Kovács Krisztián
2021. január 5. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 34. – Harmadik típusú találkozások (1977)

Az 1950-es évek a hidegháború leghidegebb éveiként vonult be a történelembe, ám másrészről ez az az időszak, amikor a világ legkülönbözőbb tájain számoltak be átlagemberek UFO-észlelésekről, melyek azonban a mai napig nem nyertek megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot, arra ugyanakkor megfelelőek voltak, hogy megihlessék a kor filmkészítő egyéniségeit, akik egész sor – leginkább a hidegháborús paranoiára alapozó – filmmel rukkoltak ki ekkoriban, ám ezek legtöbbje nem merészkedett a meghökkentő cselekménysoron túlra.

Közel húsz évet kellett várni, amíg Hollywood szép reményű aranyifja egy világsikert aratott film után végre belevághatott tizenhárom éve dédelgetett álmába, és egy nagyszabású filmet kerekíthetett a még mindig népszerű UFO-tematika köré. Steven Spielberg a Cápa sikerét meglovagolva a kor legnagyszerűbb szakembereit gyűjtötte csokorba, szakértőnek pedig egy olyan tudóst sikerült megnyernie, akit manapság már csak az igazi Mulder-ügynök megnevezéssel illetnek. Hollywood-i akták sorozatunk 34. epizódjában a Harmadik típusú találkozások.

Harmadik típusú találkozások

A tűzfény

Steven Spielberg 1964-ben 500 dolláros költségvetésből forgatta le saját maga által is első hivatalos alkotásaként aposztrofált Firelight című filmjét. A mindössze 18 éves ambiciózus zseni filmjét saját lakóhelyén be is mutatták, egyetlen moziban, két centes jegyárakkal, mindössze egyetlen alkalommal, ám teltházzal, igaz, a nézőközönséget leginkább Spielberg osztály- és iskolatársai adták. A Firelight ötlete egy a rendező gyerekkorában az apjával átélt éjszakai meteorhullás élményének formába öntése volt, és bár mára a filmből alig pár perc érhető csupán el – a többi elveszett az évek során – végül ez volt az, mely később, a Cápa feltételen kereskedelmi és kritikai sikere után arra ösztönözte a sci-fihez egyébként is vonzódó fiatalt, hogy megkísérelje elkészíteni minden idők legjobb UFO-tematikára épülő egész estés alkotását.

Spielberg valójában már 1973-tól tervezte a film forgatását, nem sokkal a Sugarlandi hajtóvadászat munkálatai után legszívesebben neki is látott volna, ám a Columbia Pictures nevetségesnek tartotta az ötletet. Spielberg erre megkereste a 20th Century Fox-ot a koncepcióval, de itt is elutasító szavakra talált,

a Columbia pedig ekkor maximum azt tartotta vállalhatónak, ha egy alacsonyabb költségvetésű dokumentumfilmet szentel a témának, de semmiképpen sem akart egy általuk egyébként bukott tematikának tartott ötletre dollármilliókat áldozni.

Spielberg első forgatókönyvvázlatát a rendező az akkor még relatíve ismeretlenebb Paul Shrader kezébe adta (később ő felelt a Taxisofőr, és a Dühöngő bika szkriptjéért is), és egy jó ideig el is felejtette a projektet, hiszen időközben megkezdődtek a Cápa forgatási munkálatai.

Spielberg ad instrukciókat Richard Dreyfuss-nak

Az igazi Mulder ügynök

Az eredeti szövegkönyv számos változáson esett át, a dokumentumjellegből végül egy pilóta főszereplésével készülő játékfilm ötlete lett, aztán a központi karakternek végül egy rendőrt tettek meg. Shrader és Spielberg a Cápa utómunkálatai alatt vesztek össze, a kreatív nézetkülönbségeket pedig végül Hal Barwood és Matthew Robbins rendezték el, a producer David Giler ajánlására, és megpróbálták egységesíteni a forgatókönyvet a két fél ötletei alapján. Ekkor került a képbe Allen J. Hynek professzor története, aki az 1950-es években részt vett az Amerikai Légierő Kék Könyv-projektjében, melynek keretében az évtizedben tapasztalt UFO-észlelésekre igyekeztek szakértőkkel kiegészülve logikus magyarázatot találni.

Hynek szkeptikus volt, és a kutatásai közben vált UFO-hívővé, aminek nyomán a szakma nagy része kiátkozta, ő maga azonban önálló kötetben is közreadta észrevételeit, és többek közt ő találta ki az első, második és harmadik típusú találkozások hivatalos terminológiáját is.

