• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Legenda vagyok (2007)

Film

Hollywood-i akták 41. – Legenda vagyok (2007)

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Richard Matheson Stephen King kedvenc írója volt. Az idehaza kevésbé ismert amerikai legenda 2013-ban hunyt el, de már 1954-ben megírta minden idők egyik legjobb, és a modern horror számára úttörő jelentőségű kisregényét. A Legenda vagyok című történet úgy tudta megújítani a vámpírtörténetek zsánerét, hogy azt házasította némi sci-fi felütéssel és ezáltal a tudománnyal, hozzáadta a világvége-toposzt, és még az éppen zajló hidegháborúra is reflektálni tudott alig száz oldalban. Nem csoda, ha műve Hollywood számára is vonzónak tűnt, és 1964-ben Vincent Price, majd 1970-ben Charlton Heston főszereplésével el is készült belőle egy-egy adaptáció.

Matheson persze egyikkel sem volt elégedett, szerinte Hollywood azzal tudta volna leginkább megmutatni feltétlen rajongását a története iránt, ha képes abból egy szöveg- és történethű adaptációt készíteni. 2006-ban aztán erre tett újabb kíséreltet a jogokat birtokló Warner Bros., a végeredmény pedig 2007-ben egy hihetetlenül hangulatos és érdekes világot elénk táró feldolgozás lett, mely magában hordozta a potenciált, hogy az egyik legjobb világvége történetté váljon. Hollywood-i akták sorozatunk 41. epizódjában Francis Lawrence filmje, a Legenda vagyok.

Legenda vagyok (2007)

Legenda vagyok (2007)

Formálódó forgatókönyvek

Az 1971-es Omega ember című – Matheson által leginkább utált – adaptáció után számos stúdió kereste meg – különösen a 90-es évek elején új életre kapó világvége-zsáner okán – a Warnert, hogy megvegye tőle a Legenda vagyok jogait, ám a stúdió minden esetben mereven elzárkózott az adás-vételtől. Az ok egyszerű: az 1970 óta birtoklott jogokkal komoly terveik voltak, melyek már az 1990-es évek elejétől formálódni kezdtek, ám csak 1995-ben fogtak bele az új filmes feldolgozás fejlesztésébe. A projekt persze ólomlábakon cammogott előre, mert egyszerűen nem találtak megfelelő írót egészen A sejt című film 2000-es premierjéig, melynek írója, Mark Protosevich végül vállalta, hogy új formába önti Matheson remekművét. Protosevich verziója meglepően hűen követte az eredeti művet, ugyanakkor belepakolt néhány a kor filmjeire jellemző motívumot – pl. drogfüggőség -, melyeknek látszólag kevés közük volt a történethez.

A projekt ekkoriban már a Warner szívügyének számított: Tom Cruise, Michael Douglas és Mel Gibson is esélyesnek tűnt a főszerepre, a stúdió pedig a Gladiátorral óriásit gurító Ridley Scottot akarta a rendezői székbe. Scott vállalta volna a feladatot, de kikötötte, hogy szeretne új verziót a forgatókönyvből, így a Gladiátor írójával, John Logannal karöltve dolgozták át Protosevich eredeti munkáját. A végső verzió nem nyerte el a maradéktalanul a stúdió tetszését, leginkább azért, mert a páros úgy képzelte, hogy a film első harmadában – a 2001 Űrodüsszeiához hasonlóan – egyáltalán nem lenne párbeszéd, ám a Warner eladhatatlannak találta az ötletet.

Miután Scott az elutasítások miatt végül kihátrált a projektből, felvetült rendezőként Rob Bowman, főszereplőként pedig Arnold Schwarzenegger neve, aki ekkor a produceri teendőket is magára vállalta volna, ám a filmes szcéna és közízlés változása végül ezt a verziót is megvétózta.

