• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Felejthetetlen filmek a felkelő nap országából

Film

  • 2020. november 25. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Japán-láz – 10 kihagyhatatlan film a felkelő nap országából

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Hirdetés

Japán izgalmas és egzotikus ország, tele csodásabbnál csodásabb természeti kincsekkel, kultúrával, hagyománnyal, melyet sehol máshol a bolygón nem találunk meg, és akkor még nem beszéltünk bizonyos pontokon összehasonlíthatatlanul fejlett infrastruktúrájáról, mely sosem látott fejlődést produkált a második világháború pusztítása óta eltelt évtizedekben, hogy mára a világ egyik első számú technológiai nagyhatalmává váljon. Ugyanakkor persze a japánok vendégszerető, ám zárkózott emberek, mindennapi szokásaik furcsán hathatnak a kívülálló európai ember számára, rendkívül színes flórája és faunája azonban megannyi művésznek ad ihletet.

A japán filmgyártás – követve az infrastrukturális fejlődés útját – a világháború után főnixmadárként éledt újjá, többek közt Akira Kurosawának köszönhetően, akit egy időben a legtöbb külföldi a japán film teljes valóságával azonosított. A kétszeres Oscar-díjas zseni már több mint húsz éve nincs köztünk, és bár az alapokat kétségtelenül ő fektette le, a japán filmgyártás mára legalább annyi színnel, épp olyan minőséggel, ám olykor jóval több mélységgel bír, mint amire manapság Hollywood képes. Össze is gyűjtöttünk most Nektek 10 kihagyhatatlan filmet a szigetországból, ami bizonyítja is ezt az állításunkat.

Felejthetetlen filmek a felkelő nap országából

Felejthetetlen filmek a felkelő nap országából

Battle Royale (Fukasaku Kinji; 2000)

Takami Kósun regényének adaptációja a közeljövő távol-keleti diktatúráját mutatja be, 21 fiú és 21 lány élethalálharcán keresztül. A legyek ura, és az 1984 mondanivalójának ötvözése egy véres versenyfutásba oltott Éhezők viadala-mű, mely azonban még jóval Suzanne Collins regényei előtt született. Az újságíróként dolgozó Kosun sem előtte, sem azóta nem írt egyetlen regényt sem, vélhetően a Battle Royale hihetetlen sikerét úgysem tudná felülmúlni, a 2000-es filmadaptáció pedig tökéletesen hűen követi az alapmű cselekményét, és másolja az ott ábrázolt brutalitásokat, így a regény példájára a filmes feldolgozást is számtalan országban tiltólistára tették.

Battle Royale (Fukasaku Kinji; 2000)

Battle Royale (Fukasaku Kinji; 2000)

A vihar kapujában (Kurosawa Akira; 1950)

A vihar kapujában talán a japán filmtörténet egyik legfontosabb alkotása, Akira Kurosawa mesterien adaptálta Akutagava Rjúnoszke azonos című alkotását, mely 1951-ben Oscar-jelölést ért a számára. A rendezőtől megszokott módon zseniális vágásokkal, hosszú és többnézőpontú beállításokkal dolgozik, mely a karakterdráma mellett történelmi krimiként is megállja a helyét. A vihar kapujában végleg szakít a háború előtti nacionalista Japánban forgott, erősen propagandaszagú filmek stílusával, rendkívül egyedi és komplex alkotás, mely a világ viszonylagosságára hívja fel a figyelmet, és beindított egy páratlan filmes pályafutást, mely sokáig rímelt a japán filmgyártásra.

A vihar kapujában (Kurosawa Akira; 1950)

A vihar kapujában (Kurosawa Akira; 1950)

Why Don’t You Play in Hell? (Sion Sono; 2013)

A Why Don’t You Play in Hell? igazi vérpezsdítő alkotás a japán filmek között. Sion Sono, habár sokféle műfajban tevékeny, talán legjobb alkotása egy meglehetősen egyénien értelmezett japán Tarantino-film, mely kis túlzással komédiának, vagy szatírának is tekinthető. Humorában és történetvezetésében le sem tagadhatná az amerikai mester hatásait, olykor képtelen fordulataiban is ott ül Tarantino zsenije. A sztori egyébként rém egyszerű: egy átlagos, hétköznapi srác filmet készül rendezni, a helyi yakuza főnök pedig filmsztárt faragna a lányából, ami egy elfuserált Valami Amerika-koppintásnak is tűnhetne, ha nem viselné magán a japán filmek összetéveszthetetlen hangulatát, és persze a Tarantino-hoz hű nyers brutalitást.

