- Kovács Krisztián
- 2022. április 25. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Stanley Kubrick – hiába nincs köztünk már 23 éve – továbbra is a XX. század egyik legnagyobb hatású rendezőjének számít. Kínosan aprólékos precizitásával, a filmgyártás összes munkafolyamatában való kényszeres részvételével, idegesítő maximalizmusával, és olykor drasztikus színészvezetési módszereivel legendákat szült, a keze alól kikerülő remekművek azonban kétségkívül tanúskodnak alkotói nézőpontja legitimitásáról, ami végül oda vezetett, hogy élete utolsó négy évtizedében mindössze hat filmet rendezett.
No, de milyen filmeket. A 2001 Űrodüsszeia a sci-fi megkerülhetetlen klasszikusa, a Ragyogás a horror, az Acéllövedék a háborús filmek, a Mechanikus narancs a szatirikus disztópiák világának egyedülálló darabja, melyeket évtizedek múlva is hivatkoznak majd. Ám Kubricknak sem jött össze minden, tudvalévő ugyanis, hogy hosszú pályafutása alatt csaknem annyi terve hullott kútba, mint amennyi megvalósult, és végigtekintve e listán, bizony azt kívánjuk majd, bár kétszer ennyi ideig élt volna ez a páratlan zseni, vagy bár mertek volna a stúdiók bátrabbak lenni merész ötleteivel kapcsolatban.
James Fenwick brit filmtörténész filmes dokumentumok közt kutakodva bukkant rá Stanley Kubrick egy korabeli levelének másolatára nemrég, melyet 1957-ben írt egyenesen Borisz Paszternaknak, akinek abban az évben jelent meg Doktor Zsivágó című regénye, és 26 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját.
Kubrick sosem kapott választ az írótól, akit hamarosan az irodalmi Nobel-díj visszausítására kötelezett hazája a kiutasítás terhe mellett. Abban az időben nem ez volt az egyetlen kútba hullott filmterv.
A rendezőt az MGM még A dicsőség ösvényei elkészülte előtt felkérte Stefan Zweig Égő titok című regényének adaptálására. Kubricknak tetszett a könyv, el is készítette a forgatókönyvet Calder Willinghammel karöltve, ám végül a szigorú amerikai cenzúra közbeszólt, az MGM pedig a negatív visszhangtól tartva visszalépett, és inkább engedélyezte Kubricknak A dicsőség ösvényei leforgatását. Willingham a rendező által jóváhagyott forgatókönyve évekig porosodott egy dobozban egy raktár mélyén Hollywoodban, mikor 2018-ban rátaláltak, igaz, akkorra a filmadaptáció már megvalósult. 1988-ban Klaus Maria Brandauer és Faye Dunaway alakították a főszerepeket, a végeredménynek pedig semmi köze sem volt Kubrick eredeti elképzeléseihez.
Kubrick és Kirk Douglas A dicsőség ösvényei forgatásán
Kubrick a 2001 Űrodüsszeia vizuális effektjeiért kapott Oscar-díjat követően fogott bele régóta dédelgetett filmterve megvalósításába. Nagyszabású történelmi tablót kívánt alkotni Bonaparte Napóleonról, mely végül talán leghíresebb megvalósulatlan filmtervévé vált. Kubrick el is kezdte az előkészületeket, első körben egy 147 oldalas forgatókönyvet tett le az asztalra az MGM-nél, kölcsönvett 30 ezer statisztát a román hangseregből, átfogó kutatásokat végzett a korabeli terepviszonyokkal kapcsolatban, hogy a csatákat valóban autentikus módon jeleníthesse meg, ráadásul olyan színészeket vett fel a produkcióba, mint Laurence Olivier, Alec Guiness, Ian Holm és Audrey Hepburn, de végül kiderült, hogy a produkció elkészítéséhez mai árfolyamon számolva legalább 100 millió dollárra lenne szükség, ami akkoriban elképzelhetetlen költség volt, úgyhogy az MGM végül kihátrált Kubrick tervei mögül, más pedig nem volt hajlandó megvásárolni a jogokat.
