- Kovács Krisztián
- 2021. június 2. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Kétlem, hogy gyerekkorunk kedvenc, és a magyar filmkészítés egyik legjobb, kultikus filmje bővebb bemutatást igényelne. Ternovszky Béla legendás Macskafogója a rajzfilm és összességében a filmkészítés, a karakterteremtés, és a világépítés iskolapéldája, műfajának olyan egyedi alkotása, mely bőven megállja a helyét az olyan nagynevű versenytársak megmérettetésében is, mint René Laloux, az Akira rendezője Katushiro Otomo, vagy épp az amerikai Ralph Bakshi.
A Macskafogó időtállóságához nagyban hozzájárul sokszínű rétegzettsége, hiszen bár lecsupaszítva elmondhatjuk, hogy mint minden rajzfilm, ez is a jó és a rossz harcát mutatja be, ám olyan sok zsánert, stílust, karaktert, és értelmezési lehetőséget kever még ebbe az örökkévaló játszmába, hogy amiatt kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezetes, és nem hiába emlegetjük lassan 35 évvel a megjelenése után is. Tegye fel a kezét, ki az, aki nem ragad a tévé előtt, ha megpillantja Grabowski-t és a patkányokat? Na, ugye, most, pedig íme egy kis bizonyság, miért írom, hogy ennél komplexebb magyar rajzfilm egész biztosan nem készült korábban, és azóta sem.
Kezdjük is mindjárt az elején. A Macskafogó műfaját tekintve animációs film, rajzfilm, azonban felsorolni is nehéz hány különböző zsánert gyúr egybe, és tesz működőképessé, még úgy is, hogy bár apró-cseplő ellentmondásokat felfedezni a történet és a háttér összefüggéseiben, még ezekkel együtt is képes koherens egészet alkotni. Alapvetően az alapsztori nem más, mint egy kalandfilm, némi kémfilmes beütéssel, ám ehhez csatlakozik a gengszterfilm (Giovanni Gatto szerepe), a burleszkfilm (Lusta Dick őserdei kalandozása), a vámpírfilm (Lusta Dick és a mexikói denevérek), a musical („Miu-miújság”) és természetesen a sci-fi (Grabovsky autója, és kütyüjei, pl. a szemébe rejtett diaolvasó.) A készítők alighanem elképesztő kockázatot vállaltak azzal, hogy ennyi hatást próbáltak másfél órába belegyömöszölni, ám nekik lett igazuk, ugyanis épp ez a fajta műfaji áthallás teszi lehetővé, hogy mindenki megtalálja benne a maga számára igazán tetsző vonalat.
A Macskafogó hihetetlenül felnőtt módjára közelít az ábrázolt világképhez, ennek nyomán pontosan feltárja és körülhatárolja annak szociológiai viszonyait. Ízelítőt kapunk egy nagyvállalat, és egy titkosszolgálat hierarchiájából, a Fritz Teufel-Safranek-Giovanni Gatto háromszögön át a munkahelyi stressz és konfliktuskezelés hatásairól és szükségességéről, a macskák és egerek világában a patkányok által elfoglalt érdekes perifériáról, hadászati és hírszerzési szervek működési struktúrájáról, a mexikói denevéreken keresztül a harmadik világ lakóinak életéről, a macskalózok alakján át pedig a tengeri bűnözés világáról. Rengeteg apró szegmens, amely szintén apránként építi fel az X bolygó magával ragadó atmoszféráját, és kísér el minket a végső konfliktushoz, mely a következő értelmezési rétegre vezet át minket.
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a macskák és az egerek az Egyesült Államok és a Szovjetunió allegóriájának is beillenének, noha ez esetben egy váltakozó szerepkörről beszélünk, hiszen egyik félre sem süthetjük rá végleges hatállyal, hogy pl. a macskák jelentik az Egyesült Államokat. Ami bizonyos, és mindenképpen az 1945 utáni feszült külpolitikai helyzetre, és az állandó nukleáris fenyegetettségre utal, az nem más, mint a folyamatosan pattanásig feszült hangulat, és a két fél egymás iránti szüntelen bizalmatlansága, valamint a megfigyelésekre és kémtechnikákra épülő hírszerzési háború. Ez a rendkívül borús alaphelyzet persze saját maga félelmetes mivoltában nem jelenhet meg egy rajzfilmben, és ennek súlyát épp a helyzetkomikumok, a kerek, de olykor mégis karikatúraszerű szereplők, és a máig idézett aranyköpések oldják fel, de mégis ebből következik az újabb értelmezési réteg.
Hiszen mi is volt az, amiről a hidegháború valójában szólt? Egyértelműen a fegyverkezési verseny, mely nem csak a film háttéranyaga, de az alapkonfliktus előremozdító momentuma is egyben. A Fritz Teufel irodájában látható fegyverbemutató, az iroda nagyképernyőjén át Safranekkel együtt vizslatott haditechnikai és tudományos demonstrációk is mind-mind ezt a képet erősítik, és ahogy írtam is, Grabowskit is egy ilyen titkos fegyver terveinek megszerzése miatt reaktiválja az Intermouse. A tervek titokban tartása, Lusta Dick elterelő hadművelete tökéletes allegória, amit az Egyesült Államok és a Szovjetunió számtalanszor alkalmazott abban a közel ötven évben, a film végi fegyveres konfliktus, a sorban nyíló rakétasilók, és a fehér, macskafejre mintázott rakéták pedig egyértelműen az atomháború fenyegetettségére való közvetlen utalások. Éppen ezt az értelmezési réteget fordítja meg a következő.
Bizony, létezik egy ilyen értelmezési szintje is, holott nekünk, átlagnézőknek épp az ellenkezője ugrana be. E szerint az egerek a kommunizmus tiszta állami rendszerét építik a maguk módján, melybe a gonosz macskák, az imperialista nyugati nagyhatalmak szimbólumai alattomos áskálódásukkal igyekeznek beleavatkozni, és zülleszteni. A macskákat ráadásul kémek, kollaboránsok, a patkányok támogatják, akik az egerekhez való hasonlóságuk miatt képesek beszivárogni az egértársadalom mélyebb rétegeibe, és kipuhatolni a nemzeti elégedetlenség miértjeit, és az esetleges macskaszimpatizánsokat. Ebben az értelmezésben a film végén megvalósul a kommunista utópia, a titkos fegyver – az ideológia – megtöri a macskák törekvéseit, és az egerekhez hasonló boldog társadalmat varázsol belőlük.
Martinez egyszer a következőket mondja: „Á, Grabowski kész. Kilépett, meghasonlott. Thoreau-t olvas és nyers koszton él.” Az idézet utalás az egerek kollektív magatartására is, és törekvéseik miértjére. A Martinez által emlegetett Henry David Thoreau Martin Luther Kinghez, és Mahátma Gandhihoz hasonlóan kiemelkedő alakja a polgári elégedetlenségi mozgalomnak, melynek keretében az erőszakmentesség jegyében igyekeztek bizonyos közérdekű társadalmi tevékenység minőségét javítani. A Macskafogó konfliktusát egyértelműen az elnyomók, vagyis a macskák robbantják ki, az egerek pusztán csak védekeznek, és ezt nyilvánvalóan nem fegyverrel tennék, ha a macskák magatartása nem kényszerítené rá őket, így tehát az egész film értelmezhető a polgári elégedetlenség egyfajta allegóriájaként is, az egerek győzelme pedig annak szimbóluma, mit eredményezhet a következetes kitartás.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?