Kovács Krisztián
2020. január 13. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Hollywood-i akták 8. – Kelly hősei (1970)

A második világháború évtizedekig hálás témakör volt az amerikai filmesek számára, akik olykor évről-évre megörökíthették saját katonáik hőssé válását az európai és csendes-óceáni frontokon, és bár számtalan kiváló film készült a témában, mégis elenyésző azok száma, akik kellő kritikával voltak képesek a harctéri eseményekhez nyúlni, vagy épp a szokásos pátoszon túl erkölcsi és morális kérdéseket is érinteni. Kétségtelenül ezt a tábort erősíti többek közt a Híd a Kwai folyón, vagy a Pokol a Csendes-óceánon, esetleg a Tora! Tora! Tora!, de talán egyik sem olyan szórakoztató, mint jelen cikkünk tárgya.

Joseph Heller már 1961-ben megírta A 22-es csapdája című művét, mely észvesztő fekete humorral, és korábban nem látott stílusban közelített a háborúban harcoló katonák helyzetéhez, erkölcsiségéhez, morális kérdéseihez. Heller regénye rengeteg vitát váltott ki szatirikus hangvétele kapcsán, több helyütt be is tiltották, ugyanakkor kevés mű ragadta meg ilyen tökéletes a háború céltalanságát, és mutatta be az amerikai katonák felszín alatti ellentmondásos életét. Ugyanezt a törekvést követte Brian G. Hutton 1970-es remekműve, mely manapság is az egyik legnépszerűbb háborús filmnek számít. A Hollywood-i akták nyolcadik epizódjában a Kelly hősei.

Kelly hősei

Miből lesz a Csodabogár?

A 2014-ben elhunyt Brian G. Hutton nem számított ismeretlen névnek a szakmában, ráadásul 1968-ban már letett az asztalra egy idejekorán legendássá váló háborús filmet, Alistair MacLean Kémek a sasfészekben című regényének azonos című adaptációját Clint Eastwood és Richard Burton főszereplésével. Bár adaptációról beszélünk, már ez a film is alaposan szembement minden korábbi világháborús eposszal, hiszen bár fikció, mégis olyan epizódokat idézett fel a nézők számára, melyről még a korabeli sajtó is ritkán számolt be: hogy bizony az amerikai katonák sem voltak épp szentek, vagy a szó klasszikus értelmében vett hősök a háborúban.

Hutton a bemutató után egy évvel állt neki következő filmje, a Kelly hősei előkészületeinek, mellyel céljai szerint tökéletesen kiforgatta volna mindazt a hősmítoszt, ami akkoriban még igen élénken élt a polgárjogi mozgalmak hajnalának időszakában az amerikai emberek fejében. A Troy Kennedy-Martin által írt forgatókönyv ugyanis egy csapat amerikai katona magánakciójára fókuszált volna a háború vége táján, melynek célja nem a haza védelme, vagy az elesettek segítése, hanem pusztán a haszonszerzés, és a nyerészkedés a történelem legnagyobb világégésének kellős közepén.

Kelly hősei

Kelly valódi „hősei”

Hutton filmje, és Kennedy-Martin sziporkázó forgatókönyve momentumaiban valós és dokumentált történelmi tényeket használ fel, melyeket manapság már senki sem tagad, annak idején azonban még nem képezte a szóbeszéd tárgyát, nevesül, hogy a Németországot, Franciaországot, és Hollandiát felszabadító amerikai és szövetséges csapatok milyen elképesztő mennyiségű, korábban a nácik által elkobzott műkincset loptak el, és hurcoltak át hazájukba. Hutton ezt a momentumot tervezte kiemelni, végleg leszámolva az amerikai katonák felszínes hősmítoszával, mindezt ráadásul egy akasztófahumortól sem mentes kacagtató szatírába ágyazva.

A nagyobbrészt Jugoszlávia tájain forgó Kelly hősei fő koncepcióját egy 1945-ös rablás adta, mely a bajorországi aranytartalék megdézsmálását tűzte ki célul, ráadásul amerikai katonák dezertőr náci katonákkal karöltve követték el. A The Warriors munkacímen futó projekt forgatása 1969 júliusa és decembere közt zajlott, az MGM stúdió választása pedig azért esett Jugoszláviára, mert tájai egy része hasonlított Franciaországra, ráadásul a jugoszláv hadsereg soraiban akkoriban még számtalan második világháborúból megmaradt hadászati eszköz szerepelt – köztük több Sherman-tank – amit a filmesek kölcsön tudtak venni a munkálatokhoz.

