• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Ha ölni kell

Film

Mi olyan vonzó Justitia palotájában? – 5 kiváló tárgyalótermi dráma

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

„Amit nem tudunk az erkölcsök útján megtenni, azt nem szabad a törvények útján megtennünk.“ – Montesquieu

Jelen cikk nem kisebb fába vágja a fejszéjét, mint hogy megkísérelje felgöngyölíteni az ún. tárgyalótermi drámák majd százhúsz éve tartó töretlen népszerűségének az okát, valamint a különböző történelmi korokban – már amennyiben egy ilyen rövid intervallumot lehetséges egymástól jól elkülöníthető korokra osztani, – vállalt társadalomformáló szerepét. Mint az ismeretes a bírósági eljárás témájához nem csupán az ókori görög drámaírók, és Shakespeare mester nyúltak szívesen, de a film, mint hetedig művészeti ág megjelenésétől kezdve, a filmkészítők is előszeretettel használták ezt a műfajt, mint a társadalmi rend és az erkölcsi fundamentum megreformálását szolgáló művészi eszközt.

Ám ennél a pátoszosnak tűnő megközelítéstől van, két egymással szorosan összefüggő érv is amellett, hogy miért tudott ez a tipikusan „színházi” műfaj, ekkora sikerrel adaptálódni a filmes műfajok közé. Egyrészt ismét csak a klasszikus drámaírókhoz kell visszanyúlnunk: Shakespeare Angliájában nyilvános látványosság formájában zajlott az igazságszolgáltatás eljárásrendje. Másrészt a bíró, a törvényszolga, a védő, a vádlott és a tanúk valamennyi bírósági eljárás során, – függetlenül a per témájától, ami elsősorban a drámák sokszínűségét befolyásolhatja – előre meghatározott szerepet játszanak el a tárgyalás során. Nyelvhasználatuk, megjelenésük kötelezően formalizált, ahogy a bíróság térbeli ábrázolása is mondhatni állandó; a bírói emelvénnyel, a védő és a vád egymás mellett álló asztalával, a mögöttük elhelyezkedő közönséggel, és a tárgyalóterem szélén elhelyezett esküdti résszel.

A tárgyalótermi drámák hollywoodi fajtái

A tárgyalótermi drámák hollywoodi fajtái

Az eljárások ezen attribútumaira tehát a filmesek, nem csupán a tárgyalótermekben lejátszható hasznos vitadrámák miatt csaptak le hamar, hanem az előbb felsorolt zárt formarend miatt is, – hiszen a szigorú eljárásrend követése, egy vastag irányvonal, ha úgy tetszik mankó a film narratívájának felépítésben.

Bírósági ügyeket celluloidra rögzítő filmek már a filmtörténet kezdetétől készültek. Az egyik első zsenge ezek közül a francia Georges Méliés nevéhez köthető, aki már 1899-ben belenyúlt a témába a Dreyfus-ügyet dokumentáló darabjával. Majd a dán Carl Th. Dreyer 1929-ben, szintén egy valós történelmi eseményt vett alapul, Jeanne d’Arc szenvedései c. munkájához, melyben a cselekmény alapja az „orléans-i szűz” egyházi törvényszék előtti tárgyalása volt. Ám a szellemes párbeszédekre, és lendületes érzelmekre hatni képes monológokra, valamint a vitázó felek érveinek bemutatására épülő műfaj kifejezetten a hangos film megjelenésével érett be igazán.

