- Kovács Krisztián
- 2020. július 24. | Becsült olvasási idő: 8 perc
A filmkészítésnek, ahogy a művészetek minden egyes szegmensének megvannak a maga legendái, akik pályájukon mintegy hivatkozási alapot képeznek a későbbi generációk számára, alakjuk és munkamódszerük, látásmódjuk pedig folyamatos beszédtémát és inspirációt ad követőiknek. Ha korábban azt mondtam, hogy Ernest Hemingway a korabeli irodalmi élet celebje volt, Salvador Dalí pedig egy mindenkit megbotránkoztató, rivaldafényben élő híresség, akkor ugyanezt a státuszt Hollywood kapcsán bátran ráruházhatom az immár 92 éve született Stanley Kubrickra.
Kubrick maximalizmusára és szenvedélyes őrületére jellemző, hogy igen hosszú, 46 éves pályafutása alatt mindössze 13 filmet készített, a sztárságot, egyediséget és egyéniséget azonban kétségtelenül másként élte meg, mint a fenti úriemberek. Kubrick kerülte a rivaldafényt, minden energiáját az alkotásba és az alkotásnak szentelte, emiatt meglehetősen vegyes kép alakult ki róla Hollywood berkeiben, filmjeinek szuggesztív hangulatát, és megkapó vizualitását látva azonban ma már mindenki elismeri, Stanley Kubrick egy zseni volt. A legendás Orson Welles, akit Kubrick maga is saját példaképének tekintett egyenesen úgy fogalmazott: „Azok közül, akiket fiatal generációnak neveznék, Kubrick igazi óriásként emelkedik ki.” Mi pedig úgy gondoltuk, ha már emléket állítunk ennek a hihetetlen szemléletű embernek, ezt érdemes azon filmjein át megtennünk, melyeken át ő maga is kommunikált az emberekkel. Íme, hát a szerintünk öt legjobb Kubrick-film.
Vélhetően a valaha volt egyik legjobb filmrendező Forrás: biography.com
Ha Kubrick életművét emlegetjük, kihagyhatatlan ez a klasszikus, melynél kevés film ragadta meg tömörebben és hatásosabban a hidegháború mindennapos paranoiáját. Kubrick Peter George Red Alert című művét adaptálta a vászonra, hatásához kétségtelenül hozzájárult, hogy a filmet mindössze két évvel a világot a harmadik világháború és az atomháború küszöbére sodró kubai rakétaválság után jelent meg, és egy kísértetiesen hasonló történetet mutat be. Kubrick merész fordulattal rendezett meg egy fekete komédiát a témában abban a korban, amikor ezzel nem illett viccelődni. A film egy szimbólum és utaláskoncentrátum, szinte nincs olyan momentuma, melyben ne rejtettek volna el egy utalást King Kongtól Hasfelmetsző Jacken át a Playboy magazinig.
A nagyszerű Peter Sellers három különböző szerepet hoz a filmben, George S. Scott és Sterling Hayden karakterével alkotva emlékezetes triumvirátust. Elkészültekor talán még nem is gondolta volna, de Kubrick olyan mesterművet alkotott, mely témájánál, és annak szatirikus megragadásánál fogva lényegében sosem veszíti el aktualitását, a téma globális, és tulajdonképpen bárhol és bármelyik korban játszódhatna, groteszk mivolta ellenére éppen ez teszi olyan végtelenül átélhetővé, és tökéletesen tükrözi vissza és nagyítja fel az ember mindenkori gyarlóságát.
Peter Sellers Dr. Strangelove szerepében Forrás: imdb.com
Látva a film vizuális effektjeit, hihetetlen kimondani, hogy egy idén már 50 éves remekműről beszélünk, melyet Kubrick Arthur C. Clarke, akkor már világhírű sci-fi íróval együtt alkotott meg, és melyre ma is úgy hivatkoznak, mint a valaha készült egyik legjobb sci-fire. A filozofikus megközelítésű, univerzális emberi eredettörténet nem egy könnyen emészthető remek, de ahogy a Dr. Strangelove esetében, úgy itt is elmondható, hogy Kubrick egy bármely korban értelmezhető történetet épített fel és ábrázolt. Ennél a filmnél vált igazán jellemzővé Kubrick azon elhatározása, hogy a film elkészültének minden egyes mozzanatában részt vesz, mintegy művezetőként felügyelve a munkát, mely persze sok kollégánál kiverte a biztosítékot, de ez hozta meg számára az első és egyetlen Oscar-díjat.
Furcsa kimondani, hogy Hollywood egyik legnagyobb rendezőegyénisége egész pályafutása során mindössze egyetlen alkalommal nyert aranyszobrot, azt is a speciális trükkökért. A film vizualitása ennek megfelelően a mai napig megállja a helyét, a finálé pedig az elmúlt évtizedekben folyamatosan beszédtémát biztosított a filmkritikusoknak, és Clarke például egyenesen úgy fogalmazott, hogy a film akkor igazi kudarc, ha úgy véled, tökéletesen megértetted, mit akar mondani. Bár a 2001: Űrödüsszeia tulajdonképpen bemutatásakor megbukott, az utókor már igazán értékelte felnőtt mondanivalóját, és szimbólumrendszerének több rétegű értelmezhetőségét.
