Koczó Olivér
2022. január 18. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 55. – Lenni vagy Nem Lenni (1942)

Annak idején George Cukor, a híres hollywoodi rendező irodájának ajtaja felett lógott a következő felirat: “Nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenni.” Ez egy igencsak közkedvelt anekdota a mai napig, miszerint Hollywoodot a magyarok építették fel, ami azért ebben a formában történetileg nem teljesen igaz, de elvitathatatlan tény, az álomgyár számtalan tehetséget köszönhet Magyarországnak, akik mind tehetségükkel, mind pedig érzékeny közép-kelet európai kulturális gyökereikkel nagy hatással voltak az amerikai filmiparra.

Hollywoodban már az un. aranykort megelőzően is – főleg a stúdiórendszer kialakításában – fontos szerepet játszottak az akkor még Osztrák-Magyar Monarchia területéről elszármazott honfitársaink. Gondoljunk a Paramount Pictures magyar születésű alapítójára Zukor Adolf-ra, vagy a Tolcsváról származó későbbi filmgyáros William Fox-ra (szül. Fried Vilmos), a Fox Film Corporation alapítójára.

Lenni vagy nem lenni (1942)

Ám az igazi dömping, köszönhetően a történelem sajnálatos alakulásának, – az öregkontinensen az I. világháború után egyre erősödtek a szélsőséges, kirekesztő politikai hangok, melyek a filmiparban dolgozókat sem kímélték, – egybeesett a hangosfilm megjelenésével, valamint az amerikai film globalizációjával. Így mondhatjuk, hogy a ’30-as években Európából menekülni kényszerülő filmesek nem is érkezhettek volna termékenyebb közegbe. Ezen oknál fogva vált számos magyar rendező, operatőr, zeneszerző, író is a hollywoodi filmkészítés aranykorának elismert alkotójává.

S így fordulhatott elő 1942-ben, hogy a szintén Közép-Európából emigrált Ernst Lubitsch, jó néhány magyar közreműködővel elkészíthetett egy ennyire direkt náciellenes szatírát, mint a következőkben bemutatásra kerülő alkotás, a Lenni vagy Nem Lenni.

Ahogy írtam is, jelen cikkben tárgyalt film több szálon is kötődik a filmiparban dolgozó magyarokhoz. Egyrészről a film szövegét a XX. századi polgári drámairodalmunk egyik klasszikusa, Lengyel Menyhért szerezte, aki az Európában egyre erősödő fasiszta atmoszféra elől menekült az újvilágba. Másrészről a filmnek az a Rudolf Máté volt az operatőre, aki hollywoodi pályafutása előtt a legendás transzcendentális filmrendezővel Carl Theodor Dreyer-rel is együtt dolgozhatott. Harmadrészt a film forgalmazásában Korda Sándor is fontos szerepet vállalt, aki saját filmgyártó és forgalmazó céget alapított a ’30-as években Londonban – Korda a tanácsköztársaság bukása után előbb Bécsbe menekült, majd Hollywoodban készített filmeket. Továbbá érdekes magyar vonatkozás még a filmmel kapcsolatban, hogy a későbbi háromszoros Oscar-díjas magyar zeneszerző, Rózsa Miklós, azért nem vállalta el a film megzenésítését, mert nem értett egyet azzal, hogy a film szatirikusan kezeli a náci fenyegetést.

Lenni vagy nem lenni (1942)

Tény és való, a Lenni vagy Nem Lenni a háború borzalmainak ismeretében már megjelenésekor megosztotta a közönséget. A zseniálistól egészen az ízléstelenig terjed a kritikák hangvétele. Ám a mából visszatekintve, – megértve persze a Rózsa-féle morális aggályokat is – ez a film, akár csak Chaplin két évvel korábbi Diktátor c. munkája, intelligens, szofisztikált és kellően gunyoros arculcsapása annak az erkölcstelen, abszurd és szolgalelkű rendszernek, amit a nácik rémuralma működtetett.

A történet egy varsói színtársulat szemszögéből mutatja be Lengyelország német megszállását. A társulat épp egy Hitlert kigúnyoló darabot készül bemutatni, amikor is megnyílik a keleti front, s a németek elfoglalják a lengyel fővárost. Felmérve a lehetséges következményeit háborús időkben, egy efféle szatirikus drámának, jó érzékkel úgy döntenek, műsorukat a Hamletre cserélik.

De még így sem kerülhetik el az összekülönbözést a nácikkal, ugyanis a társulat üdvöskéje Maria Tura (Carole Lombard), férje Joseph Tura (Jack Benny) és egy fiatal lengyel vadászpilóta Stanislav Sobinski (Robert Stack) között kialakult szerelmi háromszög nyomán hamar a földalatti mozgalomban találják magukat. Ahol a náci egyenruhák, s az oly kitartóan gyakorolt náci mozdulatok épp kapóra jönnek, amikor egy kém miatt az ellenállást a lebukás fenyegeti. Színészeink egyik csávából a másikba kerülnek, amikből általában ötletes módon húzzák ki egymást.

