• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Ha ölni kell

Film

Mi olyan vonzó Justitia palotájában? – 5 kiváló tárgyalótermi dráma

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

„Amit nem tudunk az erkölcsök útján megtenni, azt nem szabad a törvények útján megtennünk.“ – Montesquieu

Jelen cikk nem kisebb fába vágja a fejszéjét, mint hogy megkísérelje felgöngyölíteni az ún. tárgyalótermi drámák majd százhúsz éve tartó töretlen népszerűségének az okát, valamint a különböző történelmi korokban – már amennyiben egy ilyen rövid intervallumot lehetséges egymástól jól elkülöníthető korokra osztani, – vállalt társadalomformáló szerepét. Mint az ismeretes a bírósági eljárás témájához nem csupán az ókori görög drámaírók, és Shakespeare mester nyúltak szívesen, de a film, mint hetedig művészeti ág megjelenésétől kezdve, a filmkészítők is előszeretettel használták ezt a műfajt, mint a társadalmi rend és az erkölcsi fundamentum megreformálását szolgáló művészi eszközt.

Ám ennél a pátoszosnak tűnő megközelítéstől van, két egymással szorosan összefüggő érv is amellett, hogy miért tudott ez a tipikusan „színházi” műfaj, ekkora sikerrel adaptálódni a filmes műfajok közé. Egyrészt ismét csak a klasszikus drámaírókhoz kell visszanyúlnunk: Shakespeare Angliájában nyilvános látványosság formájában zajlott az igazságszolgáltatás eljárásrendje. Másrészt a bíró, a törvényszolga, a védő, a vádlott és a tanúk valamennyi bírósági eljárás során, – függetlenül a per témájától, ami elsősorban a drámák sokszínűségét befolyásolhatja – előre meghatározott szerepet játszanak el a tárgyalás során. Nyelvhasználatuk, megjelenésük kötelezően formalizált, ahogy a bíróság térbeli ábrázolása is mondhatni állandó; a bírói emelvénnyel, a védő és a vád egymás mellett álló asztalával, a mögöttük elhelyezkedő közönséggel, és a tárgyalóterem szélén elhelyezett esküdti résszel.

A tárgyalótermi drámák hollywoodi fajtái

A tárgyalótermi drámák hollywoodi fajtái

Az eljárások ezen attribútumaira tehát a filmesek, nem csupán a tárgyalótermekben lejátszható hasznos vitadrámák miatt csaptak le hamar, hanem az előbb felsorolt zárt formarend miatt is, – hiszen a szigorú eljárásrend követése, egy vastag irányvonal, ha úgy tetszik mankó a film narratívájának felépítésben.

Bírósági ügyeket celluloidra rögzítő filmek már a filmtörténet kezdetétől készültek. Az egyik első zsenge ezek közül a francia Georges Méliés nevéhez köthető, aki már 1899-ben belenyúlt a témába a Dreyfus-ügyet dokumentáló darabjával. Majd a dán Carl Th. Dreyer 1929-ben, szintén egy valós történelmi eseményt vett alapul, Jeanne d’Arc szenvedései c. munkájához, melyben a cselekmény alapja az „orléans-i szűz” egyházi törvényszék előtti tárgyalása volt. Ám a szellemes párbeszédekre, és lendületes érzelmekre hatni képes monológokra, valamint a vitázó felek érveinek bemutatására épülő műfaj kifejezetten a hangos film megjelenésével érett be igazán.

S igazán ettől a ponttól váltak a tárgyalótermi drámák kifejezetten az angolszász jogrendszert alkalmazó – jellemzően brit, amerikai – országok filmiparának állandó darabjaivá. Ugyanis a kontinentális jogrendszerhez tartozó országokban, lásd Magyarország, a bíró szerepe sokkal erőteljesebb, nincsen esküdtszék, és nagyon ritka a heves vita az ügyész és a védőügyvéd között. Röviden szólva kevésbé filmes ez a fajta eljárásrend. Mindezekből adódik tehát, hogy a későbbiekben vizsgált filmek mind Hollywood produktumai, annak ellenére, hogy a felsoroltakon túl, akadnak Hollywoodon kívüli példák is. Hogy néhányat megemlítsek, a teljesség igénye nélkül; Az igazság (1960), Sacco és Vanzetti (1971), Ítélet (1974), Music Boksz (1989), Az ügyvéd (2013, dél-koreai tárgyalótermi dráma), A sértés (2017, libanoni jogi dráma), Collini nem beszél (2019).

Azt pedig, hogy ez a filmtípus mégis leginkább az amerikai filmipar sajátja, mi sem támasztja alá jobban, mint hogy a bíráskodási-nyomozati-bizonyítási eljárást helyszín/cselekmény tengelyen alkalmazó filmekre, az angol nyelvű filmbeszéd külön topicot hozott létre, – courtroom drama, vagyis tárgyalótermi dráma.

