- Kovács Krisztián
- 2022. február 10. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Hollywood elmúlt száz évében számos klasszikus alkotás született, melyek aztán a későbbiekben komplett műfajokat határoztak meg jelenlétükkel. A 2001 Űrodüsszeia a sci-fi, A máltai sólyom a film noir, A keresztapa a gengszterfilm, a Quo Vadis? a történelmi kosztümös drámák fejlődését segítette elő, a kalandfilmek terepén pedig akad egy alkotás, mely éppúgy meghatározta Steven Spielberg kalandfilmjeit, ahogy Sergio Leone spagetti-westernjeit is, noha ez a film idén már éppen hetvennégy éves lesz, és csupán egy kitartó és feltörekvő rendezőzseninek köszönhette, hogy egyáltalán elkészült.
John Huston maga volt Hollywood aranykora – ezt mi magunk állítottuk a legendás rendezőről írott korábbi portrénkban, aki számos különböző zsánerben olyan klasszikusokat szállított le fél évszázados pályafutása alatt, mint az említett A máltai sólyom, az Aszfaltdzsungel, az Afrika királynője, a Moby Dick, a Kallódó emberek, az Aki király akart lenni, vagy A Prizzik becsülete. Filmjei, leginkább kiváló színészvezetése miatt összetéveszthetetlenek, mégis karrierje egyik legnagyobb sikere kis híján kisiklatta még épp csak beindulóban lévő pályafutását. Hollywood-i akták sorozatunk 57. epizódjában A Sierra Madre kincse.
Huston egy rövid európai kirándulást követően helyezkedett el Hollywoodban forgatókönyvíróként, egyik első komolyabb munkája a Humphrey Bogart főszereplésével készült Magas Sierra című dráma volt, melynek hála megkapta a lehetőséget, hogy filmre adaptálja Dashiell Hammett kultikus hard boiled krimijét, A máltai sólymot, ami egy csapásra lökést adott karrierjének. Hustonnak volt egy álomprojektje. Még 1935-ben akadt a kezébe az élete végéig rejtőzködő és identitását mindvégig rejtegető B. Traven által írt A Sierra Madre kincse című kalandregény, melyet egy német kiadó, a Büchergilde Gutenberg hozott ki még 1927-ben.
Huston később is szeretett eredeti helyszíneken forgatni (az Afrika királynője kapcsán Kongó dzsungeleibe cipelte a stábját), így aztán mikor feldobta az ötletet a Warner stúdió vezetőjének, Jack L. Warnernek, miszerint filmre adaptálná Traven regényét, és Mexikóban forgatna, Warner kis híján kinevette. Huston az általa írt és már kész forgatókönyvvel győzte meg, és a ténnyel, hogy a Casablanca 1942-es gigászi sikerével világhírűvé lett Humphrey Bogart is rajongója volt Traven művének, és mikor megtudta, hogy Huston tervezi a filmváltozat elkészítését, maga jelentkezett az egyik szerepre. Warner végül beleegyezett, noha később vélhetően számtalanszor bánta meg a döntését. Huston első körben szereplőket keresett Bogart mellé, miután meggyőzte a stúdiót, hogy az általuk óhajtott George Raft-Edward G. Robinson-John Garfield hármas nem megfelelő, és bár a későbbi elnök Ronald Reagant nem sikerült szerződtetni, végül saját apját, Walter Hustont is leigazolta a produkcióhoz.
Az idősebb Huston vonakodott a szereptől, Bogart állítólag viccesen meg is jegyezte a meghallgatáson: „Egy Huston se semmi, de kettő kész gyilkosság.” A filmet végül nagyrészt a mexikói kikötővárosban, Tampicóban forgatták, de a munkálatok nem zajlottak zökkenőmentesen, pedig két igazi, hazai nagyság segítette őket. Frida Kahlo férje, Diego Rivera, és a szintén nemzetközi hírű festő, Miguel Covarrubias szerepe aztán az volt, hogy ne csak vizuálisan támogassák a produkciót, de járjanak közben Huston filmjéért a mexikói elnöknél. Történt ugyanis, hogy a kormányzat a forgatás kezdete után néhány nappal megvonta az engedélyt a filmtől, mondván az olyan tartalmat fog bemutatni, mely rossz színben tünteti fel Mexikót. Bár a közbenjárás segített, Huston a helyi lapoknak kenőpénzt adott – ez akkoriban Mexikóban nem volt szokatlan jelenség – hogy kizárólag pozitív híreket közöljenek a forgatás állapotáról, így a lapok megírták azt is, hogy az amerikaiak igen nagylelkűek, mert minden egyes mexikói stábtagnak és statisztának 10 pesót, tehát nagyjából két dollárt fizetnek egy napra.
