
- Kovács Krisztián
- 2022. június 16. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
A második világháború kimeríthetetlen ihletforrás: készültek róla dokumentumfilmek, igaz történetet elmesélő mozik, a történelmi események árnyékában születő fikciók, és olyanok is, melyek csupán a háború történelmi kulisszáját használták fel egy-egy kvázi hétköznapi történet elmeséléséhez. Ugyanakkor meglehetősen kevés filmet tudnánk kapásból felsorolni, melyek az első világháború borzalmait ecsetelik. Eszünkbe juthat a két talán leghíresebb háborús regény, a Nyugaton a helyzet változatlan és a Búcsú a fegyverektől adaptációja, de további címekért alaposabban kellene kutakodnunk, pedig a témában az egyik legjobb alkotást maga a nagy Stanley Kubrick tette le az asztalra.
Kubrick az 1950-es években még gyakorlatilag kezdőnek számított Hollywoodban, ráadásul A gyilkosság című alkotása meglehetősen vegyes visszhangokat kapott, azonban innovatív történetvezetési technikája mégis felkeltette a stúdiók figyelmét, lázas munkatempója, olykor őrjítő maximalizmusa pedig elérte, hogy a csekély korábbi sikerek ellenére mégis kihívást jelentő felkéréseket kapjon. Meg persze kellett hozzá a világsztár, Kirk Douglas is. Hollywood-i akták sorozatunk 66. epizódjában A dicsőség ösvényei.
Az olasz származású Humphrey Cobb neve kétlem, hogy bárkinek is mond valamit manapság. Az olaszországi Sienában született férfit 17 évesen kicsapták a gimnáziumból, így aztán beállt a frontra induló kanadai seregbe, és 1918-ban megjárta az amiens-i csatát is. Harctéri tapasztataiból írta meg később A dicsőség ösvényei című regényét, mely hogy-hogy nem, egy feltörekvő rendező, bizonyos Stanley Kubrick egyik nagy kedvencévé vált. A kötet 1935-ös megjelenésekor mérsékelt sikert aratott, ugyanakkor Sidney Howard, az Elfújta a szél forgatókönyvírójának olyannyira megtetszett, hogy Broadway-drámává adaptálta, a darab azonban csúfosan megbukott a második világháború hajnalán, mert háborúellenes mondanivalójával a patrióta amerikai közönség nem igazán tudott azonosulni. Kubrick nem csupán a regényért, de Howard adaptációjáért is rajongott, így aztán végül 10 ezer dollárért megvásárolta a filmjogokat az 1944-ben elhunyt szerző özvegyétől.
Kubrick háborúellenes hozzáállása később számos kultikussá érett alkotásában jelent meg a Dr. Strangelove-val kezdve egészen az Acéllövedékig, de definitív formájában talán 1957-ben formálódó filmtervében jelent meg a lehető legplasztikusabb módon. Cobb regénye a Souain-tizedesek ügyén alapult, azaz négy francia katona történetén, akiket parancsmegtagadás miatt végeztek ki.
Kubrick szerencséje volt a stúdiók felől nézve, hogy bár A gyilkosság című filmje kereskedelmileg megbukott, narratívája és hangvétele miatt a legtöbb neves kritikus év végi toplistáján szerepelt, így végül Dore Schary, az MGM-nél kieszközölte, hogy Kubrick leforgathassa háborús eposzát.
Douglas és Kubrick egyezteti a forgatókönyvet
Kubrick, aki köztudottan szeretett minden filmes munkafolyamatba belefolyni, James B. Harris-t, A gyilkosság forgatókönyvíróját kérte fel a közös munkára, ám mialatt a szövegkönyvön dolgoztak, Schary-t kirúgta az MGM, és úgy döntött, a film kereskedelmileg hangvétele miatt eleve kudarcra van ítélve, különösen az európai nézők körében, így aztán elálltak forgatástól. Kubrick és Harris a vázlattal végül eljutottak Kirk Douglas-hez, akinek megtetszett az ötlet újszerűsége és a rendező hozzáállása, így végül ő maga harcolt ki egy 1 millió dolláros előleget a United Artist-tól, azzal a kikötéssel, hogy annak harmadát az ő fizetésére fordítják. Bár a jogok az MGM-nél voltak, a lehetséges kudarcot szem előtt tartva zokszó nélkül engedték át azt az UA-nak, mely azonban közben felkérte a népszerű krimiírót, Jim Thompsont a forgatókönyv tökéletesítésére.