Témákat tekintve, a továbbiakban öt egymástól élesen elkülönülő tárgyalótermi drámát fogok bemutatni, amik a mai napig a legkedveltebb archetípusai ennek a filmes műfajnak.

Stanley Kramer: Aki szelet vet, (Inherit the Wind), 1960

A lista első filmje nem az első hollywoodi alkotás, amely a tárgyalótermi közeget használja. Közvetlenül a hangosfilm megjelenését követően, már készültek ebben a műfajban forgatott filmek. Ezek közül is az egyik első, Fritz Lang 1934-es Téboly c. mozija, amivel a német rendező az akkori Európában eluralkodó tömegőrületről és az emberi faj gyilkos ösztöneiről alkotott félelmeinek kívánt hangot adni.

Kramer 1960-as filmje talán az első azon mozik csoportjából, amelyek valamilyen szempontból a szólás- gondolatszabadság jogi problematikájának kérdésével foglalkoznak.

A történet alapjául az 1925-ös úgynevezett daytoni „majomper” eseményei szolgálnak, melynek során a Tennessee állambeli Hillsboro polgárai egy középiskolai tanárt a darwini tanok oktatása miatt fogtak perbe. Ezt az eseményt örökítette meg Jerome Lawrence és Robert Edwin Lee 1955-ös azonos című színpadi műve, amiből öt évvel később Spencer Tracy, Fredric March és  Gene Kelly szereplésével elkészült a négy Oscar-díjra jelölt tárgyalótermi dráma.

S bár mai szemmel az eredeti esemény is igen abszurdnak hathat, azt meg kell jegyezni, hogy a dráma és a film alkotói nem a történelmi események hű ábrázolását tűzték zászlajukra, hanem nyíltan aktuálpolitikai célokat. Kramer filmje ugyanis tiltakozás a mccarthyzmus, a szabad emberi gondolkodás üldözése ellen. Ilyen olvasatból pedig rokona számos később hasonló kérdéskörű filmnek, gondoljunk csak Forman ’96-os Larry Flynt a provokátor c. munkájára.

Aki szelet vet

Aki szelet vet

Stanley Kramer: Ítélet Nürnbergben, (Judgment at Nuremberg), 1961

Egy évvel később egy háborús tárgyalótermi drámában, megint Stanley Kramer és megint Spencer Tracy. Az Ítélet Nürnbergben a II. világháború utáni háborús bűnösöket felelősségre vonó tárgyalások egyikét dolgozza fel, amely során négy német bíró áll a vádlottak padján, szemben az amerikai igazságszolgáltatással. A Tracy által megformált bíró nehéz helyzetben van, ugyanis a háború szörnyűségeinek ismeretében meg kell tudnia őrizni tárgyilagosságát.

Ezt a háborús helyzetekben csak fokozódó rendkívül kényes morális témát, – vagyis, hogy egy reguláris alakulat, a háború „szabályait” megszegi, annak egyik tagja az általános hadászati erkölcsi normákat áthágja, esetleg a felettesei parancsát megszegi, – nem véletlenül ültetik a mai napig rendezők a tárgyalás díszletei közé.

Elevenítsük csak fel, a Zendülés a Caine hadihajón, a Bevetés szabályai, a Hart háborúja, vagy az Egy becsületbeli ügy vonatkozó részeit. Hisz, ahogy a bevezetőben már említettem, a tárgyalótermi filmek látványos és drámai módon viszik színpadra a jog hétköznapi ember számára gyakran átláthatatlan világát. Plusz a katonai közeg a néző voyeurizmusát még tovább mélyíti, hiszen betekintést enged egy zártan működő rendszer sajátos szabályrendjébe, ami feltételezve, hogy lazábban-elnézőbben működik, mint az átlagemberre vonatkozó rendszerek, megteremti a feszültséget az általános és a zárt rendszerek normái között.

Ítélet Nürnbergben

Ítélet Nürnbergben

Norman Jewison: Az igazság mindenkié, (And justice for All), 1979

Talán mondhatom, hogy a harmadik kategória példa filmje, Al Pacino egy méltatlanul elfeledett remeklése, amely szexuális jellegű tárgyalótermi drámák sorába illeszthető be.

Jewison érdekes hangulatot választ filmjének, ugyanis a roppant súlyos vádakat megfogalmazó bírósági eljárást, – amely során Flaming bíró, aki egy fiatal lány bántalmazásának és megerőszakolásának vádjával kerül a vádlottak padjára, – sokszor a nézőt megnevettető, máskor elgondolkodtató szatirikus drámában adja elő.

Jewison filmjéhez hasonlóan, szexuális zaklatással, erőszakkal foglalkozó filmek a 2010-es évek vége előtt kirobban #meetoo ügyeket megelőzően is készültek, igaz valós eseményekből dolgozó alkotások jóval, kevesebb számmal. Ilyen áldozat hibáztató filmekre példa Niki Caro 2005-ös Kőkemény Minnesota c. munkája, vagy fikciós vonalon Jodie Foster Oscar-díjas alakításával, az 1988-as A vádlottak.