Why Don’t You Play in Hell? (Sion Sono; 2013)

Why Don’t You Play in Hell? (Sion Sono; 2013)

Chihiro szellemországban (Miyazaki Hayao; 2001)

Sokunk gyerekkorának talán az egyik legkedveltebb és legfélelmetesebb animéje volt a Chihiro szellemországban, de az kétségtelen, hogy maradandó élményt nyújtott Hayao Miyazaki talán egyik legjobban sikerült filmje. Chihiro szüleivel elkeveredik a szellemvilágban, ahol rengeteg megpróbáltatáson keresztül menve kell megmentenie őket az örök mosléktól. A Miyazakitól megszokott módon a látványvilág a legapróbb részletekig kidolgozott, telis-tele a japán mondavilágból származó rejtett utalásokkal, gazdag szimbólumokkal, mindezt gyönyörű hátterekkel és kidolgozott karakterekkel megtámogatva. Talán éppen ridegsége, groteszk mivolta teszi félelmetessé, ugyanakkor a mester egyik legemlékezetesebb alkotásává.

Chihiro szellemországban (Miyazaki Hayao; 2001)

Chihiro szellemországban (Miyazaki Hayao; 2001)

Godzilla (Honda Isiró; 1954)

A szörnyfilmek alfája nem az Egyesült Államokból, hanem Japánból indult világhódító útjára. Mélyebben belegondolva, ez egyáltalán nem meglepő, Japán az egyetlen ország a világon, amely saját bőrén tapasztalta meg a nukleáris hadviselés borzalmát, és lényegében Godzilla alakja is ennek allegóriája, hiszen a rettenetes órásgyíkot is a sugárzás teszi azzá, ami, hogy aztán porig rombolhassa Tokiót. Honda Ishiró filmje kultuszt teremtett a kaiju-mitológiában, és bár kissé esetlen szörnyfilmnek tűnik mai szemmel, valójában tele van rejtett szimbólumokkal, Godzilla bőre például azért olyan egyenetlen és durva, mert ezzel utal a bombatámadás túlélőinek sugárzás okozta elváltozásaira. Ilyen szemmel is érdemes egyszer végignézni.

Godzilla (Honda Isiró; 1954)

Godzilla (Honda Isiró; 1954)

Akira (Katsuhiro Otomo; 1988)

Az animáció, a cyberpunk, a sci-fi, és a testhorror örökké emlékezetes keveréke Katsuhiro Otomo 1988-as filmje, mely Amerikában a VHS-korszak egyik legnagyobb nyertese volt. Az Akira minden ízében torkon ragadja, megcsócsálja és kiköpi azokat az elvárásokat, melyeket annak idején a nagyátlag támasztott egy-egy rajzfilmmel szemben. Az obszcenitás ábrázolása, a szókimondó szövegek, a fordulatos forgatókönyv, a tudományos, technológiai és szociológiai kérdések, melyeket boncolgat, a különös felépítés konkrét főszereplő és konkrét főgonosz nélkül, illetve a finálé már-már egy Carpenter, vagy Cronenberg-filmre hajazó testhorrorja olyan különleges, mégis koherens egészet alkotott, melynek színvonalát és egységét azóta is kevés rajzfilm múlta felül.

Akira (Katsuhiro Otomo; 1988)

Akira (Katsuhiro Otomo; 1988)

Tokió történet (Osu Jaszudzsiró, 1953)

A második világháború után új életre kapó japán filmművészet egyik emblematikus filmje, a bizonyíték arra, hogy volt élet Akira Kurosawa művein túl is, nem hiába, a Tokiói történetet tavaly még a világ nemzetközi viszonylatban legjobb filmjének is megválasztották. Szívszorító család dráma ez, mintha csak Kazuo Ishiguro írta volna, melyben az idős szülők meglátogatják felnőtt gyermekeiket a nagyvárosban. Feszültség, generációk közötti szakadék, elvesztett szerelmek és persze könnyek, a finom, japánosan beszédes csenddel kiegészülve, ahol az sem tűnik fel, hogy gyakorlatilag a kamera mozdulatlanul bámulja a főszereplőket. Bár idehaza csak 1994-ben mutatták be, lényegében megjelenése ót mit sem veszített fényéből.