A rendező pechje volt, hogy 1968-ban mutatták Lev Tolsztoj Háború és békéjének adaptációját, mely miatt a stúdió úgy vélte, kár újabb nagyszabású történelmi filmbe fektetni, de a kegyelemdöfést végül Szergej Bondarchuk 1970-es Waterloo című filmje vitte be, mely után az MGM végleg elvetette a Napóleon-film ötletét, mondván nincs szükség még egy portréra a hadvezérről.
Steven Spielberg 2011-ben Kubrick eredeti vázlatai alapján tett egy kísérletet egy minisorozatra adaptálásban, a később a True Detective-vel világhírűvé vált Cary Fukunaga segítségével, de végül ők nem jártak sikerrel.
Kubrick a Barry Lyndon forgatásán
A holokauszt olyan téma volt, mely Kubrickot régóta foglalkoztatta. A hetvenes évek végén megpróbálta rávenni 1978 irodalmi Nobel-díjasát, Isaac Bashevis Singert, hogy segítsen egy forgatókönyv megírásában, de az író elutasította a felkérést.
Ahogy az lenni szokott, a forgatókönyv elkészülte után Kubrick megkezdte a stáb összeállítását – az operatőri feladatokra Ragályi Elemért szerződtette – és autentikus forgatási helyszínt keresett, így sok időt Varsóban. Állítólag már a színészkérdés is célegyenesben volt, a főbb szerepekre Uma Thurman, vagy Julia Roberts volt a kiszemelt.
Kubrick azonban hasonló csapdába esett, mint a Napóleon-film esetében. 1993-ban a mozikba került a Schindler listája, Steven Spielberg filmje pedig hét Oscar-díjat nyert, mind a közönség, mind a kritikusok imádták, és bár Kubrick nem tartotta teljesen őszintének az alkotást, végül ő maga mondott le erről a filmtervről, hogy aztán arra a mesterséges intelligenciákról szóló filmre összpontosítson, amit aztán ugyancsak Steven Spielberg forgatott le néhány évvel Kubrick halálát követően, annak vázlatait felhasználva. 2009-ben Kubrick sógora, Jan Harlan bejelentette, hogy tárgyalásokat folytat Roman Polanskival és Ang Lee-vel is, hogy valamelyikük vállalja el Kubrick holokausztfilmjének forgatását, de az egészből végül semmi sem lett.
Az Acéllövedék forgatása közben
Azt már felsorolni is nehéz, hány világhírű film létezik, melynek rendezését felkínálták Kubricknak, de vagy ő mondott rögtön nemet, vagy épp ő szorgalmazta az ötletet, mely aztán még a tárgyalásig sem jutott el, akárcsak a Doktor Zsivágó. Az 1961-es A félszemű Jack című western rendezésére maga Marlon Brando kérte fel, ám nem igazán jött ki egymással a két legenda, Kubrick később azt mondta, egyértelműen Brando akarta irányítani a film rendezését, amibe ő nem ment bele. A stúdió így végül 100 ezer dolláros lelépési díjat fizetett Kubricknak, így békében váltak el. A rendező többször nyilatkozta, hogy el akar készíteni egy igazán félelmetes filmet, így felajánlották neki Az ördögűző rendezői székét, de Kubricknak nem tetszett William Peter Blatty regénye, így nemet mondott.
Fordított volt az eset Umberto Eco A Foucault-inga című regénye kapcsán, ahol Kubrick szerette volna filmre vinni a történetet, ám miután az író akkoriban nem igazán volt elégedett A rózsa neve adaptációjával, ezért csak úgy adta volna el az adaptációs jogokat, ha beleszólhat a forgatókönyvbe, amit viszont Kubrick nem vállalt.
Akárhogy is, egy biztos, hiába készített 1968 és 1999 között Kubrick mindössze hat filmet, életműve abszolút teljes, sőt, tovább megyek: egy-egy filmjének stílusa, atmoszférája, forradalmi narratívája olyan komplex egészet alkot, melyért a legtöbb rendező manapság is a fél karját odaadná. Kubrick filmjeiben ott van minden, amiről egy szakember álmodhat: a múlt és a hagyományok felhasználása, az adaptációs alapanyagok tisztelete, és a reményteli jövőbeli innovációk ígérete is. Ettől volt Kubrick annyira különleges, és ettől sokkolóan eredetiek a filmjei még ennyi év után is.
Főszerepben a The Beatles, a rendezői székben Stanley Kubrick?
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