Közben bemutatták a Cápát, ami világszerte óriási sikert aratott, Spielberg pedig azonnal tárgyalóasztalhoz ült a Columbia fejeseivel, hogy újratárgyalja következő filmjei szerződését, és végül jóval nagyobb szabadságot alkudott ki a maga részére. Miután megkereste, és felkérte Hyneket a filmben való szakértői közreműködésre, megkezdődhetett az alkotás fejlesztése. A szakmai stábba bekerült még Zsigmond Vilmos is, mint operatőr, az pedig a kezdetektől egyértelmű volt, hogy a Cápa fülbemászóan baljós zenéjéért Oscar-díjjal kitüntetett John Williams szerzi majd a film aláfestő zenéjét. Hynek 1000 dollárt kért a szakértő közreműködésért, és Spielberg további 1000 dollárt fizetett neki, hogy használhassa a harmadik típusú találkozások fogalmat a film végső címeként is.

Készül az idegenek űrhajója

Nehéz forgatás

A rendező alaposságot követelt, ezért megkereste az Amerikai Légierőt és a NASA-t, hogy működjenek közre a filmben, ám egyik hivatal sem kért belőle, sőt, utóbbi még egy nyilatkozatot is kiadott, melyben nehezményezte a film elkészültét, és mikor megtudta Allen J. Hynek közreműködését, előrevetítette a bemutató körüli pánikot, holott fogalmuk sem volt a forgatókönyvről. Spielberg a Cápa kapcsán számos negatív tapasztalatot gyűjtött a forgatási helyszínek, és az ezzel kapcsolatos hivatali engedélyek, és állampolgári elégedetlenkedés kapcsán, ami miatt szorgalmazta, hogy a teljes filmet a kaliforniai Burbank Filmstúdióban forgassák, ám végül a külső helyszíni snittek elengedhetetlenné tették az eredeti helyszíneken való munkát. Emiatt persze a forgatást számos technikai, és költségvetési probléma hátráltatta még úgy is, hogy a speciális effektekre szánt 3,3 millió dollár Douglas Trumbull, vizuális effektekért felelős szakember szerint két másik film teljes költségvetését is fedezte volna.

Spielberg később azt mondta, hogy a Harmadik típusú találkozások – bár számos interjúban a kedvenc filmjének nevezte párhuzamban az E. T., a földönkívülivel – forgatását tekintve kétszer olyan nehéz volt, mint a Cápa. Spielberg nem jött ki Zsigmond Vilmossal sem, aki bár számos kiváló ötletet hozott a filmhez, képtelen volt tartani a forgatási ütemtervet, ami rengeteg csúszást eredményezett, ezekért pedig a stúdió Spielberget okolta, aki végül a zárómunkálatoknál kirúgta az operatőrt, annak kokainfüggőségére hivatkozva. Nem ment egyszerűen az utómunka sem, a később Spielberg állandó munkatársává váló vágó, Michael Kahn hónapokat töltött különösen a film utolsó 25 percének feszessé tételével, mert Spielberg egyetlen korábbi verziót sem érzett eléggé monumentálisnak.

Mindeközben John Williams mondhatni játszi könnyedséggel alkotta meg a film zenéjét, ám arra a bizonyos meghatározó öthangú ütemre végül közel 300 variációt írt, mire az egyikre rábólintott a rendező.

Gyerekek alakították a földönkívülieket

Világsiker

A Harmadik típusú találkozások premierdátumát 1977 nyarára, a főszezonra időzítették, de a rengeteg csúszás miatt a stúdió ősz végére kényszerült halasztani, és végül november 16-án a New York-i Ziegfeld Színházban tűzték először műsorra. Az összességében 19,4 millió dolláros költségvetése után 300 milliót hozott a pénztáraknál, amivel ugyan a Cápa sikerét nem tudta megismételni, de nagyságrendet tekintve nem is maradt el tőle sokkal. A filmet nyolc kategóriában jelölték Oscar-díjra, de végül csak a forgatás vége előtt menesztett Zsigmond Vilmos nyerte el az aranyszobrot, ami miatt végül Spielberg élete végéig neheztelt a magyar származású szakemberre. A film egyébként többnyire pozitív kritikákat kapott, igaz, sokan megjegyezték, hogy Spielberg mennyire kedves álmodozó, és milyen naiv a hozzáállása, ám a technikai megvalósítás mellett senki sem mehetett el szó nélkül, és gyakorlatilag mindenki térdre is borult Douglas Trumbull munkája előtt.

Roger Ebert később, a rendezői változat megjelenésekor mondta róla: „Az eredeti film elképesztő élmény, félelem és csodálat keveréke a Földön túli élet lehetőségében… ez az új változat viszont egész egyszerűen jobb mint, mint az eredeti”, ami jól tükrözi, hogy Spielberg később a VHS, aztán még később a DVD kiadásoknál is képes volt emelni a minőséget. A rendező egyébként 1977 végén egy interjúban feldobta egy lehetséges folytatás ötletét, sőt, egy időben még előzményfilmet is szeretett volna készíteni hozzá, de végül egyik sem valósult meg, hiszen 1978-ban már az 1941 című második világháborús komédiát forgatta, aztán pedig George Lucas-szal kiegészülve belevetette magát Indiana Jones karakterének kidolgozásába.