Kovács Krisztián
2021. szeptember 7. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 48. – Menekülés New Yorkból (1981)

Emlékszem, mikor az 1990-es évek közepén a vidéki kisvárosokban is lehetőség nyílt az HBO bekötésére, én pedig a havonta az előfizetés mellé járó műsorújságba temetkeztem, és bekarikáztam minden egyes filmet, és vetítési időpontot, melyről nem akartam lemaradni. Sajnos a legérdekesebb filmek épp az éjszakai műsorsávra korlátozódtak, de ez sem számított, mikor a csatorna elkezdett klasszikus akciófilmeket és sci-fiket is adni, így biztosan tudtam, hogy a szülői szigort kijátszva nekem bizony ott kell ülnöm este a videomagnó felvevő gombja mellett, hogy időben lenyomhassam, aztán pedig irány az ágy, és aztán másnap délután felvételről következett a matiné az iskola után.

Ekkor futottam bele az akkor számomra még ismeretlen John Carpenter nevébe, akit ugyan nem, ám a filmjének főszereplőjeként megjelölt Kurt Russellt már ismertem, köszönhetően a köreinkben meglehetősen népszerű Tango & Cash című filmnek. Emlékszem, sötét őszi nap volt, vígasztalanul szakadó esővel, mikor befészkeltem magam a tévé elé, de még én sem voltam felkészülve arra a borzongató, másfelől magával ragadó, és ma már mondhatom, tökös akcióorgiára, mely akkor rám várt, és mely máig a kedvenc Carpenter-mozim. Hollywood-i akták sorozatunk 48. epizódjában a Menekülés New Yorkból.

Menekülés New Yorkból (1981)

Produceri segítség

Carpentert mindig is utánozhatatlan atmoszférateremtése, és egyedi történetei miatt szerették a nézők és a kritikusok egy része is, ám éppen a 70-es végén, 80-as évek elején ez a típusú történetszövés nem kedvezett az eladhatóságnak, így aztán Carpenter hiába készítette el a Sötét csillag című filmjét 1974-ben, a stúdiók egyelőre nem láttak potenciált módszereiben és szemléletében, így aztán ő maga is úgy döntött, inkább forgatókönyvíróként próbálkozik. 1976-ban, mintegy a Watergate-botrány utóhatásaira reakcióként megírta az akkor még cím nélkül álló Menekülés New Yorkból forgatókönyvét, melyben jobbára még az amerikai emberek a legfelsőbb, elnöki hatalomból való kiábrándulását igyekezett formába önteni.

Politikai filmet az adott hangulatban nem mert bevállalni egy stúdió sem, de Debra Hill producer látott fantáziát Carpenter egy másik munkájában, mely a Halloween címet kapta.

A film 1978-ban zajos sikert aratott, mindössze 300 ezer dollárból készült, és közel 70 milliót hozott a konyhára, Hill pedig elintézett egy további két filmre szóló szerződést a rendezőnek, melynek első darabja 1980-ban, A köd címen mozikba is került. A Halloween-nél jóval szerényebb sikert aratott rémfilm után azonban Carpenter további forgatókönyveit ismét megtorpedózta a stúdió, és inkább azt kérték tőle, hogy az általuk hozott anyagokból dolgozzon. Így következő filmje Az idő pallosa lett volna, de mielőtt belevágtak volna a munkálatokba, Carpenter a távozás mellett döntött, mert időközben a brit Goldcrest Films úgy döntött, hogy beszáll a Menekülés New Yorkból finanszírozásába, míg az összeg másik felét nemzetközi befektetők adták össze, ami azt jelentette, hogy végre megvalósulhat Carpenter addigi legnagyszabásúbb filmterve.

Menekülés New Yorkból (1981)

Charles Bronson vagy Tommy Lee Jones

A Goldcrest szerződést hallva A ködöt is készítő Embassy Pictures is beszállt az előkészületekbe, összességében 6 millió dollárt szavazva meg a munkálatokra, azonban volt egy kikötésük: Charles Bronsont, vagy Tommy Lee Jones-t akarták Snake Plisskin szerepében látni. Jones 70-es évekbeli filmjei alapján még messze nem számított világsztárnak, Carpenter pedig túlságosan öregnek tartotta Bronsont a szerepre, ráadásul tartott tőle, hogy egy ekkora legenda túlságosan nagy beleszólást kérne a film munkálataiba, Carpenter pedig nem akarta kiadni a kezéből a gyeplőt, ha végre egyszer megszerezte. Ő maga a kezdetektől Kurt Russellt képzelte el a szerepben, a színésznek pedig épp kapóra jött a felkérés, mert minden erejével azon dolgozott, hogy végre kiléphessen a Disney-sztár imázsából.

Később úgy fogalmazott, mikor megkapta a szerepet, egy zsoldost képzelt maga elé, aki úgy beszél, mint Clint Eastwood, harcmodora pedig Bruce Lee-t és Darth Vadert ötvözi.

Russell kétségtelenül komolyan vette a szerepet, szigorú étrendet tartott, és spártai edzéseket végzett, hogy testalkatát Plisskin karakteréhez formálja, ráadásul először pályafutása során a forgatási szünetekben is szerepben maradt, egyes-egyedül a szemkötő levételét engedélyezte magának, mert zavarta a tájékozódásban. Bár a főszereplő hamar megvolt, a forgatási helyszín megtalálása már messze nem ment ilyen zökkenőmentesen. Az az elejétől fogva kizártnak tűnt, hogy ekkora költségvetésből eredeti helyszíneken, New Yorkban forgassanak, hiszen a forgatási helyszíneket nagyjából 1980 augusztusától novemberig lezárva kellett volna tartani, ami lehetetlenségnek tűnt. Így aztán Debra Hill producer megbízta a film menedzserét, Barry Bernardit, hogy találjon megfelelő forgatási helyszínt, az igazi törtető bulldognak tartott szakember pedig nem hazudtolta meg önmagát.

