
- Kovács Krisztián
- 2019. február 4. | Becsült olvasási idő: 5 perc
Mi magyarok igen kifinomult humorérzékkel áldattunk meg, melynek igazi ereje a széles palettában rejlik. Ugyanúgy tudunk lelkesedni a Hofi Géza és Bödőcs Tibor-féle intelligens és intellektuális humorért, de a Csengetett, Mylord hihetetlen sikerű közönségtalálkozójából kiviláglott, hogy az angol humor is kedvelt terepünk, és odáig vagyunk Bud Spencer és Terence Hill pofonosztó filmjeiért. Ebbe a sorba illeszkedik az alpári, altesti, már-már tahó poénok szeretete, és José Luis Torrente alakja.
Valóban érdekes jelenség, mennyire másként gondolkodunk, és mennyire másképp látunk, mint a környező országok, ha humorról esik szó, és bármennyire is furcsának tűnik, én a magam részéről hiszem, hogy az alpári humornak legalább akkora létjogosultsága van, mint intellektuális társának abban az esetben, ha ez a fajta humor eszköze valami magasabb rendű célnak, nem pusztán a levegőben lóg, hanem kifejez és megtestesít valamit. És én hiszem, hogy José Luis Torrente épp ezt teszi.
José Luis Torrente, akit az utcán mind nagy ívben elkerülnénk Forrás: imdb.com
Santiago Segura, az akkor már legjobb elsőfilmes színésznek járó Goya-díjjal kitüntetett spanyol alkotó 1998-ban teremtette meg leghíresebb, és gyakorlatilag világszerte ismert karakterét, José Luis Torrentét az abban az évben debütált, és magyarul a Torrente – A törvény két balkeze címet kapott alkotásban. Hogy milyen is Torrente? Gyakorlatilag elég felsorolni minden rossz tulajdonságot, amit csak valaha is gondoltunk embertársunkról, és megkapjuk Torrente alakját.
A mára kultikus státuszba emelkedett exzsaru lusta, alkoholista, szexista, hímsoviniszta, rasszista, beképzelt, arrogáns, nagyképű, egy igazi folyton izzadó, hormonbajos tahó, aki El Fary lemezeit hallgatja, elvakult Atletico Madrid szurkoló, ha úgy esik, nem rest a szemeteskukából enni, és aki mozgássérült apját koldulásra kényszeríti, hogy aztán az összetarhált aprópénzből is levegye a sápját, miközben az öreget ételmaradékokból készült turmix-szal eteti. Torrente az az ember, akire egyikünk sem nézne rá az utcán, vagy egyszerűen elfordítaná a tekintetét, akitől óvnánk gyerekeinket, és gyakorlatilag minden jóérzésű embert.
És ez az a Torrente, akit imádunk nézni a vásznon, akinek aranyköpéseit sokszor emlegetjük, és akit Csuja Imre elementáris erejű szinkronja olyan magasságokba lökött idehaza, mint amilyenbe Bujtor István és Újréti László Bud Spencert, és Terence Hillt.
A Torrente sorozat legelső részét igen kedvezően fogadta a kritika Forrás: imdb.com
Itt jelenik meg az, amiről a bevezetőben írtam, az alpári humor öncélú mivolta mindenféle művészi törekvést csírájában fojtana el, itt azonban a Torrente alakján át megnyilvánuló humor kifejezési eszköz, és egy torz szatírikus dimenzió. Segura nem bajlódott vele, hogy bemutassa a sarkaiból kiforgatott, feneketlen cinizmusban dagonyázó társadalom minden egyes elvetemült rétegét, egész egyszerűen fogta azt, amit az életről, a korrupcióról, a gyarlóságról és a hazugságról tudott, és mindet belegyömöszölte egyetlen figurába, José Luis Torrentébe.
