Kovács Krisztián
2021. május 7. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 40. – Mogambo (1953)

Clark Gable még 1932-ben, bőven az Elfújta a szél világsikerét megelőzően játszotta el a Red Dust című film főszerepét. Victor Fleming a feledés homályába veszett romantikus drámája Wilson Collison 1928-as színdarabját vette alapul, és meglehetősen mérsékelt sikert aratott. Furcsamód ennek ellenére a világháború alatt, 1942-ben a film jogait birtokló MGM úgy döntött, lenne értelme remake-t készíteni a filmből a Technicolor filmek kereteit és lehetőségeit felhasználva, és el is kezdte szövögetni a terveket, melyek aztán csak több mint tíz évvel később értek révbe végül.

Érdekes, hogy Hollywood 80-90 évvel ezelőtti aranykorában is felmerült egy-egy film remake-jének ötlete, olyannyira, hogy mind az MGM, mind a Paramount felült erre a furcsa hullámra, és ennek köszönhetően készült el a Salamon király bányái 1950-ben, és a szandálos-kosztümös filmeket életre hívó Quo Vadis is 1951-ben, mely valóban divatot teremtett epikus történetével, színes képeivel és grandiózus díszleteivel. E furcsa divat közel 20 évig tartott, és egyik legemlékezetesebb alkotását az a John Ford készítette el, aki csak ezért a filmért hagyta el ideiglenesen a nevét népszerűvé tevő westernfilmek terepét. Hollywood-i akták sorozatunk 40. epizódjában a Mogambo.

Mogambo (1953)

Nagy elvárások remake-je

1946-ban a Los Angeles Times már kész tényként közölte, hogy Marilyn Maxwell és Gene Kelly főszereplésével jön majd a Red Dust újkori feldolgozása, ám 1951-ig kellett várni arra, hogy a film valóban zöld utat kapjon az MGM berkein belül, akkor azonban a kor egyik legkeresettebb producere, Sam Zimbalist állt be a produkció mögé. Az időközben elhunyt Wilson Collison színművének adaptációját Zimbalist az akkor már háromszoros Oscar-díjas élő legendára, John Fordra szerette volna bízni, ám Ford nem igazán látott perspektívát az általa meglehetősen langyosnak tartott szerelmi történetben. Zimbalist ekkor egy csoport szakértőt küldött Afrikába, hogy felderítsék a lehetséges forgatási helyszíneket, és végül az afrikai forgatás lehetősége volt az, ami miatt Ford 1952 februárjában igent mondott a projektre.

Az MGM sokat várt a filmtől, leginkább a Quo Vadis két évvel korábbi hatalmas sikere miatt, így több mint 3 millió dollárt szánt a produkcióra, melyre szükség is volt az eredeti helyszíneken zajló forgatás miatt, mely jóval több problémával járt, mint amire a stáb korábban fel lehetett készülve. Zimbalist persze számos pletykát hallott John Huston 1951-ben szintén Afrikában forgó filmje, az Afrika királynője munkálatai kapcsán, de nem akarta elhinni, hogy egy MGM méretű stúdió ne lenne kész kezelni a felmerülő gondokat. A problémák persze már a castingnál elkezdődtek. Ford ugyanis Stewart Grangert akarta megtenni férfi főszereplőnek, ám az MGM ragaszkodott hozzá, hogy az eredeti film központi karaktere, Clark Gable kapja a szerepet.

Igen ám, de Gable-t győzködni kellett, mert ő maga sem volt biztos benne, miként fogja tudni eljátszani ugyanazt a sármos csábítót, akit 21 évvel korábban. Miközben a stúdió Gable-t győzködte – akit végül szintén Afrika állított a film pártjára – addig óriási harc indult a női főszerepekért.

Mogambo (1953)

Ava Gardner problémái

A stúdió számos lehetőséget számba vett: Lana Turner, Deborah Kerr, Doris Day és Lauren Bacall neve is felmerült az előkészületek alatt. Végül Grace Kelly volt az, akit előbb kiválasztottak a szerepre, míg Ava Gardner csak később került a stábba, hiszen helyére sokáig Maureen O’Hara pályázott, akit John Ford is támogatott. A végső szót persze Zimbalist mondta ki, aminek lényegében Gardner esett áldozatul, miután Ford emiatt az egész forgatás alatt meglehetősen ellenszenvesen viseltetett iránta.

Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy egy ízben maga Gable állíttatta le a forgatást, mert megelégelte Ford viselkedését, emiatt pedig kettejük közt is végleg megromlott a viszony, és többé nem is dolgoztak együtt, holott korábban a forgatási szünetekben – mint mindketten gyakorló alkoholisták – gyakran leültek meginni egy-egy pohárkával.