Menekülés New Yorkból (1981)

Éjszakai rohanás

Rövid kutatás után úgy találta, hogy az akkoriban Detroit mintájára lakosságát és gazdaságát lassan-lassan elvesztő, és ezáltal folyamatosan hanyatló St. Louis lehet a megoldás, annak is a keleti blokkja, melyben New Yorkhoz kísértetiesen hasonló házak sorakoztak, ráadásul a film zárójelenetéhez még egy tökéletes hidat is találtak. Az alig használt 69. St. Bridge-et a stúdió végül 1 dollárért vette bérbe a forgatás idejére a várostól, és ugyanennyiért is adta vissza, a város vezetősége pedig annyira megörült, hogy a produkció révén némi pezsgés támadhat a városban, hogy engedélyezték a stábnak 10 háztömbnyi kerületben az áram teljes lekapcsolását minden egyes éjjelen. A film hónapokon keresztül készült általában este 7-8 órától a hajnal első sugaraiig, Carpenter pedig nem győzött később panaszkodni, hogy akkoriban alig-alig látta a napot, és a biológiai órája teljesen felborult.

Mikor a film egy része már dobozban volt, és rögzítették a belső tereket is egy Los Angeles-i stúdióban, Carpenter ismét New Yorkba utazott, és a felvételeket bemutatva lobbizott érte, hogy a stáb hadd forgathasson a Liberty-szigeten, a Szabadság-szobor lábánál. Miután Carpenter biztosította őket, hogy semmilyen szempontból sem tüntetik fel hamis, vagy vádló színben az ország egyik legfontosabb szimbólumát, végül ők voltak az első stáb, mely éjszakai forgatási engedélyt kapott az emlékműnél.

A négy hónap alatt lezajlott forgatás az egész stábot megviselte, Russell akkoriban sokszor elmondta, hogy bizonyos napok egy rémálommal értek fel, és mennyire kényelmetlen volt, hogy mindent a felkelő naphoz kellett igazítani, de még ma is tartja a véleményét, miszerint Snake Plisskin a kedvenc karaktere, saját filmográfiájában pedig a Menekülés New Yorkból című filmért rajong leginkább.

Menekülés New Yorkból (1981)

Egy menekülés, melyben érdemes részt venni

A filmet végül 1981. július 10-én mutatták be New Yorkban és Los Angelesben, és a nyár egyik nagy sikere vált belőle, alig másfél hónap alatt ugyanis 25,2 millió dollárt hozott össze a kasszáknál, vagyis megnégyszerezte a gyártási költségét, amivel ugyan nem érte el a Halloween sikerét, de a stúdió így is elégedett volt, ráadásul a film a kritikusok részéről is többnyire pozitív kritikákban részesült. Richard Corliss a Time magazinban azt írta: „ez egy olyan menekülés, melyben érdemes részt venni”, Vincent Canby a The New York Times-ban pedig úgy fogalmazott: „Ezt a filmet nem kell elemezni, ez egy tökös mese, a szezon egyik legjobbja.” A Newsweek némileg óvatosabb volt, és felrótta Carpenternek az elszalasztott lehetőségeket – igaz, azt nem írta, melyek voltak azok – viszont elismerését fejezte ki a rendező felé, amiért ilyen pazarul léptette ki Kurt Russellt a Disney-fiú skatulyájából.

A Menekülés New Yorkból később nem várt kultikus státuszba emelkedett. William Gibson világosan kifejtette, hogy e film nélkül sosem készült volna el a Neurománc című műfajteremtő cyberpunk mesterműve, és ugyanezt mondta Hideo Kojima is, a Metal Gear konzoljáték ötletgazdája.

J. J. Abrams 2008-as Cloverfield című filmje alapvetően Carpenter filmjének eredeti plakátjából született, melyben a Szabadság-szobor leszakított feje az egyik New Yorki sugárút közepén fekszik, míg az Empire magazin Snake Plisskin karakterét minden idők 29. legjobb filmes szereplőjének nyilvánította. A filmmel párhuzamosan a Bantam Books megjelentette annak regényváltozatát is Mike McQuay tollából, melyben alaposan elmélyítette Hauk és Plisskin karakterének múltját, felfedve többek közt közös metszéspontokat, vagy például annak históriáját, hogyan veszítette el a szemét Snake a harmadik világháborúban Leningrád felett.

Carpenter 1985-től már időről-időre felvetette, hogy elkészítené a film folytatását, de az végül csak 1996-ban jelent meg Menekülés Los Angelesből címmel, és bár alig-alig tartalmazott eredeti pillanatot – lényegében egy az egyben követte az első film történetvezetését – ráadásul a látványvilág néhol kimondottan megmosolyogtatóra sikerült, mára ez is felértékelődött némileg. Russell és Carpenter részéről egyébként tervben van egy harmadik rész is, mely az Escape from Earth címet viselné, de vélhetően a második rész hűvös fogadtatása miatt ez már végleg megreked a terv szintjén. Annál is inkább valószínű ez, mert most már időről-időre inkább a film remake-jének ötlete merül fel a stúdiók részéről, 2017-ben be is jelentették, hogy az új változatot Robert Rodriguez rendezi majd Leigh Whannell forgatókönyvéből, de az alkotásról azóta sincs hír. Hozzáteszem, nem biztos, hogy ez baj, mert a Menekülés New Yorkból a mai napig az egyik legstílusosabb posztapokaliptikus zsánerfilm, mely kellemes nosztalgiával idézi fel bennünk gyermekkorunk délutáni matinéit.