Brad Pitt mai napig a világ egyik legsármosabb pasija: van aki a Ha eljön Joe Black-ben, és aki a Szenvedélyek viharában című filmekben zúgott bele. De említhetnénk a Hét év Tibetben, az Interjú a vámpírral vagy a Hetedik című alkotást is, esetleg a Blöfföt, a Harcosok klubját, és sorolhatnánk tovább és tovább. Széles a paletta, egyik kedvenc színészem ugyanis bőven kikerült már a szépfiús skatulyából, és az évek során maga lett a nagybetűs színész.
Általában az idő dönti el, hogy kire emlékszik az utókor, és kinek a neve halványul el az évek folyamán. Hollywood örök sármőrének, az idén 56(!) éves Brad Pittnek bár kicsit sok idejébe telt, de sikerült bebizonyítani, hogy nem csupán szépfiú, hanem maradandó tehetség is. Tartsatok velem azon az úton, amelyben a teljes életút igénye nélkül mutatom be, hogyan lett a szőke, kékszemű Bradből Hollywood egyik legelismertebb színésze.
A sikerért meg kell dolgozni, és ez bizony Hollywood ünnepelt sztárjaival sem volt másképpen. Akadnak köztük szép számmal olyanok, akik kétkezi munkával keresték a kenyerüket, és semmi nem utalt fényes karrierjükre. Pont így volt ez Brad Pitt esetében is, aki még az újságírói diplomája megszerzése előtt gondolt egyet és nekivágott a nagyvilágnak: 1985-ben 325 dollárral a zsebében otthagyva a Missouri Egyetemet Los Angeles-be utazott, hogy színészleckéket vegyen.
Mint a népmesékben a szegény fiú, Brad is elment szerencsét próbálni, és hamuba sült pogácsával a zsebében várta, hogy végre rámosolyogjon a szerencse. Félt szülei reakciójától, ezért inkább azt mondta, hogy Pasadenába megy az ottani egyetemre, valójában azonban apró-cseprő alkalmi munkákat vállalt el, hogy színióráit finanszírozni tudja: többek között például sztriptíztáncosnőket fuvarozott, pincérkedett, és óriás csirkejelmezbe bújt, hogy becsalogassa a vendégeket El Pollo Loco-franchise egyik éttermébe. Aztán egyszer csak fordult a kocka, és a szegény fiúra rámosolygott a szerencse: Brad négy epizód erejéig feltűnhetett a Dallasban, ezután pedig egyre több mellékszerepet kapott különféle tévésorozatokban, olyanban is, mint a Mesék a kriptából, az Osztályfőnök, a 21 Jump Streetben pedig Johnny Depp-pel is együtt szerepelhetett.
Látva a kezdeti nehézséget, szinte tényleg mesebeli Pitt története, amolyan igazi „ne add fel az álmaidat”-sztori. Első főszerepét egy jugoszláv-amerikai koprodukcióban kapta, amelyet még aprópénzért vállalt el. A Nap sötét oldala című alkotás ráadásul csak évekkel később kerülhetett a mozikba, hiszen még a film elkészülte előtt a forgatás helyszínét, Jugoszláviát polgárháború dúlta fel.
Természetesen egy jó adag tehetség sem ártott a sikerhez, s bár nem minden a küllem, Bradnek valószínűleg jól jött kisfiús mosolya, szimmetrikus arcra és arányos testfelépítése is. A színész már akkoriban is igen vonzón nézett ki, egyik kolléganője például így emlékezett vissza a karizmatikus Pittel való közös munkájára: „A meghallgatáson […] annyira zavarba jöttem a jelenlététől, hogy elfelejtettem a szövegem. Nagyon aggódtam, hogy emiatt tönkreteszem a castingját” – mondta Pittről a Thelmát alakító Geena Davis 2011-ben a Vanity Fairnek.
A Thelma és Louise után egyszerűen nem volt megállás, jobbnál jobb szerepek hevertek a lábainál: A Folyó szeli ketté, a Szenvedélyek viharában, az Interjú a vámpírral, a 12 majom, a Hetedik, a Sleepers – Pokoli lecke, a Hét év Tibetben világsztárrá tette az egyszerű fiatalt, aki csak szerencsét próbálni indult a nagy Hollywood gépezetébe. A Szenvedélyek viharában, Sir Anthony Hopkins oldalán nyújtott alakítása hozta el elsőként a szakmai elismerést számára, ezért ugyanis Golden Globe-jelöléssel jutalmazták. A film egyébként egy hamisítatlan giccsparádé, ahol Brad Tristan karakterébe bújva megzabolázhatatlan lóként vágtat gyönyörű tájakon, nagyívű drámát kanyarítva a nézők elé. Ha tehát nem is ez Brad legjobb filmje, kétségkívül mérföldkő a szakmai elismerés rögös útján.
A 12 majom rendezője, Terry Gilliam sem bízta a véletlenre, ugyanis amellett, hogy speciális felkészítő foglalkozásra küldte a színészt, a pletykák szerint még a cigijét is elkobozta, hogy minél valósághűbben alakítsa az idegbeteg Jeffrey-t. A szőke, kékszemű, szépfiú skatulya azért még maradt, de Brad B-kategóriás színészből egyértelműen az A-ligába igazolt át.
A küllem csak egy dolog, és nem lett volna elegendő ahhoz, hogy Pitt kikerüljön a szépfiúi szerepkörből, és tovább tágítsa színészi határait. Filmográfiája annyira színes és bő, annyira minőségi, hogy nehezen tudom eldönteni, hol volt az a pont, ahol végleg búcsút mondott korábbi szívtipró imázsának, ám mégis teszek rá egy kísérletet.
Bár a véleményem erősen szubjektív, én mégis úgy gondolom, hogy a Harcosok Klubja Tyler Durden-jeként végleg búcsút inthetett az őt ért sztereotípiáknak. Chuck Palahniuk azonos című regényéből David Fincher rendezett filmet, amelynek bár kritikai fogadtatása elég vegyesre sikeredett – sokan túl erőszakosnak gondolták, és Stanley Kubrick Mechanikus narancsához hasonlították – olyan gyomorba vágó, többször újranézős társadalomkritika lett, amely készítése óta sem vesztett az aktualitásából. Brad Pitt és Edward Norton átütő párost alkotnak együtt, ahol a sablonos aktakukac tökéletesen kiegészíti a magányos lázadót – bár ezen nem is kell csodálkoznunk, tekintve a film végi nagy csavart.
Számomra ez a film volt az, ahol Pitt végleg legyűrte maradék kételyeimet is vele kapcsolatban, hiszen a filmben nyújtott fergeteges alakítása és Tyler felejthetetlen, arc poétikának is beillő monológjai hallatán még ma is kiráz a hideg, hiszen „az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal és nyakkendős rabszolgának állt.”
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?