Az igazság mindenkié

Az igazság mindenkié

Joel Schumacher: Ha ölni kell, (A time to kill), 1996

Amerikában hivatalosan a hatvanas évekig érvényben voltak a faji szegregációt erősítő, és fenntartó törvények, így nem csoda, hogy a társadalmat ilyen formán megosztó ellentétek csupán hosszú évtizedek alatt olvadnak(tak) el. Ebből a sajnálatos történelmi tényből fakadóan, számos precedens ügyet termelt az USA elmúlt 60-120 éve.

Amik a bevezetőben ismertetett okoknál fogva jó lehetőséget kínálnak a ma társadalmának arra, hogy objektív és felelős filmkészítők munkája nyomán szembenézzenek múltjuk sötét foltjaival, s összehasonlítva a társadalmi identitás régi és új elemeit, egy korszerűbb, érzékenyebb, erkölcsi iránytűt vegyenek a kezükbe.

Egy klasszikusan ilyen jellegű – a jogegyenlőség vitathatatlanságát körbejáró – film, a Ne bántsátok a feketerigót! 1962, Sidney Lumet klasszikusa a Tizenkét dühös ember 1957, vagy a Philadelphia – Az érinthetetlen 1993. S ebbe a halmazba tartozik Joel Schumacher 1996-os tárgyalótermi drámája is. A fiatal és agilis ügyvéd Jake Brigance (Matthew McConaughey) egy gyilkos apát véd a kilencvenes évek elei délen. Az apa Carl Lee (Samuel L. Jackson) azért kerül a bíróság elé, mert miután lánya gyilkosait elfogták, a kisváros rasszista tahói szabadon távozhattak, és ezen feldühödve Lee önbíráskodása nyomán lelövi a tetteseket.

Az ilyen országos botrányt kavaró történetekben mai napig ott rejlik a már oly sokszor említett „Hollywood lelkiismerete”, ami egykor, vagy még ma is tabunak számító kérdéseket vet fel, és a jogi ügymenet ábrázolását pedig ezek megvitatására használja.

Ha ölni kell

Ha ölni kell

David Dobkin: A bíró, (The Judge), 2014

Végezetül pedig nem mehetünk el azok mellett a filmek mellett sem, amik a jogi procedúrákat csupán a már szintén említett okoknál fogva, a nézők figyelmének felkeltésére használják fel. Az olyan filmekre gondoljunk itt első sorban, amik nem feltétlenül egy valós történelmi, társadalmi, jogi egyenlőtlenséget domborítanak ki, csupán a tárgyalással és a teljes jogi procedúrával – tipikusan angolszász – együtt járó feszültséget, és teatralitást kívánják a film javára fordítani.

Tipikusan ilyen jellegű mozik a bíróságokat, nyomozói munkát, és a tárgyalótermi alkudozásokat felvonultató akció, thriller és romantikus filmek.

Nem új keletű természetesen a tárgyalótermek ilyetén való felhasználása, Billy Wilder 1957-es A vád tanúja c. alkotása, vagy Otto Preminger klasszikusa Egy gyilkosság anatómiája, és  Gregory Hoblit A legbelső félelem c. mozija, a tárgyalótermi drámák színfalai között játszódnak.

És ilyen bírósági moziba oltott film, David Dobkin 2014-es A bíró-ja is. Amiben Hank Palmer (Robert Downey Jr.) nagyvárosi jogász, hazautazik szülő városba az anyja temetésére. S kénytelen kis időt együtt tölteni kiállhatatlanul viselkedő beteg apjával, aki nem mellesleg gyilkosság vádja alá kerül, és fia vonakodva ám, de elvállalja a védelmét. Hank Plamer-nek meg kell küzdenie a fiatalkori sértettségeivel, hogy képes legyen a régóta magában elnyomott érzelmeit újra megélni, s szüleit őszintén megbecsülni.

A bíró

A bíró

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

Wednesday, a sorozat /Forrás: https://www.euronews.com/culture/2022/11/30/wednesday-beats-stranger-things-to-become-netflixs-biggest-english-language-show/

Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

A rémesen vicces Addams-feldolgozás

Egri Lajos: A kreatív írás művészete

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. szeptember 6.

    Középfölde kisokos – 5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán

    5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán

    • 2022. szeptember 1.

    Hollywood hercegnőjére egy igazi herceg is felfigyelt – 40 éve hunyt el Grace Kelly

    A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.

    • 2022. augusztus 26.

    Betűkből filmet – Hollywood aranykorának 7 világhírű forgatókönyvírója

    Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.

    • 2022. július 19.

    Gondolatok a jövőből – 9 csavaros sci-fi, amit látnod kell

    Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.

    • 2022. július 8.

    Öt órai tea és fényezett családi ezüst – A Downton Abbey világa

    Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?