Persze Gardner is tett róla, hogy ne legyen felhőtlen kettejük viszonya. A színésznő akkoriban közel egy éve Frank Sinatra párja volt, Sinatra el is kísérte őt a forgatásra, kapcsolatuk pedig ekkoriban kezdett elmérgesedni. Olyannyira, hogy mikor Gardner megtudta, hogy teherbe esett, leállíttatta a forgatást, és Londonba utazott abortuszra, mely persze évekig csak pletyka szinten terjengett hollywoodi berkeken belül. Sinatra szerelme távollétét azzal töltötte, hogy igyekezett kipuhatolni a stáb bennfentes tagjai közt, akad-e esetleg egy szabad szerep a hamarosan forgó Most és mindörökké című filmben (akadt és Sinatra később meg is kapta.) Amíg Gardner vissza nem tért, Gable és Grace Kelly egymás társaságában múlatták az időt, és a köztük lévő 30 év korkülönbség ellenére is rövid ideig tartó románc alakult ki a két sztár között.

Mogambo (1953)

Problémák a forgatáson

A stáb pechjére akkoriban Afrika a Mau Mau-felkeléstől volt hangos, így aztán a költségvetés egy részét az MGM arra használta fel, hogy testőröket béreljen, akik mintegy sorfalat állva vigyáztak a stáb tagjaira és a forgatási helyszínekre. A stúdió több száz afrikai őslakost bérelt fel a filmben való részvételre, miután azonban egymással ellenséges törzsek tagjai kerültek egy-egy közös jelenetbe, gyakori volt az összezörrenés, melynek okait a stáb sokszor nem is értette világosan. Mindeközben Gable csúnya ínygyulladást kapott, miután pedig nem bízott a helyi szakemberekben, hazautazott Los Angeles-be, hogy kezeltesse magát, vagyis a munkálatok megint hetekig állni kényszerültek.

És ha ez még mindig nem lett volna elég, a forgatást igazi tragédia is sújtotta, egyik nap ugyanis John Hancock, rendezőasszisztens dzsipjével megcsúszott egy hegyi szurdok szerpentinjén, a mélybe zuhant, és szörnyet halt.

A stáb még a forgatás megkezdése előtt épített egy 1800 yardos leszállópályát a forgatási helyszín mellett, ide érkezett mindig az utánpótlás Nairobiból, ám a Mau Mau-felkelés hatására az ellátás egy idő után akadozni kezdett. Ford ettől függetlenül okosan szervezte a jelenetek felvételét, mert mire a helyzet igazán rosszra fordult, a külső helyszíneken zajló munkálatok gyakorlatilag véget értek, az MGM pedig úgy döntött, inkább felépíti a díszleteket egy hollywoodi stúdióban, de a stáb térjen vissza Los Angelesbe, és fejezzék be ott a belső jelenetek felvételét. A váltás egyébként meglehetősen zökkenőmentesre sikerült, és még a kész filmen sem igazán látszik meg.

Mogambo (1953)

Csendes filmklasszikus

A Mogambo (a cím valójában nem jelent semmi, Zimbalist egyszerűen kicserélt egy betűt a mocambo szóban) 1953. október 9-én mutatkozott be az amerikai mozikban, és bár az MGM tartott tőle, hogy nem hozza az elvárt számokat, végül a három világsztár jelenléte elég volt ahhoz, hogy bevonzza a nézőket a mozikba, és végül közel 9 millió dollárt gyűjtött, és az év egyik legsikeresebb alkotásává vált.

Mind Gardnert, mind Kelly-t Oscar-díjra is jelölték alakításaikért, és bár az aranyszoborról lemaradtak, Grace Kelly végül a legjobb női mellékszereplő Golden Globe-díjával vigasztalódhatott. Bár a film népszerűsége kortársaihoz képest jelentősen megkopott a bemutatása óta eltelt évtizedekben, 2002-ben az Amerikai Filmintézet így is beválasztotta a 100 legjobb amerikai film rangsorába.

Gable és Kelly a későbbiekben inkább a forgatási szünetekben zajló, kellemes hangulatú vadászatok miatt emlékeztek szívesen az Afrikában töltött időszakra, Ford pedig visszatért saját terepére, a westernfilmek világába, noha 1952 számára több szempontból is fordulópontot jelentett. Két, western műfajon kívüli alkotást tett itt le az asztalra, és bár a Mogambo nem hozott díjözönt, A nyugodt férfiért 1953-ban megkapta negyedik Oscar-díját, mellyel rendezőként a mai napig csúcstartónak számít. Bár a Mogambo-t manapság már ritkán emlegetik, részemről ma is az 1950-es évek egyik legkellemesebb, ugyanakkor legártatlanabb filmklasszikusa, mely ugyan nem váltja meg a világot, és története manapság már inkább hat elkoptatott hollywoodi sablonként, öröm látni három ekkora sztárt, ahogy egy ellentmondásos szerelmi háromszögbe keverednek, a film lezárása pedig az érzelmi viharok dacára is kellemes melegséggel tölti el az embert.