• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Hegylakó (1986)

Film

Hollywood-i akták 43. – Hegylakó (1986)

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Az 1980-as évek kedvezett új fantasy filmek létrejöttének: egyre több vállalkozószellemű rendező és író jelent meg a piacon, ráadásul a számítógépes technológia fejlődését Hollywood a vizuális effektek terén is képes volt kiaknázni, mely által egészen új, addig sosem látott világokat lett képes teremteni. Korábban e cikkben már összegyűjtöttünk egy csokorravalót a 80-as évek közkedvelt alkotásaiból, miután azonban nemrég kiderült, hogy Russell Mulcahy legendás filmje is felül az álomgyár évek óta uralkodó remake-hullámára, érdemesnek találtuk elővenni a filmet.

Bár Mulcahy filmje köré komplett franchise épült a megjelenését követő 20 évben, végül sikerességét tekintve egyik sem közelíthette meg az alapművet, melyben annak ellenére is minden a helyén volt, hogy a premier után a legtöbben csupán a Queen emblematikus zenéjére emlékeztek belőle, ám ahogy a VHS-korszak legendát csinált A remény rabjaiból, úgy a pályáját szintén mozis bukással indító Hegylakó is később egy egész generáció kedvencévé nőtte ki magát.

A jó tanuló

Gregory Widen az 1980-as évek elején az UCLA egyetemre járt, ahol filmezést tanult, és egyik iskolai házi feladatára puszta szorgalomból írta meg a Hegylakó forgatókönyvének első vázlatát. Bár a szkript akkor még csupán nagyvonalakban tartalmazta a későbbi végleges cselekményt, és hangvételét és jeleneteit tekintve is inkább egyfajta kopírozása volt Ridley Scott 1977-es Párbajhősök című filmjének, ám a filmes közízlés akkoriban éppen kedvezett a hasonló eposzi küzdelmeket felvonultató történeteknek, így Widen tanára azt javasolta a fiúnak, küldje be egy ügynökséghez, hátha szerencséje lesz. És lett is, a szkriptet ugyanis pár hónappal később 200 ezer dollárért vásárolta meg Peter S. Davis producer.

Widen még a nyilvánvaló áthallások ellenére is egy meglehetősen komplex történelmet és szokásrendszert alkotott meg a halhatatlanok számára, története ráadásul jelentősen erőszakosabb és sötétebb tónusú volt, mint amit a kész film visszatükröz, így aztán nem csoda, ha a producerek a későbbi átírások tekintetében számos finomhangolást végeztek el rajta.

Megváltoztatták az évszámokat, a halhatatlanok eredettörténetét, genetikáját, családi dinamikáját, némileg tudatosan igazítva az egészet egy-egy lehetséges folytatáshoz. Russell Mulcahy számára a szkript hamar afféle szerelemprojektté vált, a direktor korábban főleg videoklipeket rendezett, és épp csak túl volt első nagyjátékfilmjén, mikor a Hegylakó történetében meglátta a nagy kiugrás lehetőségét.

Christopher Lambert a Silvercup stúdió tetején

Christopher Lambert a Silvercup stúdió tetején

Lambert és az angolórák

Connor Macload szerepét eredetileg Kurt Russellnek szánta, ám az épp pályája csúcsán lévő színészt újdonsült felesége, Goldie Hawn végül lebeszélte a szerződéskötésről, Mulcahy pedig nagyjából ezzel egyidőben látott egy plakátot Christopher Lambertről egy újság belső oldalain.

Nagyon tetszett neki a színész kiállása, hasonló karaktert képzelt el főszereplőnek, arról azonban nem volt tudomása, hogy Lambert svájci-francia gyökerekkel rendelkezik, és alig egy-egy szót beszél angolul.

Mulcahy látta, hogy a színész filmográfiájában szerepel a Tarzan, a majmok ura című film 1984-ből, mely alkotásban azonban Lambertnek szerepénél fogva egyetlen szót sem kellett szólnia, de a rendező azután sem állt el Lambert szerződtetésétől, hogy tudomására jutott a probléma.

Épp ellenkezőleg, Lamberttel több angoltanár foglalkozott párhuzamosan, hogy mire elrajtol a forgatás, fel tudja venni a fonalat a rendezői utasításokkal, az pedig még kapóra is jött a stábnak, hogy erős akcentusa maradt, hisz a történet szerint MacLoad is Skóciából származik, tehát ezt még hellyel-közzel a forgatókönyv meg tudta magyarázni. Mulcahy a relatíve ismeretlen Lambert mellé ugyanakkor egy világsztárt is szerződtetni akart a bölcs, spanyol tanító, Ramirez szerepére, és a kezdetektől egyetlen embert tudott elképzelni a karakterben: Sean Connery-t, akivel azonban messze nem volt olyan egyszerű együtt dolgozni, mint korábban hitte volna.