Kubrick persze elégedetlen volt Thompson változatával, és végül kiegészülve Calder Willinghammel, hárman írták át a komplett szövegkönyvet, ami végül komoly nézeteltérésnek ágyazott meg az írói kreditek elosztása végett. Kubrick kiszállt ugyan a vitából, Willingham viszont azt állította, tőle származik a szöveg 99%-a, Thompson pedig csak a pénzt vette fel, ahelyett, hogy segített volna. Thompson azzal védekezett, hogy Willingham szó szerint emelt át részeket Cobb eredeti regényéből, ami nem tekinthető forgatókönyvírásnak.
Kubrick és Douglas évtizedes barátságot kötött a forgatás alatt
A nem mindennapi forgatás Németországban, különösen a München melletti Schleissheim-palotában zajlott, és talán első ízben születettek beszámolók Kubrick látszólag fanatikus megszállottságáról. Azon még senki sem lepődött meg, hogy a rendező mintegy 5000 négyzetméternyi földet vett bérbe egy közeli farmtól, hogy leforgathassa a csatajeleneteket, melyekben a német hadsereg 600 közkatonája statisztált, sokkal inkább az volt egészen meglepő, hogy egy-egy jelenetet a végtelenségig ismételtetett, amíg tökéletesnek nem nyilvánította. Kirk Douglas szerint: „Kubrick ösztönösen tudta, mit kell tennie, és végül mindig elérte, amit akart.” Bár a stáb nem mindig értett egyet vele, Douglas zseninek tartotta Kubrickot, a Spartacus címszerepét három évvel később kifejezetten azért vállalta el, hogy ismét együtt dolgozhassanak, és ha sikerül elérniük Borisz Paszternakot, talán a Doktor Zsivágót is együtt hozzák létre.
Kubrick addigi legnagyobb szabású produkciójának bemutatójára stílusosan Münchenben került végül sor 1957. november 1-én, és az Egyesült Államokban csupán egy hónappal később került a mozikba. Szerény kereskedelmi sikert aratott, ugyanakkor a kritikusok zajos méltatása kísérte, akik szerint régen született ennyire érett produkció a háború embertelen mivoltáról, mely végre elvonatkoztat az addig megszokott pátosztól.
Kubrick (középen) a lövészárokban
Svájcban 1970-ig, míg az Egyesült Államok összes katonai intézményében egészen az 1990-es évekig tiltott filmnek számított. Manapság persze már nem kérdés, hogy A dicsőség ösvényei nem csupán Stanley Kubrick egyik legjobb és megérettebb alkotása, vagy épp Kirk Douglas több mint hetvenéves pályafutásának egyik ékköve, de egyben a XX. századi filmkészítés emblematikus darabja, mely egy olyan korban leplezte le a háború valódi arcát, amikor arról még csak hőstettek formájában lehetett a vásznon mesélni.
Roger Ebert a Chicago Sun-Times Pulitzer-díjas kritikusa minden idők tíz legjobb filmje közé sorolta, és ebben egyetértett vele a szintén szigorú Gene Siskel is, aki szerint Kubrick minden korábbi és későbbi filmjét is felülmúlja. Robert Zemeckis a kedvencei közt említette, a filmet a Mesék a kriptából 1991-es „Sárga” epizódja idézi meg a rendezésében, míg David Simon elsődleges inspirációs forrásként hivatkozott rá a világ egyik legjobb sorozatának tartott A drót című szériájában. 2004-ben, Kubrick halála után öt évvel a filmet felújított kópiával újra bemutatták Londonban. A restaurált kópia premierje előtti megnyitóbeszédet a rendező özvegye, Christiane Harlan Kubrick tartotta. Egyes a rendezőhöz közel álló források szerint – bár ez a köztudottan rejtőzködő és személyes terét féltékenyen őrző rendező kapcsán sosem túl megbízható – A dicsőség ösvényei volt Kubrick személyes kedvenc is saját filmográfiájából.
A dicsőség ösvényei (1957)
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?