Talabosné Lukács Nikolett
2022. március 23. | Becsült olvasási idő: 7 perc

Magas barna férfi, elegáns öltönyben – Cary Grant-portré

„A legnehezebb feladatom az életben folyamatosan Cary Grant-nek lenni”…

Cary Grant neve ma is egyet jelent az eleganciával, a férfiassággal, az igazi dandy léttel. A tökéletes férfi imázsa él bennünk róla, akinek azonban életében számos titka volt. A bristoli szegény sorsú fiú, aki Archibald Alexander Leach néven született, s tudatosan építette fel Cary Grantet, a tökéletesen fess úriembert, amely számára is örök terhet jelentett. A hollywoodi legenda ma is elevenen él, sokan minden idők legnagyobb színészének tartják, nevét Brando, Bogart, Tracy mellett említik egy lapon. Tekintsünk most be egy legenda keletkezésének és csillogásának történetébe, amely ma is kivételesnek tekinthető még a filmiparban is.

Archibald Alexander Leach 1904. január 18-án született az angliai Bristolban. A tengerparti város élete korántsem volt idilli, hiszen Archie volt az egyetlen életben maradt gyermeke egy alkoholista apának és egy anyának, aki depresszióra volt hajlamos. A család nem csoda, hogy mélyszegénységben élt, és az apja ruhagyári fizetéséből tengődött, amíg Archibald be nem töltötte a 9. életévét. Ekkor édesanyja eltűnt az életéből. Kezdetben azt mondták neki, hogy egy tengerparti üdülőhelyre ment egy kis pihenésre és kikapcsolódásra, később pedig, hogy meghalt.

Grant csak akkor jött rá, amikor betöltötte a 30. életévét, és hogy anyja valójában elmegyógyintézetbe került. Felnőttként nagy nehezen elérte, hogy kihozathassa onnan és élete végéig anyagilag gondoskodott róla. Miután édesanyja eltűnt, Grant magát „utcakölyöknek” nevezte, és kirúgták az iskolából. Ekkor csatlakozott a Loomis Troupe nevű akrobatacsapathoz, akikkel gólyalábakon végzett fellépéseket, mielőtt vaudeville-sztár lett volna. Ez a színpadi munka hozta el 16 évesen Amerikába, és amikor társasága többi tagja összepakolt, hogy hazatérjen, Grant New Yorkban maradt, hogy színpadi karriert építsen.

Cary Grant (1904-1986)

Nehéz most elképzelni, de Grant egyik legkorábbi szerepe az „A Wonderful Night” című színpadi darabban volt, és a Variety azt írta róla, hogy a show „feltűnően unalmas volt… a kilátások sivárak”. Nem járt sokkal jobban a kamera előtt sem, az egyik casting-rendező elment mellette, ahogy írta a „téglajárása és vastag nyaka miatt”. Négy év múlva azonban, miután Mae West mellett szerepet kapott a „She Done Him Wrong” című filmben, Hollywood nagymértékben megváltoztatta a jóképű főszereplőről alkotott véleményét, és kijelentette, hogy elért a legnagyobb nevekhez.

A film egy fiatal szórakozóhely-tulajdonosról és énekesről (West) szól, akinek számos kérője van, köztük egy jóképű fiatalember, akit Grant alakít. Karrierje valóban beindult és 1934-ben először megházasodott Virginia Cherril színésznővel, akit egy partin ismert meg. A pár csak hét hónapig maradt házas,

Grant pedig így magyarázta a szakítást: „Kétlem, hogy bármelyikünk képes volt-e kellőképpen ellazulni ahhoz, hogy bízzon abban a boldogságban, amiben részesülhettünk volna. Birtoklási vágyam és Virginia elvesztésétől való félelmem éppen azt az állapotot idézte elő, amitől féltem: az elvesztését.”

Randolph Scott-tal

Miután 1935-ben lejárt a Paramounttal kötött eredeti szerződése, Grant úgy döntött, hogy nem újítja meg azt, és nem szerződik más stúdióhoz sem hosszútávra, így az egyik első színész lett, aki elhagyta a stúdiórendszert és szabadúszóvá vált. Ez az új pozíció lehetővé tette számára, hogy olyan kontaktokat kössön, amelyekben a film bevételei után részesedik százalékos arányban, nem pedig egy előre egyeztetett átalánydíjat kap.

Végső soron ez tette lehetővé a számára, hogy az iparág egyik leggazdagabb színésze legyen, aki egy film nyereségének akár 75%-át is megszerezte, és teljes ellenőrzést gyakorolt minden olyan projekt felett, amelyben szerepelt, ez pedig szinte példátlan volt akkoriban.

1932-ben a „Hot Saturday” forgatásán találkozott Randolph Scott színésszel. Az 1930-as évek elejétől 1940 végéig Grant a nyilvánosság előtt együtt élt Scott-tal egy vízparti házban, amelyet „Bachelor Hall”-nak neveztek. Az évek során a különös életvitel miatt sokan megkérdőjelezték Grant szexuális irányultságát, egyesek azzal érveltek, hogy ez pusztán gazdasági döntés volt, míg mások azt feltételezték, hogy minden bizonnyal egy intimebb kapcsolat fedezete volt. Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor Grant életkörülményei okán kérdések merültek fel: miután először érkezett New Yorkba, a nyíltan meleg jelmeztervezővel, Orry-Kelly-vel élt együtt, amíg komoly összetűzésbe nem kerültek. Ma már persze tudjuk, hogy Scott Grant nagy szerelme volt és a színész a lányának idős korában bevallotta, hogy mindig is homoszexuálisnak vallotta magát, azonban karrierje miatt nem nyilatkozott erről. Ahogy ő mondta „a nők folyamatosan meg akarták győzni őt ennek az ellenkezőjéről”.