S igazán ettől a ponttól váltak a tárgyalótermi drámák kifejezetten az angolszász jogrendszert alkalmazó – jellemzően brit, amerikai – országok filmiparának állandó darabjaivá. Ugyanis a kontinentális jogrendszerhez tartozó országokban, lásd Magyarország, a bíró szerepe sokkal erőteljesebb, nincsen esküdtszék, és nagyon ritka a heves vita az ügyész és a védőügyvéd között. Röviden szólva kevésbé filmes ez a fajta eljárásrend. Mindezekből adódik tehát, hogy a későbbiekben vizsgált filmek mind Hollywood produktumai, annak ellenére, hogy a felsoroltakon túl, akadnak Hollywoodon kívüli példák is. Hogy néhányat megemlítsek, a teljesség igénye nélkül; Az igazság (1960), Sacco és Vanzetti (1971), Ítélet (1974), Music Boksz (1989), Az ügyvéd (2013, dél-koreai tárgyalótermi dráma), A sértés (2017, libanoni jogi dráma), Collini nem beszél (2019).

Azt pedig, hogy ez a filmtípus mégis leginkább az amerikai filmipar sajátja, mi sem támasztja alá jobban, mint hogy a bíráskodási-nyomozati-bizonyítási eljárást helyszín/cselekmény tengelyen alkalmazó filmekre, az angol nyelvű filmbeszéd külön topicot hozott létre, – courtroom drama, vagyis tárgyalótermi dráma.

Témákat tekintve, a továbbiakban öt egymástól élesen elkülönülő tárgyalótermi drámát fogok bemutatni, amik a mai napig a legkedveltebb archetípusai ennek a filmes műfajnak.

Stanley Kramer: Aki szelet vet, (Inherit the Wind), 1960

A lista első filmje nem az első hollywoodi alkotás, amely a tárgyalótermi közeget használja. Közvetlenül a hangosfilm megjelenését követően, már készültek ebben a műfajban forgatott filmek. Ezek közül is az egyik első, Fritz Lang 1934-es Téboly c. mozija, amivel a német rendező az akkori Európában eluralkodó tömegőrületről és az emberi faj gyilkos ösztöneiről alkotott félelmeinek kívánt hangot adni.

Kramer 1960-as filmje talán az első azon mozik csoportjából, amelyek valamilyen szempontból a szólás- gondolatszabadság jogi problematikájának kérdésével foglalkoznak.

A történet alapjául az 1925-ös úgynevezett daytoni „majomper” eseményei szolgálnak, melynek során a Tennessee állambeli Hillsboro polgárai egy középiskolai tanárt a darwini tanok oktatása miatt fogtak perbe. Ezt az eseményt örökítette meg Jerome Lawrence és Robert Edwin Lee 1955-ös azonos című színpadi műve, amiből öt évvel később Spencer Tracy, Fredric March és  Gene Kelly szereplésével elkészült a négy Oscar-díjra jelölt tárgyalótermi dráma.

S bár mai szemmel az eredeti esemény is igen abszurdnak hathat, azt meg kell jegyezni, hogy a dráma és a film alkotói nem a történelmi események hű ábrázolását tűzték zászlajukra, hanem nyíltan aktuálpolitikai célokat. Kramer filmje ugyanis tiltakozás a mccarthyzmus, a szabad emberi gondolkodás üldözése ellen. Ilyen olvasatból pedig rokona számos később hasonló kérdéskörű filmnek, gondoljunk csak Forman ’96-os Larry Flynt a provokátor c. munkájára.

Aki szelet vet

Aki szelet vet

Stanley Kramer: Ítélet Nürnbergben, (Judgment at Nuremberg), 1961

Egy évvel később egy háborús tárgyalótermi drámában, megint Stanley Kramer és megint Spencer Tracy. Az Ítélet Nürnbergben a II. világháború utáni háborús bűnösöket felelősségre vonó tárgyalások egyikét dolgozza fel, amely során négy német bíró áll a vádlottak padján, szemben az amerikai igazságszolgáltatással. A Tracy által megformált bíró nehéz helyzetben van, ugyanis a háború szörnyűségeinek ismeretében meg kell tudnia őrizni tárgyilagosságát.

Ezt a háborús helyzetekben csak fokozódó rendkívül kényes morális témát, – vagyis, hogy egy reguláris alakulat, a háború „szabályait” megszegi, annak egyik tagja az általános hadászati erkölcsi normákat áthágja, esetleg a felettesei parancsát megszegi, – nem véletlenül ültetik a mai napig rendezők a tárgyalás díszletei közé.

