A 90-es években éltem a gyerekkoromat; 1996-ban húzták be hozzánk az HBO-t, és minden hónapban postán, prospektusban kaptuk kézhez az aktuális havi műsorújságot, benne nem csupán a végleges műsortervvel, de a premierfilmek beharangozóival, és a régi filmek új bemutatójának időpontjaival. Akkoriban az HBO még igazi nosztalgiavonat volt, mert nem csupán előre tekintett, de hátra is, mert jól tudta, hogy a 80-as években számos világsikerű film nem juthatott el Magyarországra. Így aztán akkoriban nem egy gyöngyszembe futottam bele, és egy idő után megtaláltam azt a műfajt, melyért gyerekként a leginkább tudtam rajongani. Kalandok, kamaszok, dimenziók, időutazás, űrlények, és persze a felnövéssel járó felelősség bátor megélése, vagyis íme néhány klasszikus – ahogy manapság divatos mondani – coming of age-mozi a 80-as évekből.
Joe Dante 1985-ös filmjében a tragikusan fiatalon elhunyt River Phoenix és Ethan Hawke játssza a főszerepeket, utóbbi karakterét, Bent éjjelente furcsa álmok kínozzák, melyekben különös szerkezetek terveit látja, melyeket nem tud értelmezni. Persze időközben kiderül, hogy mire való a szerkezet, ahogy az is, honnan kapta Ben ezeket a kezdetben rémisztőnek ható álmokat. Bár az Űrrandevú már bemutatásakor is inkább a másodvonalat képviselte, manapság pedig meglehetősen ritkán emlegetik, afféle prototípusa is a 80-as évek fantasztikus kalandfilmjeinek, kifejezetten erős gyerekszínészi alakításokkal, a történet nagyszerű kibontásával, mely sajnálatos módon épp a fináléra bicsaklik meg némileg; talán ez okozta annak idején is relatíve sikertelenségét, hisz a mozipénztáraknál még tetemes büdzséje felét sem tudta visszahozni.
Űrrandevú
Kell-e még bárkinek is bemutatni E. T.-t, aki hazatelefonál? Steven Spielberg egy korábbi filmötletének félig kész kéziratán sarjadt ki a rendező addigi legnagyobb világsikere, a barátságos földönkívüli, és az őt barátjának fogadó gyerek megható története, aki eltervezi, hogy megvédi E. T.-t, sőt, amennyire erejéből telik, segít neki visszajutnia az övéihez. Spielberg filmje közel 800 millió dolláros bevételt termelt, nem túlzás kijelenteni, hogy 1982-ban mindenki látni akarta a kis földönkívüli kalandjait, az Akadémia pedig 9 Oscar-jelöléssel jutalmazta a végeredményt, melyből a film 4 díjat haza is vitt, többek közt John Williams filmzenéjéért. Az E. T. – A földönkívüli, bár manapság már számos helyen giccsnek titulálják, azért még mindig kész kihozni az emberből a gyereket, és rávilágítani arra, hogy kevés dolog van az életben, amiért jobban megéri küzdeni, mint a barátság.
E. T. – A földönkívüli
Az eredetileg 1984-ben Nick Castle által rendezett mozinak immáron két éve tervezgetik elkészíteni a rebootját, ám hogy az eredeti hangulatát nem múlják felül, az majdnem biztos. Alex Rogan története, egy életét kitaszítottként élő fiú felemelkedése is egyben, amint egyik pillanatról a másikra kedvenc videojátékának főszereplőjévé válik. A film egyenes reakciója volt a 80-as években aranykorát élő árkádjátékok divatjának, mint amilyeneket az Atari dobott piacra annak idején, és a film hatására egyébként a játékkedv általános fokozódását is meg lehetett figyelni. Nem véletlen egyébként a párhuzam, a Ready Player One írója, Ernest Cline második regénye kiindulási pontjához, az Armadához hasonló alapszituációt választott többek közt ennek a filmnek a hatására.
