Bizony ritka, amikor a kiváló írott alapanyag, és a belőle készült filmadaptáció minősége kéz a kézben jár, ugyanakkor bőven nem példa nélküli. Sőt. Amikor elterveztük jelen cikkünk listáját, és elkezdtünk válogatni a klasszikus regények klasszikussá érett filmadaptáció közül, rá kellett jönnünk, hogy jóval több akad belőlük Hollywood elmúlt száz évében, így a korábban tervezett 9-es listánk, előbb 10-esre, majd 12-esre, végül 15-ösre hízott, aztán pedig úgy döntöttünk, érdemes a cikket két részre bontani, hogy a lehető legcsekélyebb esély legyen egy-egy valódi klasszikus kihagyására.
Így aztán most jobbára a valóban klasszikus regények klasszikus adaptációié a főszerep, a cikk második részében pedig majd a posztmodern és a kortárs irodalom vizeire evickélünk, hiszen számtalan olyan film akad, melyekre mindössze néhány év elteltével kezdtek klasszikusként tekinteni, holott szinte még az alapjául szolgáló regény kéziratán is épp csak megszáradt a tinta.
A legfiatalabb irodalmi Nobel-díjas, Rudyard Kipling 1894-ben írta meg A dzsungel könyve című novellaválogatását, jórészt saját, az indiai dzsungelben kisfiúként szerzett tapasztalataira alapozva. A regény jogait évtizedekkel később Walt Disney vásárolta meg, Wolfgang Reitherman pedig 1967-ben készítette el a rajzfilmes adaptációt, mely ugyan gyakorlatilag csak a karaktereket, és néhány momentumot emelt át az eredeti műből, ám a Disney egyik legsikeresebb egész estés alkotása lett, felülmúlva a könyvhöz közelebb álló 1942-es Korda Zoltán által rendezett élőszereplős változatot.
A dzsungel könyve
Borisz Paszternak külföldre csempészett kézirata 1957-ben jelent meg, aztán 26 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját, íróját pedig irodalmi Nobel-díjra jelölték érte, amit hazájából való kiutasítás fenyegetése mellett vissza kellett utasítania. Borítékolható volt, hogy a nagy sikerű regény hamar vászonra kerül, ez végül David Lean jóvoltából 1965-ben történt meg, címszerepben a Hollywoodban két évvel korábban, az Arábiai Lawrence mellékszerepével befutott Omar Shariffal. A kiválóan sikerült adaptáció végül 5 Oscar-díjat, és 5 Golden Globe-t vitt haza, mind a szakmai zsűri, mind a nézők pozitív visszhangja mellett.
Zsivago doktor
Hosszú ideig úgy tűnt, ez lesz Harper Lee életében megjelent egyetlen regénye, mely rögtön Pulitzer-díjat is hozott az írónak, és mely korhű lenyomata az amerikai délen még a század közepén is uralkodó erőszak és faji megkülönböztetés látszólag sosem csituló hullámának. A filmadaptáció két évvel később készült el, 1962-ben Robert Mulligan jóvoltából, és a később Az elnök embereit rendező Alan J. Pakula forgatókönyvéből, de leginkább Gregory Peck visszafogott, ám mégis erőteljes alakítása miatt emlékezetes, melyért annak rendje és módja szerint Peck egy évvel később el is nyerte a legjobb férfi főszereplő Oscar-díját.
Ne bántsátok a feketerigót!
Ken Kesey veteránkórházi munkatapasztalataiból született megrázó erejű regénye 1962-ben jelent meg, miután a szerző három éven át kilincselt különböző kiadóknál, de a mű felkavaró szexuális tartalma miatt mind visszadobta a kéziratot. A filmadaptációt a nagyszerű Milos Forman készítette el 1975-ben. Jack Nicholson megörökölte a főszerepet a könyv jogait birtokló Kirk Douglastől, aki túl öregnek érezte magát a karakterhez, a film pedig többek közt miatta is hatalmas sikert aratott, 11 Oscar-jelöléséből ötöt díjra váltott, az Akadémia kitüntette Nicholsont, és a Ratched nővért ördögi átéléssel megformáló Louise Fletchert is.