Elevenítsük csak fel, a Zendülés a Caine hadihajón, a Bevetés szabályai, a Hart háborúja, vagy az Egy becsületbeli ügy vonatkozó részeit. Hisz, ahogy a bevezetőben már említettem, a tárgyalótermi filmek látványos és drámai módon viszik színpadra a jog hétköznapi ember számára gyakran átláthatatlan világát. Plusz a katonai közeg a néző voyeurizmusát még tovább mélyíti, hiszen betekintést enged egy zártan működő rendszer sajátos szabályrendjébe, ami feltételezve, hogy lazábban-elnézőbben működik, mint az átlagemberre vonatkozó rendszerek, megteremti a feszültséget az általános és a zárt rendszerek normái között.

Ítélet Nürnbergben

Ítélet Nürnbergben

Norman Jewison: Az igazság mindenkié, (And justice for All), 1979

Talán mondhatom, hogy a harmadik kategória példa filmje, Al Pacino egy méltatlanul elfeledett remeklése, amely szexuális jellegű tárgyalótermi drámák sorába illeszthető be.

Jewison érdekes hangulatot választ filmjének, ugyanis a roppant súlyos vádakat megfogalmazó bírósági eljárást, – amely során Flaming bíró, aki egy fiatal lány bántalmazásának és megerőszakolásának vádjával kerül a vádlottak padjára, – sokszor a nézőt megnevettető, máskor elgondolkodtató szatirikus drámában adja elő.

Jewison filmjéhez hasonlóan, szexuális zaklatással, erőszakkal foglalkozó filmek a 2010-es évek vége előtt kirobban #meetoo ügyeket megelőzően is készültek, igaz valós eseményekből dolgozó alkotások jóval, kevesebb számmal. Ilyen áldozat hibáztató filmekre példa Niki Caro 2005-ös Kőkemény Minnesota c. munkája, vagy fikciós vonalon Jodie Foster Oscar-díjas alakításával, az 1988-as A vádlottak.

Az igazság mindenkié

Az igazság mindenkié

Joel Schumacher: Ha ölni kell, (A time to kill), 1996

Amerikában hivatalosan a hatvanas évekig érvényben voltak a faji szegregációt erősítő, és fenntartó törvények, így nem csoda, hogy a társadalmat ilyen formán megosztó ellentétek csupán hosszú évtizedek alatt olvadnak(tak) el. Ebből a sajnálatos történelmi tényből fakadóan, számos precedens ügyet termelt az USA elmúlt 60-120 éve.

Amik a bevezetőben ismertetett okoknál fogva jó lehetőséget kínálnak a ma társadalmának arra, hogy objektív és felelős filmkészítők munkája nyomán szembenézzenek múltjuk sötét foltjaival, s összehasonlítva a társadalmi identitás régi és új elemeit, egy korszerűbb, érzékenyebb, erkölcsi iránytűt vegyenek a kezükbe.

Egy klasszikusan ilyen jellegű – a jogegyenlőség vitathatatlanságát körbejáró – film, a Ne bántsátok a feketerigót! 1962, Sidney Lumet klasszikusa a Tizenkét dühös ember 1957, vagy a Philadelphia – Az érinthetetlen 1993. S ebbe a halmazba tartozik Joel Schumacher 1996-os tárgyalótermi drámája is. A fiatal és agilis ügyvéd Jake Brigance (Matthew McConaughey) egy gyilkos apát véd a kilencvenes évek elei délen. Az apa Carl Lee (Samuel L. Jackson) azért kerül a bíróság elé, mert miután lánya gyilkosait elfogták, a kisváros rasszista tahói szabadon távozhattak, és ezen feldühödve Lee önbíráskodása nyomán lelövi a tetteseket.

