Film

Lidérces mesék mestere – Guillermo del Toro és a szörnyek világa

Hirdetés

Guillermo del Toro-nál talán senki nem szereti jobban a szörnyeket: koboldok, démonok, pokolfajzatok, űrlények, vámpírok, trollok és sötét tündérek; talán nincs is olyan lény a világon, aki ne érezné otthon magát valamelyik filmjében. A különc és egyedi rendező rengeteg ütős filmmel tette már le a névjegyét – mint például az Ördöggerinc, A Faun labirintusa vagy A víz érintése –, elég egyértelmű hát, hogy olyan kreativitás lakozik benne, amely messze kiemeli őt a szürke középszerűségből.

Az egyedi látásmódú rendező felnőtteknek szánt tündérmeséi tele vannak bizarrabbnál bizarrabb lényekkel, olyanokkal, akiktől a hétköznapi ember jobb esetben csak frászt kapna, rosszabb esetben pedig szívrohamot. Del Toro azonban nem, hogy nem fél, de még szereti is a szörnyeit, akiket úgy szólaltat meg filmjeiben, hogy szokatlan külső ide vagy oda, a végére egy kicsit mi is megkedveljük őket.

Guillermo del Toro, a szörnykirály

Guillermo del Toro, a szörnykirály

Rémségek cirkusza

“Az elejétől kezdve volt bennem valami furcsa. Nem tudom, mikortól váltak a szörnyek a szenvedélyemmé, de valamikor igen fiatalon lehetett. 4-5 évesen például már azt kérdezgettem az anyámtól: alhatok ma a koporsóban?, majd fogtam magam, és belemásztam egy dobozba vagy fiókba. Háromévesen pedig mandragóragyökeret kértem karácsonyra, hogy varázsolhassak.”  A szörnyek részei a klasszikus hollywoodi alapanyagnak Nosferatutól, Drakulán át Frankenstein szánni való teremtményéig: hiába a félelem és az undor, úgy vonzanak minket, mintha csak cukorból lennének, ez a furcsa, megmagyarázhatatlan kíváncsiság (mert valójában erről lehet szó) pedig napjainkban is ugyanúgy ott él bennünk, emberekben, mint a horrorfilmek hajnalán, az 1900-as évek elején.

Ha már a szörnyfilmeknél tartunk, del Toro-nál jobban, talán senki sem ért hozzájuk, ám míg egyes lényeivel bizarr külsejük ellenére is tudunk azonosulni, másoktól a frász is kitör rajtunk – utóbbira tökéletes példa A Faun Labirintusának hátborzongatóan sápadt arcú szereplője. A világ egyik legjobb rémmeséjének tartott, a Franco-diktatúra idején játszódó film olyan szörnyet keltett életre, amely csak alig 5 percet szerepelt a filmvásznon, mégis úgy bevéste magát az emlékezetünkbe, hogyha szeretnénk, sem tudnánk onnan kitörölni. Bár a címszereplő Faun sem egy bájos jelenség, a Sápadt Ember pontosan úgy néz ki, mintha a rémálmainkból lépett volna elő:

szemgödrei üresek, látószervét a tenyerén hordozza, sötét szobájában pedig halomban állnak az apró gyerekcipellők, ékes bizonyítékaként annak, mivel táplálkozik a szörnyeteg.

A Sápadt Ember a Faun labirintusából

A Sápadt Ember a Faun labirintusából

Én kicsi szörnyem

Del Toro rémei lehet, hogy fenyegetőek, kísértetiesek, olykor pedig groteszkek, a maguk nemében azonban többnyire szerethető lények. A rendező szörnyek iránti vonzódása egyébként már egész kiskorában kezdődött, a kultikus Famous Monsters of Filmland magazin elolvasása után az író-rendező valósággal falta a szörnyes könyveket, elveszett abban a félelmetes, ám valahol mégis érzelmekkel tarkított világban, amelyek otthont adnak ezeknek a különös teremtményeknek.

Del Toro kötődése a furcsa lényekhez tehát már idejekorán elkezdődött, szenvedélyét pedig felnőttkorában sem nőtte ki a filmszakma és a nézők nagy szerencséjére. A rendező gyakran a borzalom lencséjén keresztül vizsgálja a világot olyan témákat járva körül szörnyeivel, mint a szabadság, a tekintély, a félelem és a remény. Éppen ilyen komor szemüvegen keresztül néz a világra Santi is, a szellemfiú, aki del Toro egyik legszebb és legszemélyesebb filmjében öltött testet, amelyet egy érdekes történet ihletett: egy anekdota szerint a rendezőt ifjú korában halott nagybátyja szelleme látogatta meg, és ez az eset inspirálta a film megalkotására.

Az Ördöggerinc névre keresztelt történet a spanyol polgárháború alatt egy árvaházban játszódik, ahol a bentlakó gyerekeknek egy szellemfiúval kell megküzdeniük, ám ahogy A Faun labirintusában sem Faun, úgy itt sem a földöntúli lény jelenti az igazi veszedelmet.