Lenni vagy nem lenni (1942)

Lubitsch rendezői nagysága, – ami ebben a filmjében is megmutatkozott – abban rejlett, hogy rengeteg ötletet és jelentést tudott belesűríteni egyetlen jelenetbe, ironikusan világítva meg egy-egy szereplő jellemét. A kor kritikusai egyedi hangulatú filmjei miatt új kifejezést találtak ki, ez volt az un. Lubitsch-érintése. A német rendező védjegyének számított a romantikus drámák és a városi komédiák ötvözése, valamint az érzékletes színészvezetés, a bűnbánó bölcsesség, a jóindulatú kegyelem. A szexuális/társadalmi illem komédiája foglalkoztatta. A Lenni vagy Nem Lenni-t önmaga egyik legsikerültebb alkotásának tartotta. S hasonlóképpen nyilatkoztak a film főszereplői is. Mind Jack Benny, mind pedig Carole Lombard karrierjük egyik kiemelkedő pontjaként tekintettek a Lubitschal való közös munkára.

A férfi főszerepre a rendező nem csak, hogy Benny-t választotta, hanem egyenesen köré építette a történet vázát, ami nem kevés terhet rakott a komikusszínész vállára. A forgatás elején akadtak is problémák abból adódóan, hogy Benny nem bízott a maga rátermettségében.

Amit végül Lubitsch az alábbi anekdotával tett a helyére. „Azt hiszed, hogy komikus vagy. Még csak bohóc sem vagy. Harminc éven keresztül bolonddá teszed a közönséget. Még saját magadat is becsapod. A bohóc – ő egy előadóművész, aki vicces dolgokat csinál. A komikus – ő egy előadóművész, aki vicces dolgokat mond. De te, Jack, te egy színész vagy, egy színész, aki a komikus szerepét játssza, és ezt nagyon jól csinálod. De ne aggódj, a titkodat megtartom magamnak.”

Lenni vagy nem lenni (1942)

Maria Tura szerepére eredetileg Miriam Hopkins-ra esett a választás, ám a színésznő miután megtudta, hogy Jack Benny-é a film összes poénja, visszautasította a lehetőséget. S így kapta meg a szerepet, a film premierje előtt tragikus körülmények között elhunyt Carole Lombard, aki annak ellenére vállalta a női főszerepet ebben a már akkor is sokak számára érzékeny szatírában, hogy férje Clark Gable sokáig hevesen tiltakozott ellene. Ami viszont ennél is érdekesebb a színésznő szerződtetésével kapcsolatban, az a korát megelőző szerződés kiharcolása.

Ugyanis ezzel a filmmel Carole Lombard úttörője lett a „százalékért való munkavégzés” ma már elterjedt gyakorlatának. A szokásos 125 000 dolláros honoráriuma helyett ugyanis Lombard 75 000 dollárt és a film esetleges nyereségének 4%-át kérte el.

Ám, hogy a film magyar vonatkozásairól is essen szó, mindenképpen meg kell említeni az Oscar-díjas (A bagdadi tolvaj, 1940) Korda Vince nevét is, aki a film díszlettervezője volt. És azt is, hogy a már korábban méltatott Lengyel Menyhértnek és Lubitschnak nem ez volt az első közös munkája. Ugyanis a német rendező egyik leghíresebb filmjéhez, a Ninocska-hoz – amiben Greta Garbo egy szovjet kémnőt alakít – szintén Lengyel egyik eredeti művét használta fel. És még egy offtopic magyar vonatkozás a ’39-es filmvígjátékhoz, csak hogy nyomatékosítsam azon állításomat, miszerint Hollywood aranykorában majd mindenhol feltűntek magyarok, a Ninocska egyik epizodistája Lugosi Béla volt.

Lenni vagy nem lenni (1942)

Mint azt már említettem, a Lenni vagy Nem Lenni a maga idejében igen csak megosztotta, mind a filmszakmát, mind a közönséget. Ám a film bemutatója óta eltelt nyolcvan évben a méltatók hangja erősödött meg, s mára valamennyi filmes toplistán előkelő helyet foglal el. Ezen felül Lubitsch alkotása nagyban befolyásolta Hollywood náci/Hitler ábrázolási szokásait. Többek között ennek a filmnek, s a már fentebb szintén megidézett Chaplin féle Diktátornak is köszönhetően, a mai napig kedvelt toposz a dilettáns, kétbalkezes, komplexusos Führer-ábrázolás.