Legenda vagyok (2007)

Legenda vagyok (2007)

Új koncepció

Történt ugyanis, hogy az olyan nagy költségvetésű filmek, mint A jövő hírnöke, vagy A gömb megbuktak a mozikban, és Schwarzenegger utóbbi filmjei (különösen a rettenetesen sikerült Batman és Robin) szintén nem teljesítettek jól a kasszáknál, és a Warner megijedt, hogy a filmbe fektetett gyártási költség nem térül majd meg. Ekkoriban már Nicolas Cage neve is felmerült főszereplőként, noha a film alapvetően egy helyben toporgott, és végül csak 2004-ben kapott új lendületet. Ekkor lépett be a képbe lehetséges rendezőként Michael Bay, aki épp A sziget című filmjét forgatta, valamint főszereplőként Will Smith. Bay-jel a stúdió nem tudott megegyezni, és bár Smith-nek nem tetszett, hogy a vele két Bad Boys-filmet is sikeressé tevő rendező nélkül kell helytállnia, végül maradt a Legenda vagyok lehetséges főszerepében. A stúdió ekkor Akiva Goldsmanre bízta az immáron kétszer is átírt forgatókönyv ráncba szedését, aki olyan jó munkát végzett, hogy a Warner 2005-ben kiadta a forgatási engedélyt.

Goldsman koncepciója alapvetően különbözött a korábbi verzióktól, mert olyan zombiábrázolást képzelt el, mely nem a Romero-filmek stílusát, inkább Danny Boyle 28 nappal később című filmjét követi. Ehhez rendezőként Guillermo del Toro-t képzelték el, de a direktor épp A Faun labirintusa utómunkálataival volt elfoglalva, így végül a látványfilmek terén a Constantine – A démonvadásszal egészen tűrhetőt alkotó Francis Lawrence-re esett a választás. Goldsman valóban sokat változtatott a szövegkönyvön, első lépésben például az eredetileg Los Angeles-ben játszódó cselekményt átette New Yorkba, mondván, a szem ahhoz szokott, hogy a Nagy Almában mindig zsúfolásig tömve vannak az utcák, és igazán sokkoló lesz majd azokat üresen látni.

Lawrence egyetértett, és végül úgy győzte meg a stúdiót, hogy hétköznapi utcaképeket filmezett New Yorkban, melyről aztán digitális trükkel eltávolították az embereket.

Legenda vagyok (2007)

Legenda vagyok (2007)

Egy dühös New York

Ez a módszer egyébként később a filmben is bevált. Az üres New York látképe egészen frenetikus hatást kelt, holott szinte minden egyes jelenetet emberekkel rögzítettek, és végül digitálisan retusálták ki őket a felvételekről egész egyszerűen azért, mert bizonyos helyszíneket lehetetlenség volt napokig zárva tartani a világ egyik legnagyobb kulturális, gazdasági és pénzügyi központjában. Bár a fertőzöttek meglehetősen gyenge CGI-ábrázolása miatt a filmet rengeteg kritika érte – jogosan, teszem hozzá – arról kevés szó esik, milyen zseniálisan sikerült megteremteni a szakembereknek a teljesen üres várost. Will Smith egyébként óriási lehetőséget látott abban, hogy megcsillogtassa színészi képességeit a gyakorlatilag egyszereplős darabban, emiatt számos olyan börtönviselt emberrel találkozott a felkészülés során, akik hosszú időt töltöttek magánzárkában, tapasztalatait pedig beépítette az alakításába, hogy minél élénkebben legyen képes megjeleníteni a magányt Robert Neville karakterében.

A forgatás 2006 szeptemberétől 2007 márciusáig tartott, és New York lakosainak állandó rosszallása övezte, hiszen bizonyos forgatási időszakokra olyan népszerű helyeket kellett lezárni, mint a Brooklyn-híd, a Metropolitan Múzeum, az Intrepid anyahajó és múzeum, vagy épp a Washington Square Park.

Will Smith később azt nyilatkozta, soha nem látott még ennyi dühösen feltartott középső ujjat színészi karrierje során. A problémát csak tetézte, hogy bár a felvételek készen álltak 2007 tavaszának végén a vágásra, a fertőzötteket alakító színészek maszkjával Francis Lawrence nem volt megelégedve, így 2007 novemberében, azaz másfél hónappal a mozibemutató előtt még pótforgatásokat tartottak, ahol minden fertőzött színészt CGI-al helyettesítettek. Mint később kiderült, ez volt az a pont, mely a film talán leggyengébb momentumát adta.

