• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Quo Vadis (1951)

Film

Hollywood-i akták 67. – Quo Vadis (1951)

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Az 1950-es évek elején Hollywood a lehetőséget kereste a fejlődésre, és ezáltal persze gazdasági pozíciója megerősítésére. 1939-ben az Elfújta a szél elsöprő sikere jól mutatta, hogy megéri monumentális látványba invesztálni, mert az akár többszörösét hozhatja vissza, ennek ellenére az 1940-es évek mégis a jóval kisebb költségvetésből elkészíthető film noir műfaj aranykorává váltak, élen John Hustonnal a rendezői, Humphrey Bogarttal pedig a főszereplői poszton, de természetesen ezekben az években a háborús gépezet sem tette lehetővé, hogy a kötelező propaganda-és toborzófilmeken kívül Hollywood bármi egyébre is számolatlanul szórja a pénzt.

Az 1950-es évek eleje ugyanakkor már egy gyökeresen más időszak volt, melyben olyan immáron akár 10-15 éve is fiókban heverő filmtervek indulhattak el a megvalósulás útján, melyekre a meglehetősen szigorúan szabályozott költségkeret addig nem adott lehetőséget, a stúdiók pedig, akik közül nem egy akkoriban épp a csőd szélén áll korábbi sikerei dacára is, úgy döntött, kockáztat saját személyes túlélése érdekében. E kockázatból végül az elkövetkező 15-20 év korszakos filmdivatja sarjadt ki. Hollywood-i akták sorozatunk 67. epizódjában a Quo Vadis.

Quo Vadis (1951)

Quo Vadis (1951)

Az Elfújta a szél 1939 decemberi bemutatója lehetőséget adott volna egy új filmhullám, a nagyköltségvetésű, kosztümös filmek előretörésének, melyben különösen a vadonatúj filmtechnikák, többek közt a Technicolor színezés biztosított volna komoly lökést, ám az Egyesült Államok 1941-es háborúba lépése tulajdonképpen pontot tett egy egyébként is ingatag döntéshelyzet végére.

Pedig épp a Vivien Leigh és Clark Gable nevével fémjelzett alkotás sikere miatt vásárolta meg az MGM a Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz főművének megfilmesítései jogait az író örököseitől, és vele együtt az 1924-es némafilmes változat is hozzájuk került, az előkészítés pedig egészen 1941 teléig tartott, amikor világossá vált, hogy az Egyesült Államok is óhatatlanul belesodródik a világégésbe. A film parkolópályára került, és csak 1947-ben foglalkoztak vele újra, akkor az MGM kibérelte a római Cinecitta stúdiót, valamint az olasz főváros mellett egy 140 hektáros területet a kültéri jelenetek forgatásához.

1948-ban a művészeti vezető, a jelmeztervező és a díszletkészítő megérkezett Rómába, és azonnal elkezdődött a grandiózus díszletek építése. Az MGM semmit sem akart a véletlenre bízni, és a főszerepet felajánlották Clark Gable-nek, aki gondolkodás nélkül visszautasította azt, mondván nincs római fizimiskája, és egyébként is idétlenül festene a kosztümökben. 1949-re John Huston ült a rendezői székben, a főszereplőpáros pedig a pályakezdő Elizabeth Taylor és Gregory Peck lett volna. Peter Ustinov álma volt volna eljátszani Nero császárt, Huston segédletével remekelt is a castingon, és kecsegtették a sikerrel, de aztán abban az évben a film előkészületeit ismét szüneteltették pénzügyi problémák miatt (a díszletek építését azért rendületlenül folytatták), és mire beköszöntött 1950, már Mervyn LeRoy ült a rendezői székben Sam Zimbalist mindenható produceri jelenléte mellett.

