Sokan örömüket fejezik ki az iránt, hogy az elmúlt években határozottan kezdenek elmosódni a határvonalak az animációs és az élőszereplős filmek korosztályonkénti mondanivalója kapcsán. Valójában ez nem új keletű jelenség, gondoljatok például az 1967-es A dzsungel könyvére, ami a Walt Disney egyik legjobb egész estés rajzfilmje – és igaz ugyan, hogy egy Nobel-díjas író novellájából táplálkozik – ám mondanivalóját tekintve egyaránt megtalálhatja benne a számításait gyermek és felnőtt egyaránt.
Az utóbbi időben pedig a készítők valóban nagyobb hangsúlyt fektetnek olyan egyetemes kérdések felvetésére, és megválaszolására, melyek valóban üdítő kikapcsolódást nyújtanak fiataloknak és időseknek egyaránt, a családi mozizást valódi közösségi élménnyé kovácsolva, ahol a szülő sem csupán kellék, hanem maga a célközönség. Összegyűjtöttünk most kilenc remek animációs filmet, melyeket bár alapvetően – már csak formájuk miatt is – gyerekeknek szántak, de a felnőttek is maradéktalanul élvezni fognak.
Wes Anderson 2018-as bábanimációs filmje egy furcsa vígjátéki, drámai és sci-fi elemekkel dúsított alkotás, mely bár az animációs filmektől megszokott kérdések – mint a barátság, a hűség, stb. – indul el, ám ezeket jóval több nézőpontból, sokkal komplexebb módon térképezi fel, így túlmutat az átlagos Disney-mesék alapjain. Óda ez az ember legjobb barátjához, a lehető legcsekélyebb pátosz, vagy giccs nélkül, lenyűgöző, bár olykor valóban kissé groteszk látványvilággal, és ráadásul látványosan, és közérthetően beszél a diktatúrák, a hatalom és az elnyomás témaköreiről is.
Kutyák szigete
Az utóbbi évek egyik legüdítőbb animációs filmje, egy igazi bomba, ha úgy tetszik, ez ugyanis a szó legklasszikusabb értelmében egy valódi bűnügyi történet, okos, logikus felépítésű sztori, mely követi a zsarukrimik legszebb hagyományait, ugyanakkor szimbolikusan, karakterein át mesél az állatok ösztöneiről, szinte láthatatlanul összemosva az alakjukat az emberi természettel. És ahogy lenni szokott – mert erre a krimi tökéletes – lenyűgöző mese a társadalmon belül kialakult rasszokról, az előítéletek feloldásáról, a politikai gépezetek manipulatív és mérgező hatásáról.
Zootropolis – Állati nagy balhé
A magyar fordításban elég szerencsétlen címet kapott 1999-es film érdemtelen bukás volt a maga idejében. A kisfiú, és a toronyház méretű űrrobot barátsága Brad Bird rendezésében minőségben kétségtelenül felülmúlta a vele azonos időben mozikba kerülő Tarzant, de pénzügyileg meg sem tudta közelíteni. Nem emlékszem még egy rajzfilmre, ami mert volna beszélni a hidegháború demoralizáló és kollektív társadalmi paranoiájáról, a titkosszolgálatok működéséről, vagy az atomháború fenyegetéséről, a Szuperhaver belement ezekbe a kérdésekbe, a jutalma pedig az lett, hogy költségvetése felét sem volt sajnos képes visszahozni.
Szuperhaver
Egy újabb Wes Anderson remek, ezúttal is segítségül hívva a bábanimációt, mellyel kiegészülve adaptálta Roald Dahl azonos című, szintén világhírű regényét. A vagány csirkefogó, Róka úr története a klasszikus a-rosszfiú-megjavulni-készül-ám-még-egy-utolsó-balhé-belefér-féle tipikus heist filmes klisé köré épül, ám története kifejezetten csavaros, karakterei pedig valósággal életre kelnek az animáció mögött. Andersontól elvárható módon jó adag társadalomkritika vegyül a történetbe, ám azt jótékonyan elfedi a mesei keret, és a poénok összhatása, ám a megtekintés után még garantáltan elgondolkodtat.