Az utolsó csillagharcos
Randal Kleiser 1986-os kalandfilmje a tizenkét éves David Freeman nem mindennapi utazásának krónikája, mely bár alapjaiban véve a kor szokványos ifjúsági sci-fijének hat, melynek forgatását évekig tolta a Walt Disney, végül mégis több szempontból is úttörő jelentőségű alkotás vált belőle, igaz, nem feltétlenül történetét illetően, mely azért hagy hiányérzetet az emberben. Ugyanakkor a Gyermek az időben volt az egyik első hollywoodi alkotás, mely CGI-effekteket tartalmazott, valamint szintén az egyik első film, melynek filmzenéje teljes egészében elektronikus zenei motívumokra épült. Joey Kramer pedig a főszerepben egészen energikus és meggyőző, ám ennek ellenére sem igazán tudta megvetni a lábát Hollywoodban, és miután karrierje 1990-ben gyakorlatilag lezárult, inkább szülővárosában helyezkedett el egy sportszerbolt eladójaként.
Gyermek az időben
A Háborús játékok, bár gyakorlatilag ifjúsági filmről beszélünk, az egyik legszemléletesebben mutatja be a hidegháborús szembenállás hatásait, és azt a vékony határvonalat, melyet a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió igyekezett nem átlépni. A számítógépes hálózatok által kirobbantott nukleáris háború lehetőségére ezúttal az egyik első filmjében főszereplő Matthew Broderick karaktere hívja fel a figyelmet, amikor az ifjú hacker behatol az amerikai rakétaelhárítási programba, és lényegében hirtelen az egész bolygó sorsát tartja a kezében. Hogy John Badham filmjének 1983-ban, a Csillagháborús-terv meghirdetésének évében mekkora létjogosultsága volt, arra kitűnő példa, hogy még a regnáló amerikai elnök, Ronald Reagan is érdeklődött a tanácsadóinál, vajon a filmben ábrázolt helyzet a valósában bekövetkezhet-e, mikor pedig igenlő választ kapott, megindult a telekommunikáció és az automatizált adatfeldolgozó rendszerek biztonságának felülvizsgálata.
Háborús játékok
Charlie Sheen és Patrick Swayze egyik korai alakítása 1984-ből, mely aztán 2012-ben egy meglehetősen semmitmondó remake-t is kapott. A John Milius rendezte eredetiben egy csapat szovjet katona száll le egy coloradói kisváros mellett a hidegháború időszakában, és azonnal megkezdődik az invázió, mely természetesen az egész országra kiterjed. A mai szemmel kissé képtelen történet a hidegháború vége felé tökéletesen megfogható félelmeket jelenített meg, és egy addig nem igazán látott alternatívát mutatott a harmadik világháború kitörésére, mindezt ráadásul egyszerű tanulókból gerillaharcosokká váló fiatalok szemén át, akik látszólag mindent elveszítenek egyik pillanatról a másikra. Milius filmje rendkívül feszült dráma, a felnőtté válás keserű krónikája, mely pőrén jeleníti meg a háborús áldozatok értelmetlenségét.
Vörös hajnal
Ha az E. T. – A földönkívüli nem tartott számot komoly bemutatásra, akkor mit mondjunk Robert Zemeckis korszakalkotó trilógiájáról, mely annak ellenére az egyik legszórakoztatóbb film, mely valaha készült, hogy nem egyszer világítottak már rá a történetében és az időutazás jelenségében ábrázolt tátongó lyukakra. De mit számít mindez, ha itt van nekünk Marty és a Doki, a nagyszerű Michael J. Fox és a még nagyszerűbb Christopher Lloyd, hogy megutaztassák a nézőt a távoli múltba, a lehetséges jövőbe, vagy az alternatív idősíkokban. A Vissza a jövőbe első része elképesztő siker volt, 19 millió dolláros költségvetéséhez képest közel 400 milliót hozott, no meg két szorosan összefüggő folytatást, melyek minőségükben fel tudtak nőni az első filmhez. Nem véletlen, hogy később készült belőle animációs széria, képregény, sőt még musical is.
Vissza a jövőbe
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