Száll a kakukk fészkére
John Huston, Hollywood aranykorának egyik legjobb rendezője régóta kacérkodott Herman Melville regényének megfilmesítésével, ám kétségesnek látszott, miként lehetséges visszaadni az egyik legfontosabb amerikai könyv ábrázolt látványelemeit. A végeredmény aztán önmagáért beszélt. Az 1956-os film forgatókönyvét a kiváló író, Ray Bradbury jegyezte Huston megbízásából, a főszerepet pedig saját komfortzónájából kilépve Gregory Peck vállalta magára. Bár a Moby Dicknek azóta több adaptációja is készült, a filmrajongók általában megállapodnak benne, hogy egyik sem adta hűbben vissza Melville regényének utánozhatatlan atmoszféráját.
Moby Dick
Az irodalmi Nobel-díjas Hemingway legtöbb művét még a szerző életében megfilmesítették, a spanyol polgárháború tapasztalatait visszaadó 1940-es Akiért a harang szól pedig óriási közönségsikere miatt kiáltott is a megfilmesítésért. A Sam Wood által adaptált filmben aztán Gary Cooper alakította a főszerepet, partnernője bőrébe pedig Ingrid Bergman bújt. Bár a film már közel 80 éves, a kiváló és a regény cselekményéhez, és nyelvezetéhez ragaszkodó forgatókönyvnek, és Wood dinamikus rendezésének hála a mai napig megállja a helyét, noha a legtöbbek szerint még így sem ez a legjobban sikerült Hemingway-adaptáció.
Akiért a harang szól
John Steinbeck magnum opusáról szintén írtunk már külön cikkben is, még maga a később Nobel-díjjal kitüntetett író is ezt tartotta élete főművének, véleménye szerint minden, amit korábban írt, erre készítette fel. A filmjogokat aztán Elia Kazan vette a kezébe, az adaptáció pedig manapság – azon túl, hogy némileg egyszerűsítette a regény többgenerációs történetét – arról nevezetes, hogy itt mutatkozott be James Dean a nagyközönség előtt, és máris lenyűgözte a kritikusait. Az 1955-ös alkotást négy kategóriában jelölték Oscar-díjra, és később még Leonardo DiCaprio is mindenkori kedvenc filmjének nevezte.
Édentől keletre
Joseph Heller világháborús élményeiből írta első regényét, mely az egyik legmarkánsabb háborúellenes művé vált, szabados nyelvezete, szexuális tartalma miatt pedig számos országban betiltották. Az 1961-es regényből Mike Nichols 1970-ben készített némileg leegyszerűsített, de a lényeget megőrző adaptációt egy sor sztár közreműködésével. Feltűnt ugyanis a vásznon a főszerepet alakító Alan Arkin mellett Anthony Perkins, Martin Balsam, Art Garfunkel, Charles Grodin, Martin Sheen, Jon Voigt, és Orson Welles is, és akárcsak a regény, úgy ez is számtalan országban betiltásra került.
A 22-es csapdája
Franz Kafka minden más művéhez hasonlóan az 1914-ben írott A per kapcsán is azt kérte barátjától, Max Brodtól, semmisítse meg a kéziratot a halála után, ám a férfi nem így tett, így 1925-ben megjelenthetett a kisregény, mely számos adaptációt kapott később. Ezek leghíresebbje az Anthony Perkins főszereplésével és Orson Welles rendezésében készült 1961-es film volt, mely kétségtelenül nem Welles leghíresebb és legelismertebb munkája, ám Európában kifejezetten népszerű, megjelenése után Cannes-ban megkapta a szakmai zsűri különdíját, Velencében pedig Arany Oroszlánra is jelölték.