A Warner a forgatási tempóval elégedett volt, de Jack L. Warner minden egyes nap lekérette az előző napi számlákat, az egyre növekvő költségek miatt pedig komolyan elgondolkodott, hogy leállítja a forgatást. Warner tajtékzott a dühtől, nem csupán Huston, de saját ostobának tűnő döntése miatt is, hogy zöld utat adott egy filmnek, melynek nem lesz happy end a vége, és amiben még szerelmi szál sincs. Ez akkoriban Hollywoodban ritkaságnak számított, és szinte biztos kudarcra volt ítélve.
1948-ban még érvényben volt a Hays-kódex, ami szigorúan szabályozta a filmekben megjeleníthető káromkodás mértékét. Huston forgatókönyve e tekintetben egy az egyben vette át Traven szövegeit, de a kódex miatt a stúdió kötelezte némely párbeszéd megváltoztatására. Ugyanakkor a film egyik csúcspontja, Humphrey Bogart karakterének lefejezése szintén a vágóasztalon végezte, mivel a cenzúra ebben a formában nem engedte volna mozikba a filmet. A bemutatóra végül 1948. január 6-án került sor, és a film, melynek forgatása 2,6 millió dollárt emésztett el, meglehetősen szerényen kezdett, mondhatni igazolva Jack Warner félelmeit. Ugyanakkor a számok hétről-hétre nőttek, a film híre gyorsan terjedt, és végül 4,1 millió dollárnál zárt, amivel akkoriban komoly sikernek számított. A 21. Oscar-díjátadón aztán A Sierra Madre kincse négy Oscar-jelölést kapott, melyből hármat díjra váltott. John Huston két aranyszoborral távozott, övé lett a legjobb rendezés és legjobb forgatókönyv díja, apja pedig a legjobb férfi mellékszereplő kategóriáját nyerte meg.
Humphrey Bogart kedvenc szerepeként emlegette Dobbs karakterét, Huston pedig az Aki király akart lenni mellett A Sierra Madre kincsét tartotta számon karrierje főműveként. A film persze hamar kultikus státuszt vívott ki magának hollywoodi körökben, és alig akad filmrendező, aki ne tisztelné a műfaj halhatatlanjai és saját kedvencei közt, legyen szó George Lucas-ról, aki a Csillagok háborújához használta inspirációként, vagy Paul Thomas Andersonról, aki Huston filmjéből merített ihletet, mikor a Vérző olajat forgatta.
Tulajdonképpen nem létezik olyan filmes toplista, melyen ne szerepelne előkelő helyen Huston alkotása, aki később egy interjúban azt mondta, hálás érte, hogy az 1930-as években a Hays-kódex még szigorúbb szabályozást írt elő az amerikai filmgyártásban.
Amikor rákérdeztek, hogy érti ezt, felelevenítette a ma már nagyrészt elfeledett Vincent Sherman nevét, aki Errol Flynn jóbarátja volt, és számtalanszor dolgozott együtt Robin Hood megformálójával, és aki rögtön Traven regényének megjelenése után forgatókönyvet írt a műből, de egyszerűen nem talált stúdiót, aki bevállalta volna. Sherman állítólag nem volt hajlandó változtatni a szkript erőszakos tartalmain, aminek az lett a vége, hogy műve valahol egy hollywoodi asztalfiókban végezte. Ha a producerek és a stúdiók akkor némileg bátrabbak, vagy kevésbé szigorú a szabályozás, Huston vélhetően sosem kapott volna engedélyt Warnertől, hogy egy már filmre adaptált történetet újrázzon, így azonban nem csupán kritikai- és közönségsikert aratott, de egy olyan filmet tett le az asztalra, mely 74 év alatt alig-alig veszített a fényéből.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?