Legenda vagyok (2007)

Legenda vagyok (2007)

Az a fránya CGI

A Legenda vagyok 2007. december 14-én mutatkozott be a mozikban, és pár nap alatt visszahozta 150 millió költségvetése mintegy felét, ami nagyban köszönhető volt annak, hogy a film előzetesei a Harry Potter és a Főnix rendje mozifilm előtt voltak láthatók közvetlenül, valamint annak, hogy egyidejűleg megjelent a DC és a Vertigo közös képregénye, a I Am Legend: Awakening, valamint az I Am Legend: Survival című multiplayer játék is még az év októberében, mintegy felvezetésként a filmhez. A Legenda vagyok végül világszerte 585 millió dollárt termelt, amivel az év hatodik legnézettebb filmje lett, ám bármennyire is megvolt a lehetősége, hogy új hivatkozási alapot teremtsen a posztapokaliptikus zsánerben, a dolog végül a fertőzöttek CGI-ábrázolásán végleg elcsúszott.

Pedig a lehetőség adott volt, mert a kritikusok nagy része ódákat zengett Will Smith alakításáról, egyesek „hipnotikus teljesítménynek” nevezték jelenlétét a vásznon. Anthony Oliver Scott, a New York Times kritikusa szerint alakítása „természetes, koncentrált és könnyed”, Richard Roeper szerint pedig a film elsődleges erejét Smith alakítása adja.

A negatív kritikák ugyanakkor megjegyezték a meglehetősen gyenge CGI-t, a lények esetlen és emiatt illúzióromboló mozgását, és a film eredeti, némileg sötétebb fináléjával sem voltak megelégedve, és többen szóvá tették a teljesen felesleges eltéréseket Matheson alapművétől, melyek végül semmit sem tettek hozzá a történethez. Ettől függetlenül a 2007-es Legenda vagyok általánosságban véve még mindig Matheson művének talán legjobb adaptációja, és gyakorlatilag évről-évre felmerül egy esetleges folytatás, vagy előzmény elkészítésének ötlete. Tavaly ismét szóba került a kérdés, és állítólag már maga Will Smith is úgy nyilatkozott, nyitott bármilyen megoldásra, ha azzal ismét visszamehet a Legenda vagyok kietlen, mégis színes világába.

Legenda vagyok (2007)

Legenda vagyok (2007)

Kapcsolódó cikkek

Egy évem Salingerrel (2021)

Az igazán nagy írók nem írni, hanem élni tanítanak – Filmkritika

Az Egy évem Salingerrel nem jó film, mégis kellemes élmény.

Nicolas Cage megint valami érdekes?-be nyúlt

Ellopott malacát keresi Nicolas Cage a legújabb filmjében

Cage megint valami egészen furcsába kezdett, mutatjuk is az előzetest.

Filmek négy fal közt – 10 kiváló kamaradráma, melyhez elég egy szoba és pár szereplő

Filmek, melyek újfent bizonyítják, hogy jó történethez pár szereplő is elég, akik nem tesznek mást, csak beszélgetnek.

A szerkesztőség kedvenc szatírái

7 társadalmi szatíra, mely megbotránkoztat, elgondolkodtat, megnevettet

A vígjáték keveset használt, de általában nagyot szóló zsánere.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Írás, olvasás, irónia – Így látta Jean-Paul Sartre a saját gyerekkorát

    Kora egyik leghíresebb filozófusa jól tudta, hogy minden a gyerekkorban gyökerezik.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. június 18.

    Filmek négy fal közt – 10 kiváló kamaradráma, melyhez elég egy szoba és pár szereplő

    Filmek, melyek újfent bizonyítják, hogy jó történethez pár szereplő is elég, akik nem tesznek mást, csak beszélgetnek.

    • 2021. június 17.

    7 társadalmi szatíra, mely megbotránkoztat, elgondolkodtat, megnevettet

    A vígjáték keveset használt, de általában nagyot szóló zsánere.

    • 2021. június 16.

    Búcsú Hollywoodtól – 9 elfeledett színész, aki egykor igazi sztárnak számított

    Hollywood olykor meglehetősen zordan bánik egykori kegyeltjeivel.

    • 2021. június 14.

    20 éve ért véget egy 60 éves gyermekkor – A Hanna-Barbera birodalom

    Avagy akik Tom és Jerry, A Jetson család, vagy Scooby Doo kalandjai felett bábáskodtak.

    • 2021. június 11.

    Egy ember a keserű mosoly mögött – A gumiarcú Jim Carrey

    Az ember a Holdon, akit megtépázott az élet.