója című művében, melyre a 90-es évek közepén Hollywood is lecsapott, a szárnyait már egyre élénkebben bontogató Leonardo Dicaprio, és a kisebb szerepekben feltűnő Juliette Lewis és Mark Wahlberg közreműködésével.

Egy kosaras naplója (1995)

Egy kosaras naplója (1995)

A film előkészületei

A filmet az a Scott Kalvert rendezte, aki pályája nagy részében főként videoklipeket készített, ezen kívül mindössze egy, A drog pokla című film szerepel a neve mellett, melyet egyébként szintén igen hűvösen fogadott a kritika. Bár a végeredményt látva meglepőnek tűnhet a következő információ, hiszen Leonardo DiCaprio egészen remek alakítást nyújtott, eredetileg nem őt szerették volna szerződtetni a főszerepre. Sőt, egészen konkrétan majdnem teljesen más stábbal valósult meg a film néhány évvel korábban, a Columbia Pictures gondozásában. Olyan színészek kerültek igen közel a szerephez, mint Anthony Michael Hall, Ethan Hawke, Eric Stoltz, Matt Dillon, Stephen Dorff és River Phoenix. Utóbbi annyira szerette volna megkapni a szerepet, hogy még egy nyilvános interjúban, az MTV stúdiójában is elmondta, hogy nagy álma valósulna meg, ha eljátszhatná Jim Carroll-t. Nem ez volt azonban az egyetlen olyan koncepció, mely a későbbi végeredményt ismerve már furcsának tűnhet. A stúdió vezetői szerették volna, ha az egész történetet áthelyezik Seattle-be, mondván, hogy az egy igazán „menő” város. Erről Scott Kalvert később így nyilatkozott:

Igazán senki sem akarta megcsinálni a filmet. Vannak, akik a helyszínt akarták megváltoztatni, mások pedig szerették volna az egész sztori struktúráját úgy, hogy ne csak Jim legyen az, aki elmerül a drogok világában”.

Kalvert azonban 15 évesen olvasta először a könyvet, és valósággal lenyűgözte. Szerinte jelentőségében és témájában is leginkább J. D. Salinger klasszikusához, a Zabhegyezőhöz hasonlítható. A készítők végül Leonardo Dicaprio mellett tették le a voksukat, aki azonban később nem igazán jött ki a többi színésszel, kiváltképp Mark Wahlberg-el. Utóbbi azzal tett rossz benyomást színésztársára, hogy az első közös olvasópróbáról órákat késett (igaz, nem a színész volt a hibás, hiszen törölték a repülőjáratát). Wahlberg végül csak a hatodik próba után kapta meg a szerepet. A forgatás nagyjából két hónapot vett igénybe, további érdekesség, hogy a kosármérkőzések jeleneteit Kalvert korábbi középiskolájában vették fel. Természetesen a munkálatok során végig konzultáltak a téma szakértőivel.

DiCaprio később azt is elmesélte, hogy pontosan mit tanult a konzultánstól: „A hang esetében le kell menned egy oktávval. Magas hangok esetében azt az érzetet keltjük, mintha egy béka lenne a torkodban. Ehhez az állapothoz nem szükséges fáradtnak vagy részegnek lenned, sőt annak sem kell látszanod. Olyasmi ez, mintha az egész tested ruganyossá válna, és teljesen lenyugodnál. Egyszerűen minden békéssé válik. Bár nem a saját élményeimből táplálkozom, sohasem csináltam ilyet”.

Egy kosaras naplója (1995)

Egy kosaras naplója (1995)

Felemás fogadtatás

A film aztán 1995. április 21-én került a mozikba, és felemás fogadtatásban részesült mind nézők, mind pedig a szakma részéről. Nézzünk meg néhány releváns kritikát az akkori lapokból. Peter Travers, a Rolling Stone kritikusa a következőket írta: „Kalvert azzal tesz a legnagyobb szolgálatot a filmjének, hogy csakis DiCaprióra koncentrál, aki fantasztikusan kapta el a szerep lényegét, szinte párbeszédet folytatva a napló soraival”.  Az Empire kritikusa már jóval kevésbé volt lelkes: „Ha DiCaprio és Wahlberg nem lennének ennyire jók, akkor a film könnyen középszerűvé válhatna”.

A Los Angeles Times kritikusa pedig csúnyán elmarasztalta a filmet: „Az Egy kosaras naplója valahol nagyon csúnyán elvesztette a koncepcióját. Annak ellenére, hogy a téma nagyon jó, a megközelítés azonban rosszat tesz az alkotásnak”.