Clancy Brown a forgatási szünetben

Clancy Brown a forgatási szünetben

Sean Connery és az elégedetlen felhangok

Connery ugyanis hatalmas összeget kért mindössze hétnapi munkáért, ráadásul csupa szürreális dolgot kötött ki a szerződésben, többek közt azt, hogy a forgatáson senki sem beszélhet James Bondról, ha mégis megtenné, a rendezőnek kötelező jelleggel el kell bocsátania. A sötét lovag munkacím alatt a forgatás végül 1985 áprilisa és júliusa között zajlott, előbb az Eilean Dolan-kastély környékén Skóciában, majd Londonban és végül New Yorkban. Lambert a felkészülés hat hónapja alatt minden egyes nap reggel négy órán át előbb angolt tanult, aztán rövid pihenő után szintén négy órán át attól a Bob Andersontól vett kardvívóleckéket, aki korábban A Birodalom visszavág során is megkoreografálta Darth Vader és Luke Skywalker ikonikus párharcát.

Persze nem ment minden egyszerűen, Lambert ugyanis rendkívül rosszul lát távolra, a mozdulatokat pedig szemüvegben gyakorolta úgy, hogy azokat később szemüveg nélkül kelljen előadnia. Így aztán nagyobb felelősség hárult a Kurgant alakító Clancy Brown-ra is, akinek némileg Lambert alá kellett dolgoznia, hogy egyáltalán elkészülhessen a kettejük eposzi küzdelmét megörökítő végső csata felvétele.

Sean Connery eközben nagyrészt elégedetlen volt a stábbal, a rendezővel, ezért aztán előbb elég indulatosan, később viszont – belátva, hogy így tud többet segíteni – már jóval higgadtabban igyekezett iránymutatást adni a felvételeket illetően, ennek is köszönhető, hogy bár a film cselekménye igen nagyszabású, és még az időben is ide-oda ugrál, így is sikerült mindössze négy hónap alatt befejezni a forgatást.

Sean Connery és Mulcahy nézik vissza a felvételeket

Sean Connery és Mulcahy nézik vissza a felvételeket

A mindenség hercege

Az egyébként is a zeneiparból jövő Mulcahy igen nagyon fontosságot tulajdonított a zenei aláfestésnek. A komolyzenei részeket Michael Kamenre bízta, ám szeretett volna egy megfelelően hangsúlyos, mondhatni definitív rockhimnuszt is betenni a filmbe, melyre kezdetben a Marillion nevű bandát kérte fel, akik azonban turnékötelezettségeik miatt visszautasították a felkérést (és később bánták is). Így került a képbe a Queen, akik épp duzzadtak a kreatív energiáktól, miután az 1985 nyarán lezajlott Live Aid elsimította a tagok közti korábbi feszültségeket.

Freddie Mercury Mulcahy felkérésre alig pár óra alatt rakta össze a Princes of the Universe című slágert, mely jóval karcosabbra sikerült, mint bármi, amit a banda korábban kiadott a kezéből, jelentőségében és hírnevében pedig bőven felvette a versenyt a komplett filmmel.

A Queen által a filmhez szolgáltatott dalok végül sosem jelentek meg egyetlen soundtrack-lemezen, ellenben ezek adták a zenekar 1986-os A Kind of Magic lemezének gerincét, a meglehetősen különös szerkezetű Princes of the Universe pedig nem csak a 80-as évek egyik kultikus rockhimnusza lett, de később ez adta a filmre épülő televíziós széria főcímzenéjét is. Mulcahy egy egyedi megállapodás keretében ingyen forgatta le a bandának a dalhoz tartozó klipet ugyanott, New Yorkban, a Silvercup Studios tetején, ahol a film záróakkordja is játszódott. A rendező és a stáb az utómunkálatok és a vágás után nagy reményekkel várta az 1986 tavaszára kitűzött premiert.

