
- Kovács Krisztián
- 2021. május 20. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Richard Matheson Stephen King kedvenc írója volt. Az idehaza kevésbé ismert amerikai legenda 2013-ban hunyt el, de már 1954-ben megírta minden idők egyik legjobb, és a modern horror számára úttörő jelentőségű kisregényét. A Legenda vagyok című történet úgy tudta megújítani a vámpírtörténetek zsánerét, hogy azt házasította némi sci-fi felütéssel és ezáltal a tudománnyal, hozzáadta a világvége-toposzt, és még az éppen zajló hidegháborúra is reflektálni tudott alig száz oldalban. Nem csoda, ha műve Hollywood számára is vonzónak tűnt, és 1964-ben Vincent Price, majd 1970-ben Charlton Heston főszereplésével el is készült belőle egy-egy adaptáció.
Matheson persze egyikkel sem volt elégedett, szerinte Hollywood azzal tudta volna leginkább megmutatni feltétlen rajongását a története iránt, ha képes abból egy szöveg- és történethű adaptációt készíteni. 2006-ban aztán erre tett újabb kíséreltet a jogokat birtokló Warner Bros., a végeredmény pedig 2007-ben egy hihetetlenül hangulatos és érdekes világot elénk táró feldolgozás lett, mely magában hordozta a potenciált, hogy az egyik legjobb világvége történetté váljon. Hollywood-i akták sorozatunk 41. epizódjában Francis Lawrence filmje, a Legenda vagyok.
Legenda vagyok (2007)
Az 1971-es Omega ember című – Matheson által leginkább utált – adaptáció után számos stúdió kereste meg – különösen a 90-es évek elején új életre kapó világvége-zsáner okán – a Warnert, hogy megvegye tőle a Legenda vagyok jogait, ám a stúdió minden esetben mereven elzárkózott az adás-vételtől. Az ok egyszerű: az 1970 óta birtoklott jogokkal komoly terveik voltak, melyek már az 1990-es évek elejétől formálódni kezdtek, ám csak 1995-ben fogtak bele az új filmes feldolgozás fejlesztésébe. A projekt persze ólomlábakon cammogott előre, mert egyszerűen nem találtak megfelelő írót egészen A sejt című film 2000-es premierjéig, melynek írója, Mark Protosevich végül vállalta, hogy új formába önti Matheson remekművét. Protosevich verziója meglepően hűen követte az eredeti művet, ugyanakkor belepakolt néhány a kor filmjeire jellemző motívumot – pl. drogfüggőség -, melyeknek látszólag kevés közük volt a történethez.
A projekt ekkoriban már a Warner szívügyének számított: Tom Cruise, Michael Douglas és Mel Gibson is esélyesnek tűnt a főszerepre, a stúdió pedig a Gladiátorral óriásit gurító Ridley Scottot akarta a rendezői székbe. Scott vállalta volna a feladatot, de kikötötte, hogy szeretne új verziót a forgatókönyvből, így a Gladiátor írójával, John Logannal karöltve dolgozták át Protosevich eredeti munkáját. A végső verzió nem nyerte el a maradéktalanul a stúdió tetszését, leginkább azért, mert a páros úgy képzelte, hogy a film első harmadában – a 2001 Űrodüsszeiához hasonlóan – egyáltalán nem lenne párbeszéd, ám a Warner eladhatatlannak találta az ötletet.
Legenda vagyok (2007)
Történt ugyanis, hogy az olyan nagy költségvetésű filmek, mint A jövő hírnöke, vagy A gömb megbuktak a mozikban, és Schwarzenegger utóbbi filmjei (különösen a rettenetesen sikerült Batman és Robin) szintén nem teljesítettek jól a kasszáknál, és a Warner megijedt, hogy a filmbe fektetett gyártási költség nem térül majd meg. Ekkoriban már Nicolas Cage neve is felmerült főszereplőként, noha a film alapvetően egy helyben toporgott, és végül csak 2004-ben kapott új lendületet. Ekkor lépett be a képbe lehetséges rendezőként Michael Bay, aki épp A sziget című filmjét forgatta, valamint főszereplőként Will Smith. Bay-jel a stúdió nem tudott megegyezni, és bár Smith-nek nem tetszett, hogy a vele két Bad Boys-filmet is sikeressé tevő rendező nélkül kell helytállnia, végül maradt a Legenda vagyok lehetséges főszerepében. A stúdió ekkor Akiva Goldsmanre bízta az immáron kétszer is átírt forgatókönyv ráncba szedését, aki olyan jó munkát végzett, hogy a Warner 2005-ben kiadta a forgatási engedélyt.