2001: Űrödüsszeia, avagy a sci-fi történelmének egyik alapvetése Forrás: imdb.com
Előző két filmje szatirikus megközelítését, és science fiction mivoltát ötvözi Anthony Burgess Gépnarancs című kultikus regényének filmadaptációja. Iszonyúan nehéz, már-már szürreális hatásokat is magába gyúró film, mely kendőzetlen őszinteséggel mutat be olyan jelenségeket, mint a gátlástalan és öncélú erőszak, és az eltérő nemi identitások, melynek hatására premierjekor legalább olyan hangos ellentábort tudhatott magáénak, mint a Dr. Strangelove, és bizonyos motívumait ugyanúgy nem értette a korabeli kritika, mint a 2001: Űrodüsszeia esetében. A film bizarr alakjain át tökéletesen világít rá arra a kérdésre, vajon az erőszak és a bűn világa egyfajta társadalmi kényszer az adott közegben, vagy sokkal inkább minden körülmények közt választás kérdése, illetve vajon működhetnek-e hatékonyan a prevenciós és átnevelőprogramok azok személyiségén, akiket eltorzított a deviancia.
A film emellett választ keres arra a sokat emlegetett kérdésre, hogy vajon milyen az ember alaptermészete, jó, vagy rossz, döntésre született-e, vagy ösztönei diktálta ingerek követésére, és bár alapvetően kényelmetlen hangulatú filmről, és szinte ragacsos atmoszféráról beszélünk, Kubrick mégis igyekszik némi optimizmust is csepegtetni belé, amikor arra utal, hogy ha a körülmények engedik, akkor van olyan ember, aki nem a bűnt választaná.
A Mechanikus narancs rideg világa Forrás: imdb.com
Egy meglehetősen hányatott sorsú film, mely kis híján őrületbe kergette a főszereplőnőt, számtalan vágáson esett át, amelyet egy évig forgattak, és további egy évig dolgoztak az utómunkálatokon, és melyet az alapanyag írója, Stephen King a mai napig szívből gyűlöl, mégis Kubrick egyik legjobb filmjeként hivatkoznak rá, és a horror igazi klasszikusa vált belőle. A filmet leginkább a fojtogató, világtól elzárt atmoszféra, a folyamatosan a felszín alatt vibráló feszültség, valamint Jack Nicholson ihletett és félelmetes játéka viszi a hátán.
Kubrick eltávolodott némileg a King-féle alapanyagtól, a változások bármennyire is jelentősnek tűnnek a regénnyel összehasonlítva, mégis működőképessé, és olajozottabbá teszik a cselekményt. King és Kubrick közt leginkább a természetfeletti kapcsán kirobbant filozófiai viták mérgesítették el a viszonyt, hiszen Kubrick számtalan eszközt egyfajta szimbólummá alakított át a film kedvéért, így illeszkedett addigi életművébe is, illetve a filmet minél inkább közelíteni akarta az egyszerű kísértethistóriától a hihetőség felé. És igen, ez volt az a film, melynek két szereplője, Scatman Crothers, és Shelley Duvall is idegösszeroppanást kapott Kubrick maximalizmussal vegyes őrülete miatt. Köztudott, hogy utóbbi egyik jelenetét Nicholsonnal 127-szer játszatta el újra és vette fel, hogy tökéletes lehessen, többek közt az ehhez hasonló momentumoknak is hála a film készítése legalább olyan legendás, mint maga a film.
Shelley Duvall, aki számára nem volt egyszerű élmény a Ragyogás forgatása Forrás: imdb.com
Egy film a Vietnámi-háborúról, ami lényegében nem is a háborúról szól. Az Acéllövedék bizonyos szempontból rokon a Mechanikus naranccsal, és egy kiváló ellenpélda azoknak, akik szerint A szakasz, és az Apokalipszis most után már nem lehet újat mondani Vietnám kapcsán. Kubricknak kétségtelenül sikerült, és tökéletesen mutatja be a kiképzés alatt gyilkológéppé formálódó lelkeket, miközben választ keres arra a kérdésre, vajon alkalmas-e bárki arra, hogy katona legyen, és harcoljon a háborúban, illetve ha az ember fizikailag túl is éli a háborút, vajon a lelke menthető marad-e utána.
Kubrick egyedülálló módon két különböző részre osztotta a filmet, az átlagos szemlélő talán csodálkozik is, hogy a film feléig nem is szól magáról a háborúról, sokkal inkább az ember személyiségének pszichológiai formálásáról beszél. És akkor még nem szóltunk a szállóigévé vált párbeszédekről, és az egészen kiváló jellemekről, köztük is kiemelendő R. Lee Ermey, Hartman kiképzőőrmester szerepében, aki a kevésből az egyik volt, akinek Kubrick engedte az improvizációt a vásznon, és akinek legendás ordibálós monológja ma már szerves része a filmtörténelemnek. Ahogy Kubrick minden filmje, természetesen az Acéllövedék is tobzódik a finom szimbolikában, és az utalásokban, erre kiváló példa a film végi rendezői véleménynyilvánítás is, melyben a katonák egy falu romjai közt éneklik a Micky egér főcímdalát. Fontos film, és mindenképpen helye van Kubrick legjobbjai közt.
R. Lee Ermey filmtörténeti jelentőségű jelenete Forrás: imdb.com
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
