Kovács Krisztián
2019. október 15. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 4. – 2001: Űrodüsszeia (1968)

Ha azt mondom, 2001: Űrodüsszeia, akkor egy magára valamit is adó filmrajongó vagy elfintorodik, vagy felcsillan a szeme, de aki látta Stanley Kubrick kortalan remekét, abból kétségtelenül kivált valamiféle reakciót. Ennek oka nem csupán a film rendkívül rétegzett filozófiai mondanivalója, szimbólumrendszere, vagy korszakalkotó vizuális trükkjei, hanem az a tény, hogy mivé vált a film ezeken túl. A 2001: Űrodüsszeia nem egy film, sokkal inkább egy fogalom, egy az emberiség létének értelmét a filmművészet minden létező kreatív eszközével érzékeltető monumentális definíció, mely hiába több, mint ötven éves, semmit sem veszített erejéből.

Stanley Kubrick filmjének minden egyes másodpercét áthatja a rendező kifejezetten kényszeres, minden filmkészítési részfolyamatot eltökélten felügyelni akaró, ám ezzel együtt precíz, átgondolt, és végtelenül kreatív attitűdje, mely gyakorlatilag tökéletes elegyet képezett az ekkor már saját jogán is világhírű sci-fi író, Arthur C. Clarke tudományos alapokon nyugvó szerzői törekvéseivel, az eredmény pedig? Minden sci-fi filmek keresztapja, és a filmművészet valaha volt egyik legtöbbet hivatkozott alkotása. A Hollywood-i akták negyedik epizódjában a 2001: Űrodüsszeia.

2001: Űrodüsszeia

Egy emberen túli történet

Kubrick és Clarke történetének magvát vélhetően az is ismeri, aki még soha nem szánt rá 3 órát az életéből, hogy magáévá tegye ezt a különleges filmeposzt. Valamikor a történelem hajnalán, egy ember előtti korban, egy csapatnyi majom közé egy furcsa, éjfekete monolit érkezik látszólag a semmiből, ami erejénél fogva megváltoztatja a majmok intelligenciáját, és ennek hatására azok elkezdenek eszközöket használni. A következő idősíkon már azt látjuk, ahogy az űrkorszak közepén egy tökéletesen hasonló monolitot tudósok egy speciális csapata vizsgál a Hold felszínén.

Végül a harmadik idősíkban a Discovery űrhajót követjük nyomon, amint a Jupiter felé tart, hiszen a két évvel korábban a Holdon talált monolit különös üzeneteket küldött Naprendszerünk legnagyobb bolygójához, az emberiség pedig jelenleg a titok nyomában kutat. Többet nem is érdemes elárulni Kubrick filmjének történetéről, hiszen alighanem legkésőbb az első óra végére mindenki számára egyértelművé válik, hogy itt messze nem a körítés lesz a lényeg, a mondanivaló, és így a film esszenciális, filozófiai gyökerei ennél jóval messzebb mutatnak, és valahol a képsorok értelmezésének mélyén nyugszanak.

2001: Űrodüsszeia

Egy korszakos zseni kortalan műve

Aki ismerte, aki dolgozott vele, nem hiába állítja, hogy Kubrick az őrület és a zsenialitás határán egyensúlyozott. Mi, filmnézők ugyan csak művein át érzékelhetjük alakját, ám ha így nézzük, a 2001 a legtökéletesebb példa, hogy megértsük, mit gondolt ez a rendkívüli rendezőegyéniség magáról a filmművészetről. Kubrick mindig is a nagy víziók, a bátor kísérletezés, és a mesteri, proaktív kivitelezés híve volt, e törekvésein át pedig nem csak megteremtette minden mai, űrbéli sci-fi vizuális alapját, de a minden didaktikusságot mellőző történetmesélési technika bravúrját is bemutatta.

Kubrick a film elkészültének minden egyes fázisát személyesen felügyelte, és minden egyes folyamat végén az ő szava döntött. Jelen volt a szereplők kiválasztásánál, a jelmezek anyagának megtervezésénél, a vizuális effektek modelleinek létrehozásánál, felügyelte az operatőri beállításokat, jelen volt a vágószobában, és persze még Arthur C. Clarke-ot is ellátta jó néhány tanáccsal nem csupán a forgatókönyvre, de Clarke a film premierje után néhány hónappal megjelenő regényváltozatára nézve is. Szó, ami szó, Clarke szerint, a Kubrick által javasolt változtatások egyértelműen a szkript és a regény hasznára váltak. A rendező ráadásul odáig ment, hogy a felvételeket követően minden egyes dobozban maradt jelenetet megsemmisített (végül hosszú évekkel később egy 17 perces nyersanyag került csupán elő egy kansasi sóbányából), ráadásul a díszletek, és jelmezek is a tűz martalékává váltak, ahogy a szövegkönyvek, és egyéb feljegyzések.