Az ilyen országos botrányt kavaró történetekben mai napig ott rejlik a már oly sokszor említett „Hollywood lelkiismerete”, ami egykor, vagy még ma is tabunak számító kérdéseket vet fel, és a jogi ügymenet ábrázolását pedig ezek megvitatására használja.

Ha ölni kell

Ha ölni kell

David Dobkin: A bíró, (The Judge), 2014

Végezetül pedig nem mehetünk el azok mellett a filmek mellett sem, amik a jogi procedúrákat csupán a már szintén említett okoknál fogva, a nézők figyelmének felkeltésére használják fel. Az olyan filmekre gondoljunk itt első sorban, amik nem feltétlenül egy valós történelmi, társadalmi, jogi egyenlőtlenséget domborítanak ki, csupán a tárgyalással és a teljes jogi procedúrával – tipikusan angolszász – együtt járó feszültséget, és teatralitást kívánják a film javára fordítani.

Tipikusan ilyen jellegű mozik a bíróságokat, nyomozói munkát, és a tárgyalótermi alkudozásokat felvonultató akció, thriller és romantikus filmek.

Nem új keletű természetesen a tárgyalótermek ilyetén való felhasználása, Billy Wilder 1957-es A vád tanúja c. alkotása, vagy Otto Preminger klasszikusa Egy gyilkosság anatómiája, és  Gregory Hoblit A legbelső félelem c. mozija, a tárgyalótermi drámák színfalai között játszódnak.

És ilyen bírósági moziba oltott film, David Dobkin 2014-es A bíró-ja is. Amiben Hank Palmer (Robert Downey Jr.) nagyvárosi jogász, hazautazik szülő városba az anyja temetésére. S kénytelen kis időt együtt tölteni kiállhatatlanul viselkedő beteg apjával, aki nem mellesleg gyilkosság vádja alá kerül, és fia vonakodva ám, de elvállalja a védelmét. Hank Plamer-nek meg kell küzdenie a fiatalkori sértettségeivel, hogy képes legyen a régóta magában elnyomott érzelmeit újra megélni, s szüleit őszintén megbecsülni.

A bíró

A bíró

Kapcsolódó cikkek

Alan Rickman 27 kötetet írt tele élete tapasztalataival

Emma Thompson előszavával jövő tavasszal jön magyarul Alan Rickman 25 évig írt naplója

Az összességében 27 kötetes gyűjtemény nem kevés szerkesztői munkát igényel még a megjelenésig.

Donald Sutherland főszereplésével jön a következő Stephen King-adaptáció

A végeredményt úgy fest, hogy már idén ősszel láthatjuk majd.

Ahol a folyami rákok énekelnek /Forrás:https://f21.hu/irodalom/olvassotthon-delia-owens-ahol-a-folyami-rakok-enekelnek/

Magányos kislány a lápvilág közepén, avagy az ártatlanság elvesztése – Könyvkritika

Újra elővettük az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi bestsellerét.

Nyugati nyaralás (2022)

Érdemes felszállni arra a nosztalgiavonatra, amely a Nyugati nyaralásra robog velünk! – Filmkritika

A film, ami egy kis hazai vidámságot csempész a szürke hétköznapokba.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Zacher Gáborral és Philip K. Dick-kel indul az Agave Könyvklub

    A kiadó célja egy új hagyomány megteremtése.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. szeptember 6.

    Középfölde kisokos – 5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán

    5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán

    • 2022. szeptember 1.

    Hollywood hercegnőjére egy igazi herceg is felfigyelt – 40 éve hunyt el Grace Kelly

    A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.

    • 2022. augusztus 26.

    Betűkből filmet – Hollywood aranykorának 7 világhírű forgatókönyvírója

    Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.

    • 2022. július 19.

    Gondolatok a jövőből – 9 csavaros sci-fi, amit látnod kell

    Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.

    • 2022. július 8.

    Öt órai tea és fényezett családi ezüst – A Downton Abbey világa

    Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?