Quo Vadis (1951)

Quo Vadis (1951)

Ahogy lenni szokott, az új rendező és producer érkezésével a casting is átrendeződött, LeRoy az ismeretlen Audrey Hepburn-t akarta a női főszerepre, aki az MGM akkori legnagyobb, állandó szerződésben lévő sztárjával, Deborah Kerr-el nem versenghetett, így ő kapta Lygia szerepét miután felszabadult korábbi munkái alól, míg a férfi főszereplő Robert Taylor lett. Az MGM összességében akkoriban rekordnak számító 7 millió dollárt szánt a produkcióra (meghaladva saját korábbi sikerfilmje, az Elfújta a szél keretét, igaz, több mint tíz év távlatából), amivel mintegy azt kockáztatta, hogy egy esetleges bukás romba döntheti a teljes stúdiót.

Ahol lehetett, igyekeztek spórolni, így rendkívül alulfizetett, helyi olasz munkaerőt alkalmaztak, akik számára a háborús pusztítás utáni években még a centes fizetés is mesés honoráriumnak számított.

A forgatás 1950. május 22-én hajnalban vette kezdetét, nehezítő tényezőként azonban néhány héttel később beköszöntött a még Olaszországban is ritkaságnak számító rekkenő nyári forróság, ami a nehéz szövetekből készült, roskadásig díszített jelmezek miatt így alaposan próbára tette a színészeket és statisztákat, ám nagyobb probléma volt, hogy az aréna-jelenetekben az idomított oroszlánok sem voltak hajlandóak megmozdulni a rettenetes hőség miatt, így a stúdió kénytelen volt a Culver City-beli központjából klímaberendezéseket és ipari ventillátorokat szállíttatni a helyszínre, mert az olasz stúdiónak akkoriban még nem volt ekkora infrastrukturális kapacitása. A Quo Vadis legendás volt arról, hogy akkoriban minden idők legtöbb jelmeze ehhez a filmhez készült, szám szerint 32 000 db, amit csak az 1963-as Kleopátra című film tudott felülmúlni.

Quo Vadis (1951)

Quo Vadis (1951)

Ugyancsak jelentős a filmben látható cameo-k sora: Elizabeth Taylor fogolyként, Sophia Loren rabszolgaként, Christopher Lee kocsihajtóként, Bud Spencer császári gárdistaként látható, mindannyian még jóval azelőtt, hogy világhírnévre tettek volna szert, és a legtöbbjük a stáblistán sem került feltüntetésre.

A film narrációját a veteránnak számító Walter Pidgeon végezte, akit 1956-ban például a kultikussá érett Tiltott bolygó című sci-fiben láthattuk az őrült tudós, Dr. Morbius szerepében is. A végső költségvetés majdnem 8 millió dollárra rúgott, mikor a filmet a sajtókörút után 1951. november 8-án mozikba küldte a stúdió, az azonban a nézői lelkesedést látva egyetlen pillanatig sem tűnt kétségesnek, komoly sikert fog aratni, és végül csak az Egyesült Államokban és Kanadában 21 millió dollárt keresett, közel 6 millió dollár tiszta nyereséget termelve, amivel egyébként 1951 legtöbb bevételt produkáló filmjévé is vált.

A Variety kritikájában azt írta, hogy „hosszú idő után először van értelme a kolosszális kifejezésnek”; Edwin Schaller, a Los Angeles Times munkatársa úgy nyilatkozott: „valószínűleg a legnagyobb film, mely valaha készült”; míg Richard L. Coe, a The Washington Post munkatársa „mesésen szórakoztató alkotásnak” nevezte. Bosley Crowther a The New York Times rettegett vezető kritikusa szerint „a mozi ragyogásának és a puszta banalitásnak, a verbális unalomnak, a történelmi igényességnek, és az erotika ábrázolásának megdöbbentően mesteri kombinációja”. Az egyetlen igazán negatív hangvételű kritika a brit Monthly Film Bulletin című kritikai lapban jelent meg, szerintük: „a film bizonyítja, hogy önmagában a látvány és a méret meglehetősen unalmas tud lenni, amennyiben elválik az alkotói tehetségtől és a jó ízléstől”, majd mintegy zárszóként „lassú és fantáziátlan rendezésnek” titulálta.