Nem Santi azonban az egyetlen szellem, akivel del Toro filmjeiben találkozhatunk: a kritikusok által kevésbé elismert, ám a közönség körében annál népszerűbb Bíborhegy maga a megtestesült gótikus szellemtörténet, amely egy írói ambíciókat kergető fiatal nő kálváriáját járja körül egy hátborzongatón gyönyörű vizuális effektekkel tarkított alkotásban.

Ördöggerinc

Ördöggerinc

Tündérmesék egy icipicit másképpen

Guillermo del Toro védjegyének számító szörnyetegei közül a Mimic – A júdás faj című sci-fi horrorból ismert Mimic is érdemel pár szót, akinél kevésbé szerethetőbb lényt kitalálni sem lehetne: a hatalmas, rovarszerű csáprágókkal bíró nyálkás teremtmény nem elég, hogy rettentően csúnya, még betegséget is terjeszt, méghozzá halálosat. Bár közel sem az óriásbogár lett a rendező legeredetibb szörnye – maga del Toro is amolyan elrontott gyerekként tekint rá –, egy kissé gusztustalan, ám a maga nemében működő szörnyfilm főszereplőjét tisztelhetjük benne.

Bár biztos van egy-két keményvonalas del Toro rajongó, aki nem ért ezzel egyet, de A víz érintéséből ismert különös, kétéltű lény megkerülhetetlen a rendező szörnyes kelléktárának felsorolásából. A négy Oscar-díjas alkotás egész biztos, hogy sokaknak a torkán akadt,

még akkor is, ha A Faun labirintusának gyönyörű meseisége itt is tetten érhető: a film egészen egyedi módon mutatja be a szerelem tisztaságát egy ember és egy olyan emberszabású hibrid lény között, akit a többség képtelen elfogadni és megérteni.

A víz érintése nem a Pokolfajzat és a Penge 2 mainstream vonalára, és nem is a rendező munkásságától jelentősen elütő Tűzgyűrű gyerekes mentalitására épít, hanem sokkal inkább egy mélyebb, és komorabb irányvonalat képvisel, úgy mint az Ördöggerinc, vagy A Faun labirintusa.

Bár a rendező bestiáriumának névsora még közel sem ér itt véget, ha bármelyik filmrajongótól megkérdeznénk, hogy ki a szörnyfilmek jelenlegi királya, jó eséllyel azt mondaná, hogy Guillermo del Toro. Egész egyszerűen azért, mert egyetlen ma élő rendező sem nyúl olyan művészi érzékenységgel és kreativitással ezekhez a különc lényekhez, mint ő, aki gyönyörű keretbe foglalt meseiségével időről időre meglepi a nézőket. Del Toro lebilincselő történettel, magával ragadó mágikus realizmussal és kiváló esztétikai érzékkel formálja filmjeit, semmi kétséget nem hagyva afelől, hogy a gonosz nem a szörnyeiben, hanem az emberekben lakozik.

A víz érintése emberszerű-hibridje

A víz érintése emberszerű-hibridje

Kapcsolódó cikkek

Felejthetetlen filmek a felkelő nap országából

Japán-láz – 10 kihagyhatatlan film a felkelő nap országából

Utánozhatatlan távol-keleti hangulatok egy helyen.

Film

2020. 11. 25.

Fedezd fel Forrestert!

Sorozat reboot készül Sean Connery egyik utolsó filmjéből

Gus Van Sant filmje Sean Connery egyik legjobb időskori szerepformálása volt.

Hírek

2020. 11. 25.

Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre

Horváth Lili filmjét nevezi Magyarország az Oscar-díjra

Márciusban derül ki, vajon a végső nevezett öt film között is szerepel-e Horváth Lili filmje.

Hírek

2020. 11. 24.

Filmek, melyek újraírták a történelmet

Változó idővonalak – 7 film, mely újraírta a történelmet

Avagy betekintés Hollywood alternatív idősíkjaiba.

Film

2020. 11. 24.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Felejthetetlen filmek a felkelő nap országából

Japán-láz – 10 kihagyhatatlan film a felkelő nap országából

Utánozhatatlan távol-keleti hangulatok egy helyen.

Film

2020. 11. 25.

Filmek, melyek újraírták a történelmet

Változó idővonalak – 7 film, mely újraírta a történelmet

Avagy betekintés Hollywood alternatív idősíkjaiba.

Film

2020. 11. 24.

A hosszú álom (1946)

Hollywood-i akták 30. – A hosszú álom (1946)

A film noir kiemelkedő alkotása, a Bogart-Bacall-páros jutalomjátéka.

Film

2020. 11. 23.

Amerika politikai lelkiismerete – A 9 legkiválóbb Oliver Stone-film

A szakasz, Tőzsdecápák, Nixon és még egy sor zseniális alkotás.

Film

2020. 11. 20.

Hirdetés