• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Nixon (1995)

Film

Hollywood-i akták 59. – Nixon (1995)

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Oliver Stone teljes filmes pályafutása arra épül, miként lehet a művészet eszközével számon kérni a politikai hatalom túlkapásait, így aztán különösen az 1986-ban zajos sikert aratott A szakasz című Oscar-díjas filmje óta kis túlzással a média véresszájú kritikusai csak arra vártak, hogy újabb filmjei során ismét hazafiatlansággal vádolhassák meg, amire ő szolgáltatta a legjobb táptalajt, mikor bemutatták a JFK – A nyitott dosszié című filmjét 1991-ben, melyet Jim Garrison emlékirata alapján készített, és melyben nyíltan vállalta, hogy Kennedy elnök 1963 novemberi meggyilkolása nem egy magányos merénylő tette, hanem egy széleskörű összeesküvés végpontja, melynek szálai adott esetben az FBI, a CIA, a maffia, vagy épp az elnöki hatalom legfelsőbb köréig érnek.

A JFK – A nyitott dosszié persze hamar kultfilmmé vált, egyesek rossz állampolgárnak titulálták Stone-t, mások ellenben üdvözölték, hogy végre akad valaki, aki fel meri emelni a szavát a kormánypropaganda manipulációja ellen, és akire már csak hírénél fogva is odafigyelnek az emberek. Így aztán Stone 1993-ban elkészítette Ég és föld című filmjét, a Vietnám-trilógia harmadik darabját, aztán figyelme Dél-Amerika felé fordult, és párhuzamosan két projektet készített elő, melyek aztán végül kútba hullottak, igaz, ezzel megágyaztak második nagyívű elnökportréjának.

Nixon (1995)

Nixon (1995)

Stone az Ég és föld bemutatója közben kezdte el megtervezni következő filmjét, mely Evita Perón alakja köré szerveződött volna, ám ezzel párhuzamosan elképzelt egy alkotást, mely Manuel Noriega politikusi felemelkedésének és bukásának történetét meséli el. Stone néhány héttel korábban együtt ebédelt Eric Hamburggal, a Fehér Ház korábbi beszédírójával, aki emlékeztette rá, hogy közeledik a Watergate-botrány 20. évfordulója, és mi lenne találóbb téma Amerika politikai lelkiismeretének, ha nem a Nixon elnök lemondásához vezető eltussolási kísérlet.

A rendező elgondolkodott, de úgy érezte, a JFK-vel mindent elmesélt az intézményesített hatalom visszaéléseiről, így egyelőre izgalmasabbnak találta a Perón-, és Noriega-projektet, és legközelebb csak akkor jutott eszébe a tulajdonképpen még csupán ötlet szintjén létező Nixon-film, mikor a volt elnök 1994. április 22-én meghalt New Yorkban.

Szerencsére Eric Hamburg nem sokkal a Stone-nal történt találkozás után feldobta az ötletet jóbarátjának Stephen J. Rivele írónak, akit szintén izgatott a Nixon-sztori, és egy ideje már tervezte, hogy színdarabot ír belőle, ám végül inkább Christopher Wilkinsont hívta segítségül, hogy forgatókönyvet írjanak az amerikai történelem egyik legellentmondásosabb figurájáról. 1993 őszén megmutatták a forgatókönyvet Stone-nak, aki akkoriban épp a Noriega-film előkészületein dolgozott, így bár ígéretesnek találta a dolgot, nem különösebben foglalkozott vele, és csupán terv szintjén dobta fel azt a Warner illetékeseinek, akik azonban azt felelték, hogy senkit sem érdekelne egy olyan film, melyben fehér inges férfiak ülnek egy szobában az asztal körül, és beszélgetnek. Mikor aztán Nixon meghalt 1994 áprilisában, és nyilvánvaló bűnei ellenére elnöknek járó dísztemetést kapott, Stone megkérdezte íróit, hogy állnak a forgatókönyvvel, akik kértek még egy kis időt, majd 1994. június 17-én, a Watergate-botrány évfordulóján átadták a kész tervet a rendezőnek.