Quo Vadis (1951)

Quo Vadis (1951)

A Quo Vadis-t 1952-ben nyolc Oscar-díjra jelölték, melyből végül egyet sem váltott díjra, de Peter Ustinov hazavihette a legjobb férfi mellékszereplő Golden Globe-díját. Mára a film klasszikus, de legalább ekkora klasszikusnak számít a magyar Rózsa Miklós filmzenén végzett munkája, aki eleve híres volt arról, hogy szeret autentikus hatást kelteni, miután viszont a római zenéről nem maradtak fent ókori források, így úgy döntött, hogy főleg ógörög és zsidó zenei motívumokból építi fel a soundtracket, amivel iskolát teremtett az elkövetkező húsz évben megjelenő filmek zenei divatjához is. Rózsa nem tartózkodott a forgatás helyszínén, így nem tudott a látottakból kiindulni, a teljes kottát Culver City-ben írta meg, és végül az MGM brit stúdióiban rögzítette a Royal Philharmonic Orchestra-val, ám e felvételek hiteles kópiái később egy Culver City-beli raktártűzben odavesztek.

Rózsának nem volt beleszólása zenei motívumai filmes felhasználásába, és később, 1982-ben megjelent önéletrajzában nehezményezte is, hogy Sam Zimbalist producer önkényesen vágatta meg a filmhez készült szerzeményeit, ugyanakkor ez adott lehetőséget a zeneszerzőnek arra is, hogy többek közt a fináléban hallható témát némi módosítással újra felhasználhassa 1959-ben a Ben Hur forgatásán. Itt még Rózsát csak jelölték Oscar-díjra, de William Wyler filmje kapcsán aztán el is nyerte a kitüntetést.

Mindenesetre a Quo Vadis divatot teremtett Hollywoodban, és az elkövetkező években számos hasonló, „szandálos, kosztümös” film készült, olyanok, mint a Julius Ceasar, a Ben Hur, a Kleopátra, a Spartacus, vagy A Római Birodalom bukása, mellettük pedig számos B-kategóriás alkotás, melyek lényegében mind Mervyn LeRoy filmjének sikerreceptjét igyekeztek másolni; több-kevesebb sikerrel.

Quo Vadis (1951)

Quo Vadis (1951)

Kapcsolódó cikkek

Legendás állatok. 3. /Forrás: https://www.digitalspy.com/movies/a675773/fantastic-beasts-3-4-5-release-date-cast-plot-news-trailer/

Lesz-e folytatása a Legendás állatok és megfigyelésük-sorozatnak?

A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.

Elátkozott gyermek a csudálatos iskolában (és egyéb bűbájok) – Jessica Townsend Morrigan Crow sorozata

Balszerencse-mágnes lány a mágikus iskolában és egyéb furcsaságok

Alan Rickman 27 kötetet írt tele élete tapasztalataival

Emma Thompson előszavával jövő tavasszal jön magyarul Alan Rickman 25 évig írt naplója

Az összességében 27 kötetes gyűjtemény nem kevés szerkesztői munkát igényel még a megjelenésig.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A boncolás titkos művészete – Könyvkritika

    Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. szeptember 6.

    Középfölde kisokos – 5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán

    5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán

    • 2022. szeptember 1.

    Hollywood hercegnőjére egy igazi herceg is felfigyelt – 40 éve hunyt el Grace Kelly

    A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.

    • 2022. augusztus 26.

    Betűkből filmet – Hollywood aranykorának 7 világhírű forgatókönyvírója

    Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.

    • 2022. július 19.

    Gondolatok a jövőből – 9 csavaros sci-fi, amit látnod kell

    Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.

    • 2022. július 8.

    Öt órai tea és fényezett családi ezüst – A Downton Abbey világa

    Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?