Kovács Krisztián
2019. június 4. | Becsült olvasási idő: 7 perc

Melyik a legjobb Csillagok háborúja-film?

Toplistázni sok szempontból nem szerencsés egy olyan alapvetően szubjektív művészeti ágban, mint a film. (Nem mintha bármely más művészeti ág nem szubjektív véleményekre épülne.) Ugyanakkor persze minden művészeti ágnak megvannak a maga objektíve, gyakorlatban mérhető kritériumai is, melyek mentén viszonylagos biztonsággal kijelenthető, melyik képez magasabb szintű művészeti értéket.

A magunk részéről most nem vesszük listába a nem sorszámozott epizódokat, azaz a kifejezetten hangulatosra sikeredett Zsivány Egyes, és a meglehetősen harmatos Solo ugyanúgy kimaradt, mint az összes animációs sorozat a Clone Wars-tól a Rebels-ig. Következzen tehát most az eddig megjelent 8 epizód általunk alakított sorrendje, és kíváncsian várjuk, vajon hova illeszkedik majd ebbe a december 19-én debütáló Skywalker kora.

A filmtörténelem leghíresebb űreposza Forrás: imdb.com

8. A klónok támadása

Ahogy a mondás a tartja, a nem túl ígéretes kezdést enyhe visszaesés követte. Azok után, hogy a Baljós árnyak – bár megosztotta még a legfanatikusabb rajongókat is – képes volt új területeket és kifejezetten kellemes ötleteket (meg persze számos marhaságot) hozzáadni a sagához, a másodikként érkező A klónok támadása nem tudta megismételni az első élményét, ami több okra vezethető vissza. El nem tudom képzelni, hogy történhetett, de a Baljós árnyakban még egészen tűrhető, sőt, néhol kifejezetten szemet gyönyörködtető CGI-t itt egy gyengébb PC-játék szintjére butították le, ami olykor bántóan béna benyomást kelt, és akkor még nem beszéltünk arról a főszerepet alakító Heyden Christensenről, aki annak csapdájába esett, hogy George Lucas nem igazán tehetséges a színészei vezetésében, a fiatal srác pedig mintha elveszett volna a kívülről jövő instrukciók és saját improvizációjának káoszában. Ezen túl pedig még nem említettünk néhány kifejezetten nevetséges jelenetet, mint amilyen a naboo-i fűben hempergőzés, vagy az ide-oda cikázva párbajozó Yoda.

A klónok támadása Forrás: imdb.com

7. Az utolsó jedik

Az az epizód, mely igazán magára haragította a fanokat, ami nem csoda, pedig ez is hozott néhány klassz ötletet, ugyanakkor másik százat meg tökéletesen eltékozolt, miközben még önmagát sem vette túlságosan komolyan. Én azt hiszem, értettem Rian Johnson újdonságra való törekvését azzal, hogy nem a harmadik epizód fináléjában, hanem már a második epizód közepén végzett a legfőbb-fő-főgonosszal, de ennek csak akkor lett volna igazán értelme, ha két mondatnál többet tudunk Snoke vezérről. De még csak nem is ez a legnagyobb baj, ott vannak a tökéletesen logikátlan jelenetek, az erőltetett poénok, a méltatlan bánásmód Luke Skywalker karakterével, vagy a teljesen felesleges és unalmas Canto Bight-i hajsza. Akadnak persze itt is kiváló részek, Benicio Del Toro dadogós, szélhámos kódfejtője kimagasló, kár, hogy keveset van a vásznon, Rey és Kylo Ren közös párbaja Snoke testőrségével szintén üt, ahogy Holdo admirális végső áldozata is rendkívül látványos, de összességében a Skywalker korának sokat kell tennie majd azért, hogy a rajongók megértsék és elfogadják Az utolsó jedik-et.

