Kovács Krisztián
2020. december 3. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 31. – Tiltott bolygó (1956)

Az 1940-es években virágzott a film noir, egyre-másra jöttek a klasszikusok, mint A máltai sólyom, a Hosszú álom, vagy a Sötét átjáró, aztán 1951-ben a Quo Vadis? elhozta a kosztümös, történelmi filmek divatját, miközben a horrornak lassan leáldozott, a kezdetleges sci-fi szárnypróbálgatásokat pedig senki sem vette komolyan, holott az irodalomban már Arthur C. Clarke, Robert Heinlein és Isaac Asimov jóvoltából elkezdődött valami, ami túlmutatott az űrben lézerpisztollyal vívott egyszerű kalandokon, és reflektált az aktuális társadalmi közbeszédre, felhasználva a tudomány újdonsült eredményeit.

A sci-fi komolyan vehetőségén végül egy már kultikus státuszba került alkotás segített, ez volt az a film, mely átbillentette a mérleget, holott ma már talán külcsínt tekintve látszólag nem sokban különbözik kortársaitól. Éppen ezért is gondoltuk úgy, hogy érdemes írni az épp 10 éve elhunyt Leslie Nielsen leghíresebb fiatalkori szerepformálásáról, a film ugyanis bizonyos szempontból valóban megújította a műfajt, elkészültében ráadásul Hollywood szakembereinek akkori krémje vállalt oroszlánrészt. Hollywood-i akták sorozatunk 31. epizódjában a Tiltott bolygó.

Tiltott bolygó (1956)

Asimov és Shakespeare nyomán

Az idén épp 100 éve született Isaac Asimov 1950-ben alkotta meg az Én, a robot novellaciklust, melyben lefektette a Robotika három fő törvényét, melyet akár csak magában, akár kibővítve évtizedekig előszeretettel használt – és még ma is használ – a popkultúra. A korábbi faékegyszerűségű ponyvatörténetek bugyuta robotjai után ez volt az első alkalom, hogy egy szerző tudományos alapossággal kommentált egy a jövőre nézve megvalósítható fejlesztést, melyben viszonylag hamar meglátta a potenciált Hollywood is. Persze a Tiltott bolygó története nem itt kezdődik, sokkal inkább vagy 350 évvel korábban, amikor William Shakespeare megírta A vihar című drámáját, amelyet Irving Block, és Allen Adler 1952-ben igyekezett vegyíteni Asimov gondolatiságával, így vetve papírra a Fatal Planet munkacímen futó forgatókönyvet.

Az MGM a kissé kezdetlegesnek ható szövegkönyvet további utómunkára Cyril Hume kezébe adta, akiben az 1930-as évek alatt gyártott Johnny Weissmüller-féle Tarzan-filmek forgatókönyvei óta feltétlenül bízott. Az már viszonylag korán eldőlt, hogy az alapanyag kapcsán az MGM nagy reményekkel viseltet a film iránt, ezért mondhatni forradalmi megoldással a Kodak Eastmancolor-technológiáját kívánva felhasználni egy nagyszabású színes filmként álmodta meg a Tiltott bolygót; Hume elkészült, a korszak hasonló filmjeihez képes egészen bravúros forgatókönyve pedig megerősítette őket az elhatározásban.

Hume sok mindent teljesen átírt a Block-Adler-féle forgatókönyvben, a cselekményt a Merkúr bolygóról az ismeretlen Altair 4-re helyezte, és megváltoztatta a finálét, valamint a karakterek közti lapleosztásokat is, az idő pedig végül őt igazolta.

Robby, a robot

A legdrágább filmes kellék

Az MGM kibérelt egy teljes hangárt a film grandiózus díszleteinek megépítéséhez, az ugyanis viszonylag hamar kiderült, hogy a terveket a szabad ég alatt képtelenek lennének megvalósítani. A filmet az elejétől a végéig zárt térben vették fel, Dr. Morbius háza, a csillaghajó, és az Altair 4-en látható táj mind-mind egy Culver City-beli hangárban állt fel két szenzációs szemű díszlettervező, Cedric Gibbons és Arthur Lonergan jóvoltából, akik olyan tökéletesen alkották meg matt festményekkel a hátteret, hogy az első nézők nem is tudták eldönteni, miféle trükkről van szó, és azt tudakolták, melyik déli állam sivatagában rögzítették a filmet. Nem csoda, a filmen dolgozó szakemberek nevéhez olyan korábbi, és későbbi filmek látványtervei fűződtek, mint az Óz, a csodák csodája, az Észak-északnyugat, az Ének az esőben, vagy a Philadelphiai történet, a fenti párosnak besegítő Mentor Huebner pedig később kifejezetten sci-fire specializálódott, és ott volt a Szárnyas fejvadász, A dolog és a Dűne forgatásán is.