A fantasztikus Róka úr
A nagy brit mesélő, Neil Gaiman azonos című ifjúsági regénye jelentette a kiindulópontot Henry Selick stop-motion technikával készült filmjéhez, mely tulajdonképpen le sem tagadhatná Tim Burton Karácsonyi lidércnyomásának hatását, ami miatt jobbára inkább a nagyobb gyerekeknek lehet ajánlott. A 3 éven át forgatott alkotás legtöbb eleme olyan, mintha Bram Stoker Draculájának gyerekváltozatát keresztezték volna az Adams Family-vel, bizarr epizódok sorozata, mely ugyanakkor kiválóan mesél a felnövéssel, éréssel járó problémákról, és önmagunk elfogadásáról is.
Coraline
Hihetetlenül egyedi, és rendkívül intenzív élmény ez az Oscar-díjas animáció, ami úgy képes tálalni a kvantumelméletet, hogy az még a gyerekek számára is könnyedén érthető lesz, de nagy előnye az is, hogy egy egyébként sokak által jól ismert – hiszen Pókember a világ legnépszerűbb szuperhőse – univerzumot képes kiforgatni, és némileg újraértelmezni, a gyerekeket lenyűgözve a látvánnyal, a felnőtteket a rendkívül eredeti karakterekkel, egészen meglepő módon megőrizve a képregénykockák dinamikáját. Rendkívüli animációs egyveleg, minden létező díjat, és dicséretet megérdemelt.
Pókember: Irány a Pókverzum!
Robert Zemeckis 1988-as filmje olykor szexualitás terén elég merész, ugyanakkor a vegyes technikával készült alkotás a kacagtató poénjaival a gyerekek elől kiválóan rejti el mindezt, és teszi át a fókuszt egy Tapsi Hapsi-újraértelmezésre, benne a noir krimik minden létező, ám hibátlanul megörökölt sablonjával. A mindig szigorú Bob Hoskins egészen lenyűgöző, különösen, hogy fizimiskája épp ellentéte a noirokban megszokott szikár detektívnek, Alan Silvestri zenéje pedig csak emeli a színvonalat, és semmiképpen se feledkezzünk el a kiválóan sikerült magyar szinkronról sem, mely újabb réteget ad az egyébként is kiváló filmnek.
Roger nyúl a pácban
A Disney és a Pixar közös filmje 2017-ből közel egymilliárd dollárt termelt a mozikasszáknál, és két Oscar-díjat is hazavitt. A mexikói halottak napja, és így az elmúlás, a halál gyermeki értelmezése köré épülő film egy igazán szívmelengető alkotás valahol a fantasy, és a mágikus realizmus közt, és bár érzelmi mondanivalóját tekintve egyértelműen építkezik Hiyao Miyazaki Cihiro Szellemországban című animéjéből, azt mégis kreatívan, játékosan teszi, úgy, hogy a még bizonyos animációs alkotásban látható és kifejezetten idegesítő musicalbetéteket is élvezni tudja a néző.
Coco
Már az első rész is kifejezetten élvezetes volt, de még nem mert, vagy nem akart olyan messzire merészkedni, mint a folytatás. Hihetetlenék újabb története ezúttal ugyanis a családon belüli dinamikáról, a felborult férfi-női viszonyról, a gyermek érkezésével, és nevelésével járó konfliktusokról és konszenzusokról mesél, a Brad Birdtől már a Szuperhaverben látott, és animációs filmekben általában ritkán tetten érhető érettséggel. Mindezen túl pedig a Hihetetlen Család második része még a műfajokat is hihetetlen kreativitással keveri, észrevétlenül vált sci-fiből akcióba, kalandfilmből vígjátékba és vissza, egyetlen percre sem veszítve el a fókuszt és az egyensúlyt.
A Hihetetlen Család 2.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