Nixon (1995)

Nixon (1995)

Stone-nak tetszett a szövegkönyv, és miután nem talált stúdiót másik két projektjére, végül teljes erővel belevetette magát a kutatásba, hogy minél hitelesebb képet festhessen Nixonról. Elutazott Washingtonba, találkozott Kennedy védelmi miniszterével, Robert McNamarával, és interjút készített Nixon belső körének még élő tagjaival: Leonard Garment ügyvéddel és Elliot Richardson főügyésszel. Stone a Regency Enterprises-hez vitte a filmtervet, akiknek korábban három filmet készített, a stúdió pedig három filmre szóló szerződést ígért neki, melynek keretében a rendező 42,5 millió dolláros költségvetésig szabad kezet kapott bármilyen film elkészítéséhez. Igen ám, de a szerződésben volt egy kiskapu, mely a stúdiónak kedvezett, így mikor a végleges forgatókönyv asztalra került, a Regency illetékesei azt mondták, miután a film nagyrészt zárt térben játszódik és a szereplők beszélgetésein nyugszik, csak 35 millió dollárt adnának.

Stone ekkor felkereste Andy Vajnát, akivel korábban dolgozott már együtt, cége, a Cinergi Pictures pedig hajlandó volt 38 millió dollárig felvinni a költségvetést, amit végül csupán egy héttel a forgatás kezdete előtt sikerült végleg realizálni. Stone abban biztos volt, hogy Anthony Hopkins-t akarja a főszerepre – korábbi választásai, Tom Hanks és Jack Nicholson lekötött időpontokkal bírtak más filmekre – azonban a stúdiónak nem tetszett a választás: elsősorban azt kifogásolták, hogy Hopkins wales-i, és hogy jön ahhoz, hogy az amerikai elnök bőrébe bújjon.

Stone-nak így szóba jött még Gene Hackman, Robin Williams, Gary Oldman és Tommy Lee Jones is, de végül barátja, Warren Beatty azt mondta neki – látva Hopkins korábbi filmjeit, az Árnyékországot és a Napok romjait – hogy nála nincs jobb választás Nixon szerepére.

Nixon (1995)

Nixon (1995)

Hopkins elvállalta a szerepet, de már a forgatókönyv első verziójánál megrémítette a rengeteg megtanulandó szöveg, ráadásul a forgatás előrehaladtával az írók ezt folyamatosan bővítették. Volt azonban más probléma is: Hopkins a felvételek kezdetén nem találta a megfelelő akcentust, így a Henry Kissingert alakító Paul Sorvino segített neki, ami a H. R. Haldeman vezérkari főnököt alakító James Woods szerint számtalanszor vitába torkollt a két férfi közt.

Mindennek a tetejébe a Time magazin lehozott egy cikket, miszerint a forgatókönyvben szerepel egy rész, mely hozzákapcsolja Nixon alakját a Kennedy-merénylethez. A tervezet eljutott Richard Helms-hez, a CIA egykori igazgatójához, aki Nixon regnálása idején is hivatalban volt, a férfi pedig perrel fenyegette meg Stone-t, amennyiben az bármilyen kompromittáló anyagot tesz a filmjébe az ő részvételéről.

Stone a kész anyagból végül minden Helms-jelenetet kivágott – aztán persze a rendezői változatba visszatette őket – ami igencsak megnehezített az utómunkát, ami így is kapkodás közepette zajlott, mert ahogy a JFK – A nyitott dosszié idején, úgy Stone most is a filmzenéért felelős John Williams taktusainak ütemére kívánta vágni a jeleneteket, hogy komolyabb és harmonikusabb dinamikát adjon a filmnek. A Nixon végül egy 192 perces változatban 1995. december 22-én debütált 514 moziban az Egyesült Államok és Kanada területén, de a nyitóhétvégén elszomorító, mindössze 2,2 millió dolláros bevételt termelt, ami az elkövetkező hetekben sem kúszott sokkal feljebb. Végül világszerte 26 millió dollárnál zárt, ami azt jelenti, hogy épp csak elérte teljes, 44 millió dolláros költségvetésének felét, vagyis az év egyik legkomolyabb pénzügyi bukását könyvelhette el, amit egyébként a film minősége egyáltalán nem indokolt.