A stúdió valóban nem sajnálta a pénzt, a csillaghajó egy 170 méter hosszú, és 51 méter magas modell lett például, és gyakorlatilag az előkészületek a precíz munka miatt jóval több időt emésztettek el, mint maga a forgatás, mely alig másfél hónap alatt lezajlott 1955. április 18 és 1955. május vége közt.

Az MGM nem bízott semmit a véletlenre, annak a bizonyos szörnynek a megalkotásához még egy szokatlan alkuba is belement, és magától Walt Disney-től kért ajánlást legkiválóbb animátorára, aki megtervezné számukra a teremtményt. A maszk- és trükkmesterek legnagyobb dobása azonban kétségtelenül Robby, a robot volt, az addigi legdrágább mozgatható filmes kellék a maga 125 ezer dolláros költségvetésével, aki egyben a film legemlékezetesebb szereplője is lett egyben.

A film lényegében Dr. Morbius tragédiája

Csekély nyereség, nagy legenda

A Tiltott bolygót Charlotte városában mutatták be 1956. március 3-án, aztán március 23-tól az ország több mint 100 mozijába jutott el a kópia. Az érdeklődés ugyan nagy volt, amit a némileg a történetről füllentő plakátok is elősegítettek, ám az adott korhoz képest kimagasló költségvetés miatt végül csupán szerény 210 ezer dolláros nyereséggel zárt, ami ettől függetlenül így is példátlannak számított egy sci-fi alkotás esetében, raádásul a kritikák is dicsérték Fred M. Wilcox rendezését.

Bosley Crowther, a The New York Times-ban azt írta róla „eszméletlenül szórakoztató”, a Variety újságírója szerint „az űrfilmek kategóriájának csúcsa”, míg Philip K. Scheuer a Los Angeles Times-tól úgy fogalmazott: „több, mint egy tudományos-fantasztikus film, egy valóban átgondolt jövőábrázolással, amivel az MGM új lehetőségeket adományozott a filmgyártás jövőjének.”

Az MGM a film megjelenésére a forgatókönyv alapján megíratta W. J. Stuart álnév alatt Philip MacDonald brit thrilleríróval a regényváltozatot is, mely számos jelenettel bővítette a filmet, és részletesebb magyarázatot adott bizonyos felmerülő kérdésekre, továbbá tovább taglalta dr. Morbius életét, és a Krellek történetét és örökségét is. A stúdió nem akarta, hogy a forradalmi díszletek a kukában végezzék, így azokat később több sci-fi sorozatban felhasználták, többek közt Rod Serling is vásárolt egy komolyabb mennyiséget az Alkonyzónához, Robby a robot pedig később több filmben is feltűnt, így rögtön 1957-ben bemutatott Láthatatlan fiúban is.

A főszereplők, jobbra Leslie Nielsen

A legnagyobb sci-fi franchise-ok alapja

Abban ma már konszenzus alakult ki, hogy a Tiltott bolygó nélkül vélhetően a Star Wars, a Star Trek, a 2001 Űrödüsszeia, vagy a Nyolcadik utas: a halál sem készül el. A film rávilágított arra, hogy a sci-fi nem kizárólag a látványon, hanem a gondolatiságon nyugszik, mely képes meglévő tudásunkat egy átfogó, és logikus jövővízió felrajzolására használni, olyan globális, emberi kérdések köré csoportosulva, melyek mindannyiunkat érdekelnek. A Star Trek atya, Gene Roddenberry nem is titkolta, hogy ez a film az örök kedvence, de a Dr. Who, a Babylon 5, a The Time Tunnel és a Serenity című szériák készítői is merítettek belőle, sőt, még Stephen King szeme előtt is ez a film lebegett az 1987-es A rémkoppantók című regénye írásakor.

Az Amerikai Filmintézet minden idők 10 legjobb sci-fije közé sorolta, megjelenése óta pedig számtalan felújítást, és újrakiadást megélt; 2006-ban, az 50 éves jubileumra az egész az évi ComicCon ezt a filmet ünnepelte a még életben lévő szereplők meghívásával San Diegóban.

A töretlen siker miatt persze a remake gondolata is felmerül időről-időre, 2007-ben a Dreamworks kezdett dolgozni az új változaton J. Michael Straczynskit íróval a fedélzeten, de a terveket hozták már összefüggésbe James Cameronnal és Joel Silverrel is, sőt, még egy olyan pletyka is szárnyra kapott, hogy az eredeti filmet egy trilógiaként értelmezik újjá, ami a Krellekre összpontosít. Az utolsó hírek szerint a munkálatok 2009-ben megszakadtak, amit őszintén nem is bánunk, mert a Tiltott bolygó úgy tökéletes és időtálló darab, ahogy van, nem igényli a modernizálást, noha biztosak vagyunk benne, hogy a jelenleg is futó feldolgozások korában végül majd ő sem kerülheti el a sorsát.