Goldsman koncepciója alapvetően különbözött a korábbi verzióktól, mert olyan zombiábrázolást képzelt el, mely nem a Romero-filmek stílusát, inkább Danny Boyle 28 nappal később című filmjét követi. Ehhez rendezőként Guillermo del Toro-t képzelték el, de a direktor épp A Faun labirintusa utómunkálataival volt elfoglalva, így végül a látványfilmek terén a Constantine – A démonvadásszal egészen tűrhetőt alkotó Francis Lawrence-re esett a választás. Goldsman valóban sokat változtatott a szövegkönyvön, első lépésben például az eredetileg Los Angeles-ben játszódó cselekményt átette New Yorkba, mondván, a szem ahhoz szokott, hogy a Nagy Almában mindig zsúfolásig tömve vannak az utcák, és igazán sokkoló lesz majd azokat üresen látni.
Legenda vagyok (2007)
Ez a módszer egyébként később a filmben is bevált. Az üres New York látképe egészen frenetikus hatást kelt, holott szinte minden egyes jelenetet emberekkel rögzítettek, és végül digitálisan retusálták ki őket a felvételekről egész egyszerűen azért, mert bizonyos helyszíneket lehetetlenség volt napokig zárva tartani a világ egyik legnagyobb kulturális, gazdasági és pénzügyi központjában. Bár a fertőzöttek meglehetősen gyenge CGI-ábrázolása miatt a filmet rengeteg kritika érte – jogosan, teszem hozzá – arról kevés szó esik, milyen zseniálisan sikerült megteremteni a szakembereknek a teljesen üres várost. Will Smith egyébként óriási lehetőséget látott abban, hogy megcsillogtassa színészi képességeit a gyakorlatilag egyszereplős darabban, emiatt számos olyan börtönviselt emberrel találkozott a felkészülés során, akik hosszú időt töltöttek magánzárkában, tapasztalatait pedig beépítette az alakításába, hogy minél élénkebben legyen képes megjeleníteni a magányt Robert Neville karakterében.
Will Smith később azt nyilatkozta, soha nem látott még ennyi dühösen feltartott középső ujjat színészi karrierje során. A problémát csak tetézte, hogy bár a felvételek készen álltak 2007 tavaszának végén a vágásra, a fertőzötteket alakító színészek maszkjával Francis Lawrence nem volt megelégedve, így 2007 novemberében, azaz másfél hónappal a mozibemutató előtt még pótforgatásokat tartottak, ahol minden fertőzött színészt CGI-al helyettesítettek. Mint később kiderült, ez volt az a pont, mely a film talán leggyengébb momentumát adta.
Legenda vagyok (2007)
A Legenda vagyok 2007. december 14-én mutatkozott be a mozikban, és pár nap alatt visszahozta 150 millió költségvetése mintegy felét, ami nagyban köszönhető volt annak, hogy a film előzetesei a Harry Potter és a Főnix rendje mozifilm előtt voltak láthatók közvetlenül, valamint annak, hogy egyidejűleg megjelent a DC és a Vertigo közös képregénye, a I Am Legend: Awakening, valamint az I Am Legend: Survival című multiplayer játék is még az év októberében, mintegy felvezetésként a filmhez. A Legenda vagyok végül világszerte 585 millió dollárt termelt, amivel az év hatodik legnézettebb filmje lett, ám bármennyire is megvolt a lehetősége, hogy új hivatkozási alapot teremtsen a posztapokaliptikus zsánerben, a dolog végül a fertőzöttek CGI-ábrázolásán végleg elcsúszott.
A negatív kritikák ugyanakkor megjegyezték a meglehetősen gyenge CGI-t, a lények esetlen és emiatt illúzióromboló mozgását, és a film eredeti, némileg sötétebb fináléjával sem voltak megelégedve, és többen szóvá tették a teljesen felesleges eltéréseket Matheson alapművétől, melyek végül semmit sem tettek hozzá a történethez. Ettől függetlenül a 2007-es Legenda vagyok általánosságban véve még mindig Matheson művének talán legjobb adaptációja, és gyakorlatilag évről-évre felmerül egy esetleges folytatás, vagy előzmény elkészítésének ötlete. Tavaly ismét szóba került a kérdés, és állítólag már maga Will Smith is úgy nyilatkozott, nyitott bármilyen megoldásra, ha azzal ismét visszamehet a Legenda vagyok kietlen, mégis színes világába.
Legenda vagyok (2007)
Spencer Tracy jutalomjátéka egy western kamaradrámában.
A kétszeres Oscar-jelölt színész ezúttal is önálló estjével érkezik.
Nem csupán újrafeldolgozzák a regényt, de rebootolják az 1998-as filmet is.
A projekt ráadásul igencsak meglepő végeredményt hozott egy relatíve ismeretlenebb film győzelmével.
Nem Jules Verne az egyetlen, aki külön éleslátásról tett tanúbizonyságot.
Spencer Tracy jutalomjátéka egy western kamaradrámában.
Néhány klasszikus, az egyértelmű klasszikusokon túlról.
Avagy a film, mely berobbantotta a szandálos alkotások piacát.
Igaz történetek találkozása a rendezői kreativitással.
Az emberek, az irodalmi remekek mögött, sorsok a hírnéven túl.