Az ő alakján át valójában annyiféle értelmezés és kritikus szemlélet bújik meg, hogy szinte felsorolni is nehéz. Segura beint a rendőrségnek, hiszen, milyen lehet a közbiztonság ott, ahol Torrentéhez hasonló rendőrök védik a polgárokat; bemutat az olyan szociológiai jelenségeknek, mint a kínai üzletek térhódítása a nyugati államokban, a fogyatékosság, a korrupció, vagy a hajléktalanság. A rengeteg, egyetlen pontban sűrűsödő negatív emberi tulajdonság miatt úgy tűnik, hogy Torrente jelleme erősen eltúlzott, pedig Segura egyáltalán nem nagyítja fel ezeket az emberi gyarlóságokat, egyszerűen csak alakot ad nekik, és a szemünk elé tárja.
Santiago Segura, amikor éppen nem Torrentét játszik Forrás: wikipedia.hu
Működik bizony, mert ami ott lapul Torrentében, a szexuális devianciák, a lenézett genderszerepek és szexuális irányultságok, politikai nézetek, vagy épp a mindenkit érintő függőségek, az valójában minden egyes társadalomban kisebb-nagyobb mértékben jelen van napjainkban, ettől válik alakja tökéletesen univerzálissá. Torrentéről mindig a Watchmen című korszakos képregény egyik idézete jut eszembe, amikor a Komédiás nevű karaktert a főszereplők egyike így jellemzi: „Látta a társadalom valódi arcát. Úgy döntött, a paródiája lesz.”
És éppen ezért működik olyan olajozottan Torrente karaktere. Mert bár legmélyen súlyos témákat feszeget, mégis képes kinevetni ezeket, ezzel mintegy azt sugallva, bármennyire káros is az élet, nevetve ki lehet bírni. És itt kanyarodunk vissza a humorfaktorhoz. Torrente alpári, tahó stílusa természetesen illeszkedik a személyiségjegyeihez, mintegy ki is hangsúlyozza őket, sőt, éppen ez az, ami miatt az egész működőképessé válik, és megkapja a maga szatíra jellegét.
Csuja Imrével a budapesti közönségtalálkozón Forrás: index.hu
A bevezetőben már érintett okokon túl alighanem a 90-es évek generációjának valami olyasmit jelenthet Torrente, mint a 70-es, 80-as évek generációjának Bud Spencer és Terence Hill. Mindkettő ártalmatlan, ám mindkettő üzenete a maga kezdetlegességében és esetlegességében is tűpontos. Ugyanakkor mindkettőhöz elengedhetetlen a zseniális szinkron, mely itt nem csak kelléke, de mintegy kiegészítője is a filmnek. Ahogy elképzelhetetlen Újréti és Bujtor nélkül egy Bud Spencer és Terence Hill film, úgy Csuja Imre is szervesen hozzánőtt Santiago Segura karakteréhez, és attól mintegy elválaszthatatlanná vált.
Csuja hangja a maga ezerszínű természetességével még élőbb, még húsba vágóbb kreatúrát varázsol a kövér, és visszataszító exzsaru figurájából, ketten együtt teszik művészetté Segura filmjét. Nem hiába emlegetem művészetként, hiszen az első, 1998-as epizódot igazán nagyra értékelte a filmes szakma, dicsérték bátorságát, szókimondását, és a társadalomra mért ezerszínű, izzadságtól csöpögő kritikáját.
Torrente azóta négy további részt ért meg, a legutóbbit 2015-ben mutatták be. Segura pontosan tudta, hogy Torrente a maga természetességében tökéletes és kerek egész, nincs értelme karakterét felesleges rétegekkel bővíteni és terhelni, így az új részek gyakorlatilag semmit sem adtak hozzá a főszereplőhöz, ellenben szereztek néhány önfeledt órát azoknak, akik hajlandóak magukévá tenni az alpári humorban fürdő veretes társadalomkritikát is.
Torrente – A törvény két balkeze Forrás: imdb.com
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?