Az utolsó jedik Forrás: imdb.com

6. Az ébredő erő

Az új trilógia első része, mely el merte követni azt a szemérmetlen hibát, hogy tudatos és átgondolt folytatás helyett egyszerű fanservice-á vált, nyilvánvaló és némileg pofátlan módon épített a rajongók nosztalgiájára. Bevallom, nekem is könnyes lett a szemem, mikor Han Solo először feltűnt a vásznon a jól ismert sugárvetővel a kezében, de ezek a jóleső pillanatok sem fedhették el a tényt, hogy a film egy az egyben az Egy új remény nem túl kreatív replikája, az új szereplők bevonásával pedig tökéletesen direkt módon vetítette előre, hogy előbb-utóbb így vagy úgy végleg elbúcsúzunk a régi szereplőktől, amit már a film fináléjában meg is kezdtünk. Akadt persze jó néhány tetszetős fordulat, a dezertőr, vélhetően PTSD-s rohamosztagos, vagy a minden erejével a sötét oldalon maradni akar Kylo Ren (igen, eddig ilyen nem volt, max. fordítva), illetve a Birodalom bukására emlékeztető, rendkívül hangulatos sivatagban porladó csillagromboló, vagy lépegető roncsok. Szintén bántóak az áthallások, az R2-D2 helyére lépő BB-8, aki bár bájos, de rendeltetése egyértelmű, vagy épp az a Poe, aki első megnyilvánulásától, öltözékén át beszédstílusáig is tökéletesen afféle Han Solo-pótlék.

Az ébredő erő Forrás: imdb.com

5. Baljós árnyak

Tudom-tudom, arra számítottatok, hogy ez a rész hátrébb lesz majd a listán, és úgy is lenne, ha nincs az új trilógia első két része, azokkal szemben ugyanis a Baljós árnyak egyértelműen többet adott Csillagok háborújához. Igen, tudom, ismerem a negatív kritikákat, és azok forrásait, a kis Anakint, vagy mindenekelőtt Jar Jar Binks-szet, a midikloriánokat, no meg a felesleges politikai maszlagot, ezekkel egyet is értek. Ám mindezzel szemben a Baljós árnyak végre új világokkal, új lények sokaságával bővítette a saga világát, jól vezette be a régi trilógiában csak legendaként élő jediket és a Köztársaságot, végre megkaptuk a fiatal és forrófejű Obi-Wan Kenobit, és rajta kívül néhány jól működő új karaktert, leginkább Qui-Gon Jinnt. Ne feledkezzünk meg a fogatversenyről, meg a szintén hamar eltékozolt Darth Maulról sem, a rendkívül menő kétpengéjű lézerkardjával, ördögi tekintetével, és nehéz elvitatni a filmtől, hogy az összes Star Wars-film közül ebben a legjobbak a fénykardpárbajok is, elég csak Obi-Wan és Maul harcára gondolni a fináléban.

Baljós árnyak Forrás: imdb.com

4. A Sith-ek bosszúja

Az előzménytrilógia legkorrektebb része, mely még nem ér fel a régi trilógiával, néhol pedig idegesítően kapkodó, és sokat akar markolni, de még így is kiemelkedik a három filmből, aminek számtalan oka van, ezek egyike pedig egyértelműen Palpatine kancellár alakja, aki maximum fokozatra kapcsolja Anakin tudatalatti és direkt manipulációját, igazi, ördögi gonosz, akinek az erőre sincs szüksége ahhoz, hogy káoszt idézzen elő. A film számtalan sokkoló jelenettel bír, melyek szintén hozzájárulnak a katarzishoz, egyrészt ott a 66-os parancs kiadása, és a jedik szisztematikus kiírtása, vagy Anakin mészárlása a jedi növendék gyerekek közt, esetleg a fináléban Anakin és Obi-Wan szenzációs, bár kissé eltúlzott fénykardpárbaja. Érzésem szerint éppen a film vége kapkod egy kicsit, tudván, hogy hamar le kell zárnia minden egyes történetszálat, hogy az illeszkedjék majd az Egy új remény kezdeteihez, így hamar megszületik Darth Vader, ahogy Leia és Luke is, Obi-Wan pedig száműzetésbe vonul, mi pedig látjuk az épülő Halálcsillagot egyetlen perccel később. A film nagy előnye, hogy Heyden Christensen némileg felnőtt a feladatához, nem tökéletes, de hűen jeleníti meg Anakin vívódásait és átváltozását is.