A per
Alighanem Francis Ford Coppola klasszikusát senkinek sem kell bemutatni, a később trilógiává bővült történet első része Mario Puzo 1969-es azonos című regényét vette alapul, és máig Hollywood történetének egyik leginkább tisztelt filmjének számít, hangulata, forgatókönyve, zenéje, Marlon Brando ihletett alakítása mind örökké emlékezetes marad, és furcsamód ez esetben a már csupán forgatókönyvként szintén Puzo tollából születő második rész szinte még emelni is képes volt a sztori színvonalát, maffiafilmből átfogó történelmi tablóvá válva.
A keresztapa
William Friedkin filmje választóvonalat képzett a horrorfilmek széleskörű megítélésében. A hátborzongató történet adaptálásában az 1971-es regény írója, William Peter Blatty is aktívan részt vett, a végeredmény pedig az első horrorfilmet eredményezte, melyet összesen 10 kategóriában jelöltek Oscar-díjra, és rendkívül szerény, 15 millió dolláros költségvetéséhez képes világszerte 402 millió dollárt hozott. Mike Oldfield zenéje és Linda Blair ördögi alakítása, és persze a film fojtott, és baljós hangulata miatt a mai napig megállja a helyét, számtalan szavazáson választották minden idők legjobb és legfélelmetesebb filmjének.
Az ördögűző
Ismét egy film, amit senkinek sem kell bemutatni, és ami vélhetően még az alapjául szolgáló regényen is túlnőtt. Alfred Hitchcock 1959-ben pénzt és időt nem sajnálva vásároltatta fel a stúdióval a frissen megjelent Psycho című regény összes példányát, hogy készülő adaptációja fináléja még nagyobbat üssön, számítása pedig bejött. A feszültségkeltés nagymestere addigi legnagyobb sikerét aratta 1960-ban, ikonikus jelenetek armadájával, és nem különben egy a szerepében káprázatosan elmerülő, végtelen kiszámíthatatlanságot sugárzó Anthony Perkins-szel.
Psycho
Truman Capote 1958-ban jelentette meg Álom luxuskivitelben című kisregényét, még jóval a Hidegvérrel elképesztő sikere előtt. A filmadaptáció Blake Edwards rendezésben három évvel később került a mozikba Audrey Hepburn és George Peppard főszereplésével, és a tinédzserként hazájában a háború alatt hírszerzési tevékenységet is folytató színésznő máig leghíresebb alakításává vált, pedig messze nem az első választás volt a szerepre, amit végül annak köszönhetett, hogy Capote útmutatásait a szereplőkiválasztásra a stúdió semmibe vette, Kim Novak pedig nemet mondott.
Álom luxuskivitelben
Pierre Boulle a második világháború alatt hírszerzési tisztként dolgozott Kínában és Burmában, tapasztalataiból írta meg Híd a Kwai-folyón című regényét később Párizsban, melyből David Lean készített filmet 1957-ben. Az adaptáció többek közt Alec Guiness Oscar-díjat érő alakítása miatt is emlékezetes Nicholson ezredes szerepében, de a filmet összességében is nyolc Oscar-szoborra jelölték, melyből hetet begyűjtött, köztük a legjobb film, legjobb rendező, legjobb forgatókönyv, és legjobb operatőr díját is, gyártási költségét pedig csaknem megtízszerezte.
Híd a Kwai-folyón
L. Frank Baum mindent megtett érte, hogy a felnőtteknek szóló irodalomban is maradandót alkosson, de bármit is írt, az Óz, a csodák csodája, és annak folytatásai elhomályosították azt. A szerző 1919-ben elhunyt, így már nem érhette meg, hogy lássa, teremtményei miként elevenednek meg a vásznon Hollywood aranykorának egyik legfontosabb filmjében. Az MGM égisze alatt Victor Fleming, Richard Thorpe és King Vidor álmodta vászonra Baum regényét, amit mégis Judy Garland főszerepe tett emlékezetessé, akinek rövid és hányatott színésznői karrierje legikonikusabb alakját adta a szülőföldjétől elszakított Dorothy figurája.
Óz, a csodák csodája
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