2001: Űrodüsszeia

Sosem látott jövővízió

Jogos a kérdés, vajon mi teszi annyira kiemelkedővé Kubrick alkotását azon túl, hogy elsőre egy rendkívül lassú, melankolikus, egyesek számára bizonyára unalmas és vontatott történetnek tűnik. Nos, a visszafogottság, az első és az utolsó 20 perc narrációmentessége, a hosszan elnyúló képsorok, ez esetben egyértelműen eszközök a művészi cél érdekében. Kubrick alig több, mint 10 millió dollárból gazdálkodott, ehhez képest ebből közel 4,5 milliót kizárólag a vizuális effektekre fordított, egészen hihetetlen eredménnyel. Ne feledjük, egy évvel járunk az Apollo 11 történelmi Holdraszállása előtt, ugyanakkor amikor 1968. december 21-én az Apollo 8 küldetése elér a Holdig, és az első fotókat készíti a Földről, a 2001 Űrodüsszeia már rég a mozikban forog.

Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert Kubrick effektjei mindezektől függetlenül meglehetősen hitelesen ábrázolnak egy olyan űrbéli látványt, melyet élő ember csak közel fél évvel a bemutató után láthatott a saját szemével. Nyilván Clarke, aki maga is a fizika és a matematika professzora, valamint az űrkutatás egyik legnagyobb alakja volt, jelentősen hozzájárult a hitelességhez, arról nem beszélve, hogy a rendező bevonta még a szakértői folyamatokba a sci-fi irodalom olyan nagyágyúit, mint Ray Bradbury, Isaac Asimov, vagy Samuel R. Delaney. Ennek a kombinációnak köszönhető, hogy a korábban látott tudományos-fantasztikus műveknél nagyszabásúbb, érettebb és hitelesebb alkotás szülessen.

2001: Űrodüsszeia

A globális konszenzus alkotása

A 2001 látványvilága egyértelműen visszaköszön olyan későbbi filmekben, mint a Csillagok háborúja, a Vörös bolygó, a Hold, a Csillagok között, vagy épp a nemrég bemutatott Ad Astra – Út a csillagokba című mozi, és mind színek, vágás, és operatőri munka kapcsán is valami egészen újat, és addig nem tapasztalt egyediséget alkot, mégis gondolatisága és szimbólumrendszere az, ami a mai napig kiemelkedő alkotássá teszi. Arthur C. Clarke egyszer azt nyilatkozta, a 2001: Űrodüsszeia akkor vall kudarcot, ha a néző pontos érti, mit akar mondani, hiszen ő és Kubrick éppen arra törekedtek, hogy több kérdést tegyenek fel, mint ahány választ adni tudnak.

Ez az attitűd tökéletes átjön a filmen, ugyanakkor van egy rendkívül fontos üzenete, mely az emberiség egészére vonatkoztatható, és ez a regény kezdetén és végén megjelenő, a történetet keretbe foglaló éjsötét monolit szimbolikája is. Ez a misztikus tárgy ad lökést az emberi fejlődésnek, azonban eredete kétséges. Paradox gondolattal élve azt is mondhatnánk, a monolit egy eszköz, melyen át egy felsőbb hatalom megteremti az evolúciót. Ugye, milyen faramuci gondolat? Kubrick és Clarke tehát egyértelműen egyenlőségjelet tesz a vallás, és a tudomány közé, és egyben a kettő házasításával el is veti mindkettőt, ugyanakkor nem rágja a néző szájába a megoldást, és rábízza a kérdés eldöntését. Igazi történetmesélési stílusbravúr, zsigeri mestermunka.

2001: Űrodüsszeia

A 2001 hatása

Kubrick filmje Clarke 1951-es Az őrszem című novelláján alapult, és eredetileg a How The Solar System Was Won munkacímen futott, és számtalan lehetséges címet ragasztottak rá, míg végül elnyerte végleges formáját az előkészület utolsó fázisaiban. Korábban illették a Csillagalagút, az Univerzum, és a Bolygóhullás névvel is. A kész alkotás aztán végül nem csupán fantasztikus és szinte kimondatlan története, és parádés látványvilága, de még az általa megjósolt társadalmi jelenségek, és találmányok miatt is nevezetes maradt. Itt jelent meg pl. először a táblagép, vagy épp egy meghibásodott mesterséges intelligencia, sőt – igaz már csak a folytatásregényekben – Clarke még Kína szuperhatalommá válását is megjósolta.

A 2001 utalás formájában legalább 3 tucat különböző alkotásban jelenik meg a későbbiekben, de George Lucas is azon filmek közé sorolja, melyek nélkül a Csillagok háborúja sem jöhetett volna létre, ugyanakkor inspirációt szolgáltatott Steven Spielbergnek, Christopher Nolannak, és Roland Emmerichnek is. Az idén már 51 éves film premierjéről közel 250 fő távozott a végefőcím előtt, mert egész egyszerűen nem értették Kubrick mesterművének lényegét, ugyanakkor főleg az Oscar-díjjal is kitüntetett vizuális megoldások hatására több mint 50 millió dollárt hozott az Egyesült Államokban, és 190 milliót világszerte, az eltelt évtizedek alatt pedig a science fiction történelem kétségtelenül legnagyobb hatású filmjévé nőtte ki magát. Azóta is, bármikor, bárki állít is össze egy az évszázad legjobb tudományos-fantasztikus filmjeit összegző toplistát, szinte kivétel nélkül Ridley Scott Szárnyas fejvadásza, vagy Kubrick zseniális remeke végez az élen.