Kelly hősei

Kelly, Bazi Joe, meg Csodabogár

A Kelly hősei egyik legnagyobb ereje valóban sziporkázóan vitriolos humora, és szállóigévé vált aranyköpései mellett az ezerarcú fő- és mellékszereplői. Kelly szerepére sztárgázsiért George Kennedy-t kívánták korábban szerződtetni, de a színész nemet mondott, így került a képe a Huttonnal már korábban dolgozó Clint Eastwood, aki a Két öszvért Sára nővérnek forgatásáról esett be a Kelly hősei kulisszái közé. A második világháborút kitüntetéssel megjárt Telly Savalas, és a Csodabogarat alakító Donald Sutherland korábban már játszottak együtt egy másik háborús klasszikusban, A piszkos tizenkettőben, de a Kelly hősei forgatókönyvét még annál is kimunkáltabbnak érezték.

A Kelly hősei több fronton is beint az amerikai patriotizmusnak. Míg a korábbi filmekben az amerikai katonák általában jóképű fickók voltak, addig itt a csapatot egy rosszarcú, szedett-vedett, elhanyagolt, olykor testi, vagy lelki hibával bíró brigád alkotja, akik közt akadnak olaszok, zsidók, németek, spanyolok és törökök is, utalva az amerikai hadsereg színes identitására. Ezek a figurák ráadásul érzelmeiket tekintve még így is közelebb állnak az átélhető valósághoz, hiszen pusztán 50 dolláros zsolddal küldték őket a halálba, így aztán úgy döntöttek, életüket a saját kezükbe veszik, és kitervelték a „tökéletes bűntényt”, hogy azt Vaskalap meg is fogalmazta.

Kelly hősei

Nem várt népszerűség

A Kelly hőseit 1970. június 23-án mutatták be, és mérsékelt sikert aratott vadonatúj megközelítése, és félelmetes poénjai nyomán. Hozzá kell tegyük, hogy Hutton filmje kétségtelenül jó időben volt jó helyen, hiszen az Egyesült Államok épp egy a társadalom számára eladhatatlanul felesleges háborút viselt Vietnámban, a harcok céltalanságának motívumát pedig kevés film mutatta be olyan aktuálisan akkoriban, mint a jelen cikk tárgya, melynek már a címében szereplő „hős” is komoly és csípős cinizmust mutatott. A filmet könnyedén magáénak érezhette a néző, és azt látott bele, amit csak szeretett volna, hiszen Hutton komoly figyelmet fordított arra, hogy semmiféle didaktikus kinyilatkoztatást se maradjon a forgatókönyv sorai közt.

A Kelly hősei tartózkodik a politikai állásfoglalástól, sőt, még a háború mélyebb morális, vagy erkölcsi kérdéseibe sem megy bele, pusztán bemutatja a kisember túlélési vágyára épülő ügyeskedését, valamiféle egészen jóleső ponyvaregényekbe illő hangulattal, amitől a film utánozhatatlan atmoszférát teremt a pattogó, szarkasztikus párbeszédek mentén. Egészen biztos vagyok benne, hogy aki egyszer látta a Kelly hőseit, már képes lesz fejből idézni a leglazább aranyköpéseket, a parázs forgatókönyv, és a kitűnően megírt karakterek olyannyira beleülnek az ember gondolatvilágába.

Kelly hősei

Kelly hagyatéka

A Kelly hősei nem bizonyult rögtön gigantikus mozisikernek, hiszen 4 milliós gyártási költsége után mindössze 5,2 millió dollárt kalapozott össze a mozikasszáknál, ám lassan, főleg a VHS-korszakban elképesztő sikerré duzzadt. Jellemző, hogy Eastwood a forgatása vége felé már szívesebben farolt volna ki a filmből, mert bár imádta a forgatókönyvet, tartott a film fogadtatásától, ám szerződésbeli kötelezettségei miatt maradnia kellett. Manapság már ez az egyik legkedvesebb szerepe, hiszen bár alapvetően Kelly karakterében saját korábbi spagettiwesternjeinek szűkszavú pisztolyhősét kellett alakítania világháborús környezetre konvertálva, a film egyedi hangvétele kifejezetten változatossá tette a karrierjét.

A Kelly hősei manapság már gyakorlatilag minden háborús filmeket tömörítő listán előkelő helyen szerepel, és Magyarországon is rendkívül népszerű, talán éppen azért, mert ez a film számtalan fontos, és korábban elhallgatott dolgot egyesít magában, ráadásul ha nem is teremtett divatot, de kétségtelen, hogy elindított valamit a második világháború hadszíntereire való filmes emlékezet kérdésében. Ennek kapcsán az elkövetkező években a rendezők némileg bátrabban nyúltak a korábban kizárólag hősként ábrázolható amerikai katonák figuráihoz, és merték azokat egy másik, érzékenyebb oldaláról is megmutatni.

Ennek a „mozgalomnak” az eredményeképpen született meg néhány hónappal később az 5 Oscar-díjra jelölt M. A. S. H., két évvel később A 22-es csapdájának filmadaptációja, vagy épp az az évtized végén Steven Spielberg filmje, a Meztelenek és bolondok is. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy forgatókönyvet, és brillírozó párbeszédeit tekintve ma is a Kelly hősei számít a háborús szatírák legnagyobbikának.