Nixon (1995)

Nixon (1995)

Persze, ahogy az várható volt, a film komoly vitákat szült. Az egyik első tiltakozó Walt Disney lánya, Diane Disney Miller volt, aki levelet írt Nixon családjának, mondván „Stone súlyos bűnt követett el a Nixon család, az elnöki tisztség és az amerikai történelem ellen”. A kaliforniai Yorba Lindában található Richard Nixon Könyvtár nyilatkozatot adott ki, tiltakozva az ellen, hogy Nixont alkoholistaként ábrázolja a film. Stone számos interjúban elmondta, mely forrásokból dolgozott, és hogy e tényeket olyan kiváló amerikai történészek munkái erősítették meg, mint az Elit Alakult című könyvért is felelős Stephen A. Ambrose. Roger Ebert Pulitzer-díjas filmkritikus ugyanakkor imádta a filmet, és az év egyik legjobbjának választotta, a The New York Times újságírója, Janet Maslin pedig valósággal elalélt Hopkins alakításától, akit egyébként Oscar-díjra is jelöltek érte következő év februárjában.

Hopkins szerepformálása akkoriban komoly szakmai viták tárgyát képezte; Mick LaSalle a San Francisco Chronicle hasábjain egyenesen abszurdnak nevezte, Richard Corliss filmkritikus szerint pedig Hopkins teljes kudarcot vallott Nixon szerepében. „Nem találja sem Nixon bariton hangszínét, sem testtartását, kísérletei rendre erőltetettek.” Peter Travers a Rolling Stone-nál sokkal egyszerűbben fogalmazott: „Ez egy egészen lebilincselő pszichodráma… de ne hivatkozzunk rá történelemként.”

Akárhogy is Hopkins mellett a film három további Oscar-jelölést kapott, de díj nélkül távozott, ugyanakkor abban mindenki egyetértett, hogy Joan Allen ihletett és autentikus módon keltetette életre Pat Nixont, és ha valaki, ő valóban megérdemelte volna az aranyszobrot. Stone azonban láthatóan megcsömörlött az amerikai politika ilyetén ábrázolásától, és a meglehetősen felemás visszhangoktól, így aztán legközelebb csak tizenhárom évvel később készített újra elnökportrét, igaz a George W. Bush elnökről készült film még Josh Brolin kiváló alakítása ellenére is visszhangtalan maradt.

Nixon (1995)

Nixon (1995)

Kapcsolódó cikkek

Ismeretterjesztő road movie készült a magyar El Camino-ról

A film május 16-tól online is megtekinthetővé válik.

Denzel Washington a Kerítések forgatásán

A kamera másik oldala – 15 világhírű színész, aki rendezőnek állt

Avagy tehetségek, akik a kamera mindkét oldalán sikerrel állták meg a helyüket.

Szeptemberben jön magyarul az Oscar-díjas Will Smith memoárja

A kötet idehaza is megjelenik még idén szeptemberben.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Olvass klasszikus hazait! 2.0 – Újabb 10 halhatatlan regény a XX. századi magyar irodalomból

    Avagy újabb 10 klasszikus, mely nélkül értelmezhetetlen a magyar irodalom jelene.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. május 23.

    A kamera másik oldala – 15 világhírű színész, aki rendezőnek állt

    Avagy tehetségek, akik a kamera mindkét oldalán sikerrel állták meg a helyüket.

    • 2022. május 16.

    Kicsiknek és nagyoknak – 9 animációs film gyerekeknek, amit felnőtt fejjel is élvezni fogsz

    Avagy néhány animáció, amit felnőttek és gyerekek egyaránt élvezni fognak.

    • 2022. május 12.

    Hollywood királynőjét Hollywood sem tudta megzabolázni – 115 éve született Katharine Hepburn

    A színész, a nő, a legenda, aki önmagában Hollywood történelme.

    • 2022. május 10.

    Formálódó idővonalak – 7 film, mely újraírta a történelmet

    Avagy betekintés Hollywood alternatív idősíkjaiba.

    • 2022. május 4.

    Hollywood-i akták 65. – Holt költők társasága (1989)

    Avagy ragadd meg a napot, ahogy csak Robin Williams tudta.