Tokió történet (Osu Jaszudzsiró, 1953)

Tokió történet (Osu Jaszudzsiró, 1953)

A kör (Hideo Nakata; 1998)

Ahogy számtalan, később az amerikai remake jóvoltából népszerűvé váló horror, természetesen A kör is valójában egy japán alapanyagból táplálkozott, Hideo Nakata 1998-as hátborzongató filmjéből. A történet persze lényegében az utolsó képkockáig ugyanaz, ám a japán eredeti borzongató hangulatával az amerikai reprodukció nem is említhető egy lapon, mintha a túlvilági rejtély Japánban érezné igazán otthon magát, olyan természetességgel árad a vászonról. Nem hiába, félelmetes híre megelőzte, és a nézők egymást érték, hogy jegyet válthassanak rá, aminek hála ez lett minden idők legnagyobb bevételt elérő japán élőszereplős mozija a maga 129 millió dolláros nyereségével. Az amerikai remaken kívül egyébként Dél-Korea is elkészítette belőle a saját változatát.

A kör (Hideo Nakata; 1998)

A kör (Hideo Nakata; 1998)

Death Note (Shuusuke Kaneko; 2006)

Shuusuke Kaneko 2006-ban készítette az azonos című manga adaptációjaként a Death Note című filmet. A természetfeletti thriller egy középiskolás diák tetteit követi nyomon, akinek birtokába kerül egy természetfeletti erővel rendelkező jegyzetfüzet, a Halállista, amelyet egy Ryuk nevű halálisten hagyott el a földi világban. A kétrészes alkotás az eredeti manga 37 részes anime adaptációjából született, népszerűsége pedig hamar óriásira duzzadt, aminek hála a film első részének bemutatásakor Japánban még az éppen soros amerikai blockbuster, A Da Vinci kód nézettségét is felülmúlta. 2008-ban aztán Hideo Nakata készített halványabb sikerű folytatást hozzá, és később persze a Netflix is leforgatta az amerikai rebootot, ami finomam szólva sem aratott osztatlan sikert.

Death Note (Shuusuke Kaneko; 2006)

Death Note (Shuusuke Kaneko; 2006)

Your Name (Shinkai Makoto; 2016)

Időn és téren átívelő szerelmi történet, egy lenyűgöző látványvilágú anime-ba rejtve, mely egyaránt jelenthet szórakozást a fantasztikum és a romantika kedvelőinek is. A Your Name sikerére már az Egyesült Államok is készült, a premierre Los Angelesben került sor, a film pedig hihetetlen sikert aratott, és közel 360 millió dolláros bevételre tett szert, amivel a legsikeresebb anime-nek számít, megjelenése évében Oscar-díjra is jelölték. A Your Name ismerős mágikus realizmusában egy különös varázslat folytán egy nagyvárosi középiskolás srác, és egy vidéki lány testet cserélnek, hogy ezáltal ébredjenek rá az élet nagy igazságaira, miközben lassan egymásba szeretnek.

Your Name (Shinkai Makoto; 2016)

Your Name (Shinkai Makoto; 2016)

Kapcsolódó cikkek

Ma Rainey

A blues nagyasszonyának portréja lett Chadwick Boseman hattyúdala – Filmkritika

Boseman utolsó alakítása tragikusan korán lezárult karrierje és tehetsége tanúja.

Norman Lloyd (1914-2021)

106 évesen elhunyt Norman Lloyd, aki még Orson Welles színházában kezdte a szakmát

Lloyd a hollywoodi aranykor egyik utolsó hírnöke, és az álomgyár korelnöke volt.

Katharine Hepburn

A különc, akit Hollywood is hiába próbált megzabolázni – Katharine Hepburn-portré

A színész, a nő, a legenda, aki önmagában Hollywood történelme.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Hirdetés

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. május 14.

    Martin McDonagh, a dialógus mestere, aki színdarabjaival az arcunkba mászik, filmjeivel gyomorszájon rúg

    Az ír Tarantino – kicsit angol, kicsit keserű, de így szeretjük.

    • 2021. május 12.

    A különc, akit Hollywood is hiába próbált megzabolázni – Katharine Hepburn-portré

    A színész, a nő, a legenda, aki önmagában Hollywood történelme.

    • 2021. május 11.

    Kötelezők a vásznon – 7 kötelező olvasmány, 7 filmadaptáció

    Mozgóképes segítség, ha elakadnál a kötelezőkben.

    • 2021. május 7.

    Hollywood-i akták 40. – Mogambo (1953)

    John Ford akkor készítette el egyik legjobb filmjét, mikor elhagyta a western terepét.

    • 2021. május 5.

    Aki maga volt Hollywood aranykora – 115 éve született John Huston

    Kamera előtt és mögött gyakorlatilag bármilyen műfajban megállta a helyét.

    Hirdetés