Az ismerős mosoly

1940-ben jelent meg Grant első filmje Alfred Hitchcockkal, Gyanakvó szerelem címmel. A romantikus thrillerben Grant egy becstelen szerencsejátékost alakít, aki egy csendes, fiatal örökösnőt (Joan Fontaine) házasságra csal, közvetlenül azelőtt, hogy új felesége megbizonyosodna arról, hogy meg akarja ölni. Karrierje végére Grant négy Hitchcock-filmben szerepelt, ő volt a rendező egyik kedvenc férfiszínésze James Stewart mellett. Kiválóan testesítette meg a tökéletes férfit, az angol gentleman figuráját, akit Hitchcock nagyon szeretett látni és láttatni alkotásaiban.

Egy évvel később, 1941-ben Grant másodszor is megházasodott Barbara Huttonnal, aki történetesen Woolworth vagyonának örököse volt. A pár négy évig volt házas, egy külső szemlélő számára boldog kapcsolatnak tűnhetett, ám a házasságnak végül Hutton a hollywoodi életmódtól való idegenkedése vetett véget, és a legteljesebb csendben váltak el.

Noha Grant fizikailag soha nem vett részt harcban a második világháború alatt, válása után anyagi támogatást biztosított az USA War Relief Effort-nak, mely többek közt a Philadelphiai történet című filmért kapott honoráriumát jelentette. Nagylelkűsége miatt 1947-ben ezért VI. György király kitüntette a szabadság ügyében végzett szolgálatért, hogy ezzel köszönje meg neki a szövetségeseknek nyújtott jelentős pénzbeli adományt.

Hitchcock Észak-északnyugat című filmjében

1949-ben Grant megkötötte harmadik és leghosszabb házasságát Betsy Drake-kel, egy színésznő kollégájával. 14 évig voltak házasok. Emlékirataiban Grant ezt írta feleségéről: „Betsy jó volt hozzám. Kényszer és követelés nélkül türelmesen vezetett a jobb könyvek, a jobb dolgok megbecsülése felé… Soha nem tudtam egyértelműen eldönteni, miért váltunk el.” A válás után nem sokkal a nála jóval fiatalabb, 28 éves Dyan Cannon lett a negyedik Mrs. Grant 1965-ben, amikor hozzáment az akkor már 61 esztendős filmsztárhoz a Las Vegas-i Howard Hughes Desert Innben. Grant először akkor pillantotta meg Cannont, amikor vendégszerepben szerepelt a Malibu Run című tévéműsorban. Közös ismerősökön keresztül szerezte meg a telefonszámát, felhívta, hogy találkozzanak, a többi pedig már történelem.

Egy évvel Cannonnal kötött házassága után megszületett Grant első és egyetlen gyermeke, Jennifer. A Good Stuff című könyvében Jennifer felidézi édesapja kedves és figyelmes természetét, aki mindent filmre és kazettára dokumentált, és gyermekkora műtárgyait egy tűzálló páncélszekrényben őrizte.

Elmondása szerint a fiatal éveinek emléket állító szokása abból a veszteségből fakadt, amelyet Grant fiatalon élt át, „mert saját felvételei elégtek Bristol bombázása során a második világháborúban”.

Cary Grant (1904-1986)

Annak ellenére, hogy több mint 70 filmet készített – amelyek közül sok kasszasiker és modern kori klasszikus volt – Grant soha nem nyerte el az Oscar-díjat. 1935-ben, amikor kilépett a stúdiórendszerből és szabadúszó színész lett, egyben az Akadémia tagjai közül is kilépett.

Bár ez nyilván nem tipikus karrier-öngyilkosság, mint ahogy azt sokan akkoriban jósolták neki, végül ez volt a díj elmaradásának oka, amit jól jelzett, hogy amint 1970-ben újra csatlakozott az Akadémiához, szinte rögtön tiszteletbeli Oscar-díjjal tüntették ki. A szobrot végül jóbarátjától, Frank Sinatra-tól vehette át.

Az 1970-es év azonban nemcsak megbecsülést, hanem botrányt is tartogatott számára: Cannonnal kötött negyedik házasságának felbomlását követően Grant több nővel is randevúzott, köztük Cynthia Bouronnal. Közvetlenül az Oscar-díj elnyerése után felröppent a hír, hogy a színésznek állítólag házasságon kívüli gyermeke született. Bouron, aki Grant nevét tüntette fel lánya születési anyakönyvi kivonatán, beperelte őt tartásdíj miatt, de miután a színész nem volt hajlandó vérmintát adni az apasági vizsgálathoz, az ügyet megszüntették, és a bíróság elrendelte, hogy Grant nevét vegyék le az iratokról.

Az idős művész

1981-ben a 77 éves Grant feleségül vette ötödik, egyben utolsó feleségét, Barbara Harrist. A londoni Royal Lancaster Hotel egykori PR-ügynöke, Harris mindössze 33 éves volt, amikor a pár hivatalossá tette románcát. Grantről szólva Harris egyszer azt mondta egy újságírónak, hogy „lenyűgözött a személye és nem érdekelt a legendája”. 1986. november 29-én Grant agyvérzést kapott, miközben egy Iowa-i adománygyűjtő eseményen készült megjelenni. 82 éves volt. Felesége kérésére, végakarata szerint nem tartottak hivatalos temetést, a hamvasztás után a Csendes-óceánba szórták.

Egyik életrajzírója, Scott Eyman ezt írta róla: „Grant mindig a vágy feltűnő tárgya volt; az őt övező szenvedélyt figyelmen kívül kellett hagynia, a szerelmet pedig, ami körüllengte, el kellett viselnie.”