Hegylakó (1986)

Hegylakó (1986)

Fanyar kritikák

A Hegylakó végül 1986. március 7-én mutatkozott be Los Angelesben, ám meglehetősen fanyar fogadtatásban részesült. 19 millió dolláros költségvetéséből az Egyesült Államok területén alig 5,9 milliót hozott vissza, és végül további 12-t a nemzetközi piacokon, vagyis összességében teljes bukásnak minősült. A legtöbb kritikus a forgatókönyvet találta meglehetősen zavarosnak, ugyanakkor dicsérték Clancy Brown és Connery alakításait, valamint a feszes rendezést. Matt Ford a BBC-nél erőltetett hőseposznak nevezte, kiemelve ugyanakkor érdemként a noiros hangulatot, Leonard Martin kritikus szerint ugyanakkor nagyon érdekes a film alapkoncepciója és a történet megközelítése, mely aztán a közel kétórás játékidő alatt menthetetlenül unalomba fullad.

Miután a film viszonylag hamar lekerült a vászonról, kiadták VHS-en, és gyakorlatilag ekkor indult meg a kultfilmmé válás útján, olyannyira, hogy Mulcahy és a stúdió már 1988-ben eljátszadozott a folytatás gondolatával.

Ezt leginkább a film Garry Kilworth által írt regényváltozatának megjelenése indokolta, melyben a szerző számos történelmi anekdotával egészítette ki a halhatatlanok mitológiáját, a rajongók pedig még többet akartak tudni e különös faj történelméről.

Mulcahy így aztán 1991-ben készítette el a folytatást, visszacsábítva Sean Connery-t is egy még rövidebb szerep kedvéért, ám a film katasztrofálisat bukott, és megválasztották minden idők legszörnyűbb folytatásává is. Különös, hogy még ez a kudarc sem volt képes véget vetni az épp csak szárnyra kapó franchise erejének.

A Hegylakóból ugyanis további három nagyjátékfilm, valamint egy élőszereplős és egy animációs televíziós sorozat is készült, előbbiek inkább gyengére, utóbbiak sokkal nézhetőbbre sikerültek, majd először 2008-ban felvetődött, hogy elkészítik az első film remake-jét, a később a John Wick-filmekért is felelős Chad Stahelski vezérletével, most pedig a hollywoodi pletykalapok már azt is tudni vélik, hogy a főszerepet Superman és Rívai Geralt megformálója, Henry Cavill kaphatja meg. Bár kétlem, hogy a jelenlegi silány feldolgozáshullámban valami kreatív tartalom kerülne ki a készítők kezei alól, azért nem adom fel a reményt, és addig is itt az ideje újranézni Mulcahy egyébként is utánozhatatlan remekét.

Kapcsolódó cikkek

Nyakig sárban az árkok mélyén – 10 kiváló film a Nagy Háborúról

Kevesebb szó esik a filmvásznon az első világégésről, pedig klasszikusok születtek a témában.

Egy évem Salingerrel (2021)

Az igazán nagy írók nem írni, hanem élni tanítanak – Filmkritika

Az Egy évem Salingerrel nem jó film, mégis kellemes élmény.

Nicolas Cage megint valami érdekes?-be nyúlt

Ellopott malacát keresi Nicolas Cage a legújabb filmjében

Cage megint valami egészen furcsába kezdett, mutatjuk is az előzetest.

Filmek négy fal közt – 10 kiváló kamaradráma, melyhez elég egy szoba és pár szereplő

Filmek, melyek újfent bizonyítják, hogy jó történethez pár szereplő is elég, akik nem tesznek mást, csak beszélgetnek.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Rajzolt valóságok

    Rajzolt valóságok – 5 képregény, mely igaz történet alapján készült

    Még a kilencedik művészettől sem idegen a valóság inspirációja.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. június 22.

    Nyakig sárban az árkok mélyén – 10 kiváló film a Nagy Háborúról

    Kevesebb szó esik a filmvásznon az első világégésről, pedig klasszikusok születtek a témában.

    • 2021. június 18.

    Filmek négy fal közt – 10 kiváló kamaradráma, melyhez elég egy szoba és pár szereplő

    Filmek, melyek újfent bizonyítják, hogy jó történethez pár szereplő is elég, akik nem tesznek mást, csak beszélgetnek.

    • 2021. június 17.

    7 társadalmi szatíra, mely megbotránkoztat, elgondolkodtat, megnevettet

    A vígjáték keveset használt, de általában nagyot szóló zsánere.

    • 2021. június 16.

    Búcsú Hollywoodtól – 9 elfeledett színész, aki egykor igazi sztárnak számított

    Hollywood olykor meglehetősen zordan bánik egykori kegyeltjeivel.

    • 2021. június 14.

    20 éve ért véget egy 60 éves gyermekkor – A Hanna-Barbera birodalom

    Avagy akik Tom és Jerry, A Jetson család, vagy Scooby Doo kalandjai felett bábáskodtak.