Egy kosaras naplója (1995)

Egy kosaras naplója (1995)

A film utóélete

A film későbbi történetét tekintve két fontos megállapítást kell tennünk. Egyrészt ahogyan arról korábban már volt szó, Kalvert alkotása nem aratott osztatlan sikert saját korában, később azonban valóságos kultusz alakult ki körülötte. Ennek egyik oka lehet a bevezetőben taglalt tendencia, mely szerint megnőtt az igény az erkölcsileg nem megfellebbezhetetlen főhősök iránt, másrészt pedig a ’2000-es években a kábítószeres tematika is egyre inkább közbeszéd tárgyát képezte a közbeszéd (gondoljunk csak a Breaking Badre vagy Darren Arronofsky fantasztikus filmjére, a Rekviem egy álomért-ra). A másik érdekesség pedig, hogy a szereplőgárda tagjai milyen szép pályát futottak a filmet követően.

Leonardo DiCapriot nyilván senkinek sem kell bemutatni, eddigre már rendelkezett egy Oscar-jelöléssel, a díjat végül a Visszatérőben nyújtott alakításáért vihette haza. Mark Wahlberget később szintén jelölték kétszer a legfontosabb filmes díjra, egyszer A harcosért, másszor pedig A tégláért. A Jim édesanyját játszó Lorraine Bracco a Nagymenőkben már mindenkit meggyőzött, később pedig a Maffiózók című HBO-sorozatban is fantasztikusat nyújtott. Juliette Lewis szintén Oscar-jelöltként csatlakozott a projekthez, később számtalan emlékezetes film fűződött a nevéhez, bár mostanában többnyire a tévében láthatjuk (például leginkább az Ez minden, amit tudokban).

Egy kosaras naplója (1995)

Egy kosaras naplója (1995)

További érdekességek

A filmben egyedül Carroll szerepel a saját nevén, ugyanis a készítők el akarták kerülni az esetleg ebből fakadó peres ügyeket. Reggie egy olyan karakter, aki csak a filmben szerepel, a könyvben említést sem tesznek róla. Chloe Sevigny, aki maga is nagy rajongója az írónak, hevesen tiltakozott a film ellen, nem szerette volna, ha elkészül. Félt attól, hogy meggyalázzák az író életművét.

Carroll nem volt elégedett a végeredménnyel, a következőket nyilatkozta: „Ha azzal ért volna véget a film, hogy a főhős csak bámul ki az ablakon, az nagyon működött volna. Abban lett volna valami lírikus. A filmes változat azonban túl tiszta, túl giccses. A rendező bár technikailag nagyon képzett volt, semmilyen költészet nem volt a stílusában”.

Kapcsolódó cikkek

Alan Rickman 27 kötetet írt tele élete tapasztalataival

Könyvalakban adják ki Alan Rickman 25 éven át írt naplóját

Az összességében 27 kötetes gyűjtemény nem kevés szerkesztői munkát igényel még a megjelenésig.

Hírek

2020. 11. 24.

A hosszú álom (1946)

Hollywood-i akták 30. – A hosszú álom (1946)

A film noir kiemelkedő alkotása, a Bogart-Bacall-páros jutalomjátéka.

Film

2020. 11. 23.

Muhammad Ali sokat köszönhetett Malcolm X-nek

Muhammad Ali és Malcolm X barátsága egy miniszériában elevenedik meg

A széria producere többek közt az olimpiai bajnok NBA sztár, Carmelo Anthony lesz.

Hírek

2020. 11. 23.

Amerika politikai lelkiismerete – A 9 legkiválóbb Oliver Stone-film

A szakasz, Tőzsdecápák, Nixon és még egy sor zseniális alkotás.

Film

2020. 11. 20.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

A hosszú álom (1946)

Hollywood-i akták 30. – A hosszú álom (1946)

A film noir kiemelkedő alkotása, a Bogart-Bacall-páros jutalomjátéka.

Film

2020. 11. 23.

Amerika politikai lelkiismerete – A 9 legkiválóbb Oliver Stone-film

A szakasz, Tőzsdecápák, Nixon és még egy sor zseniális alkotás.

Film

2020. 11. 20.

Guillermo del Toro, a szörnykirály

Lidérces mesék mestere – Guillermo del Toro és a szörnyek világa

A rendező történeteiben nem a bizarr külsejű, visszataszító lény, hanem az ember az igazi szörnyeteg.

Film

2020. 11. 13.

Kicsoda Alan Smithee?

Hollywood polihisztora, aki valójában nem is létezett

Egy több mint 30 éves pályafutás, és egy szellem, akit Hollywood idézett meg.

Film

2020. 11. 09.

Szörnyecskék

Tékaforradalom, avagy 10 kultfilm a 80-as évek VHS-korszakából

Az Egyesült Államok 1980-as éveinek legnépszerűbb, kazettán terjedt remekei.

Film

2020. 11. 04.

Hirdetés