A Sith-ek bosszúja Forrás: imdb.com

3. A jedi visszatér

A toplistából kiviláglik, hogy én magam is a régi, az eredeti trilógia híve vagyok, ahogy a rajongók nagy része is, ami egyáltalán nem véletlen, hiszen ebben a három filmben született meg egy utánozhatatlan és szerteágazó filmes univerzum, komplex szereplőkkel, katartikus jelenetekkel, melyek új irányt szabtak a sci-finek, és új lehetőségeket mutattak fel a filmes világépítéssel kapcsolatban. A három film közül számomra A jedi visszatér szerepel a harmadik helyen, ebben a filmben érezhető ugyanis először a tudatos franchise-építés hatása, itt a film már nem pusztán film, hanem termék, ez jól érzékelhető az ewokok jelenlétén is. Itt már akadnak idétlenebb jelenetek, ugyanakkor a zárás, Vader és Luke kapcsolata, Han és Leia, ahogy teret adnak az érzéseiknek, no és persze Vader, aki beteljesíti saját sorsát, végül elementáris erejű zárást adnak a történetnek, ráadásul talán itt működnek legjobban a főszereplők is, Mark Hamill játéka egyértelműen itt ér csúcspontra.

A jedi visszatér Forrás: imdb.com

2. Egy új remény

Az eredeti, az igazi, mely útjára indította a filmtörténelem leghíresebb űreposzát, és új irányt szabott annak, mit lehet kihozni a szélesvászon adta lehetőségek közül. Megjelenik a fiatal farmerfiú, az Erő, a jedik, a nagydumás csempész, a hercegnő, és a sötét oldal félelmetes nagyura is. Igazi kalandfilm, nagybetűs tündérmese, mely igen hamar igazolta George Lucas elvárásait, és Hollywood egyik legbefolyásosabb rendezőjévé tette készítőjét (aki aztán tudatosan rájátszott, hogy kiessen a belső körben, bár szüksége sem volt rá, hogy bent maradjon.) Az Egy új reményen nem érezni a kezdetlegességet, ahogy a viszonylag alacsony költségvetést sem, mert az egyszerű történet összeáll, és magával ránt a kaland, a szerelem, a bátorság, a barátság, és bajtársiasság érzésein keresztül a félelmetes Galaktikus Birodalom ellen. Lucas modern mítoszt akart kreálni, tökéletesen követte Tolkien útját, számításai pedig bejöttek.

Egy új remény Forrás: imdb.com

1. A Birodalom visszavág

Egyértelműen a csúcs. Nem csak a rajongók, de a filmszakma szerint is A Birodalom visszavág alcímmel érkező 5. epizód érettségében, forgatókönyvében, hangulatában is sokkal érettebb, mint az előtte és utána következők, gyakorlatilag új szintre emelik a sagát. Lucas ezúttal eltért a mítoszokban megszokott happy end-től, ami teljesen új színezetet adott a történetnek, már egyáltalán nem volt biztos, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, mindezt pedig a filmtörténelem egyik leghíresebb, máig idézett, katartikus fordulatával zárta le, mely után évekig lázban égtek a rajongók, vajon ebből a mélységből miként találnak magukra a lázadók. A Birodalom visszavág nem csupán azért olyan jelentős alkotás, mely jól működik a saga vízválasztójaként, hanem azért is, mert önálló filmként is ez állja meg leginkább a helyét, dramaturgiailag gyakorlatilag tökéletes, és mindazonáltal mesterien ágyaz meg a felemelő befejező résznek. Kevés film, és még kevesebb folytatás mondhatja el magáról, hogy minden egyes momentuma kultikussá nemesedett az évek során, és hogy kreativitásban messze maga mögött hagyta a szintén klasszikus első részt is.