Koczó Olivér
2022. május 26. | Becsült olvasási idő: 8 perc

Nem a magyarok tették naggyá Hollywoodot, de kevesen hordtak össze több téglát

Közkedvelt bonmot, hogy rengeteg tehetséget „adtunk” Hollywoodnak, gyakorlatilag a magyarok találták fel az amerikai filmet, és habár ez költői túlzás, tény hogy számtalan honfitársunk járult hozzá tudásával, tehetségével és szorgalmával az amerikai filmipar világméretű sikereihez. Ebben a cikkben ezekről a világhírű magyarokról lesz szó.

Ám még mielőtt belemerülnénk a büszke emlékezés jóleső érzésébe, nézzünk szembe büszkeségünk okával és a sok esetben elfeledett fájó tényekkel. Jelesül, hogy akikre a mából okkal lehetünk büszkék, azokat gyakran ilyen-olyan társadalmi, gazdasági, politikai, művészeti okok miatt hagytunk a nemzetből kiszakadni.

Magyarok Hollywoodban

Mint az ismeretes a nacionalizmus, ahogy a legtöbb modern politikai ideológia fogalma a felvilágosodás korában alakult ki. Bevett definíciója szerint a nemzetépítés feladatára utal, amely az ideológia megalkotásával, a kultúra egységesítésével és érzelmi élmények átélésével a közös nemzeti identitás kitalálását és megteremtését célozza. A 18. század óta a nacionalizmus jelentéstartalma a különböző ideológiai viták során sokat változott, s mint megannyi más esetben, itt is megfigyelhető egy éles nyugat-kelet irányú ellentét. Nyugat-Európában a mai napig uralkodó felfogás az államnemzet liberális fogalma – vagyis, hogy a nemzet tagjának tekintik az egy országban élő embereket –, míg Kelet- Közép-Európában inkább a kultúrnemzet felfogás a gyakoribb, amely szerint nem az állami lét határozza meg a nemzeti hovatartozást.

Persze, ahogy a világon semmi sem fekete-fehér, úgy e két nemzettípus ilyetén dichotóm felfogása is csupán egy leegyszerűsítő magyarázat lehet. De, hogy hosszabban ne ragadjunk le politika eszmetörténeti, nacionalizmuselméleti vitáknál, nagyvonalakban fogadjuk el ezen megállapítást. És innen tovarugaszkodva értelmezzük a fentebb idézett anekdotát.

A magyar néplélekben, a mögöttünk hagyott hosszú huszadik század során számos olyan közhiedelem eresztett gyökeret, amelyek sokszor történelmileg megalapozatlanok, pontatlanok. Ilyen romantizált emlékkép a kalandozások kora, az hogy hazánk partjait három tenger mossa, vagy a világhírű magyar gasztronómia. De, persze akadnak szép számmal olyan történelmi események, eredmények is, amikre joggal lehetünk büszkék. Számos világhírű szabadalom, találmány köszönhető a magyar tudósoknak, többek között az ikonoszkóp/a modern nagy felbontású televízió rendszer Tihanyi Kálmánnak, az első hold radar, és EKG Bay Zoltánnak, a kriptongázas villanylámpa Bródy Imrének, vagy a mindenki által ismert C-vitamin Szent-Györgyi Albertnek. Továbbá büszkék lehetünk számos sport sikerre, amiket sportolóink nemzeti színekben értek el, a teljesség igénye nélkül például; Szilágyi Áron abszolút rekordnak számító három olimpiai elsőségére, az összesen huszonhárom olimpiai érmünkre (ebből kilenc arany) vízilabdában, vagy a modernkori olimpiádák során szintén rekordnak számító öt labdarúgásban elért dobogónkra (három arany, egy ezüst, egy bronz).

William Fox és Adolf Zukor

És ezen két kategórián felül létezik egy harmadik csoport is, amibe olyan személyek, eredmények, események szorulnak zömmel, – ismét csak köszönhetően a viharos huszadik századi történelmünknek – amik sok esetben az ideiglenesen torzult nemzettudat következtében nem a magyar nemzet sikereit bővítették, mégis ma már büszkén szeretnénk így emlékezni rá. Ilyen például a tizenhét magyar vonatkozású Nobel-díjas – akik közül szomorú, de csupán ketten szerezték közvetlenül hazánkban/hazánknak az elismerést. Vagy a tizenkilenc magyar származású Oscar-díjas, akiket ma gyakran még mindig önhitten úgy emlegetünk, mint híres magyar filmesek, akiket a világ filmiparának adtunk, holott esetükben az átengedtünk kifejezés sokkal helytállóbb lenne.

A híres magyar származású hollywoodi rendező, George Cukor (Elfújta a szél, My fair Lady), irodájának ajtaja felett lógott állítólag az alábbi felirat “Nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenni.”. Talán ez a kedves kis aforizma kellőképpen alátámasztja, hogy Hollywoodban milyen fontos szerepet töltöttek be egykoron a magyar filmesek, akik nemcsak a stúdiórendszer kiépítésében jeleskedtek, de íróként, rendezőként, producerként, látványtervező és zeneszerzőként is sikereket értek el az álomgyárban.

Ha Hollywood és magyarok, az első két név, ami valamennyiszer felbukkan a témában, az Adolf Zukor és William Fox, a Paramount és a 20th Century Fox stúdiók magyar alapítóinak neve. Ám a két filmmogulhoz az ismeretes stúdióalapításon túl egy-egy egyéni filmtörténeti mérföldkő is kötődik. Adolf Zukor számos elévülhetetlen érdeme közül is talán kiemelkedik az a tény, hogy a Paramount Pictures volt az első filmstúdió, amely áttért a nickelodeon filmekről, a mai értelemben vett egészestés játékfilmekre, amivel hatalmas szakmai és egzisztenciális előnyre tett szert a többi stúdióval szemben. Míg a filmes világ William Foxnak nem sokkal kisebb lépést köszönhet, hiszen a tolcsvai születésű magyar filmmogul volt az első, aki kortársait megelőzve megkezdte a hangosfilmre való átállást.

Bánky Vilma

Szinte egy időben a hollywoodi stúdiórendszer kiépülésével tűnt fel a vásznon Bánky Vilma színésznő is, aki gépírólányból lett világsztár. 1925-ben fedezte fel Samuel Goldwyn az MGM társalapítója. A filmjeiben a kor ünnepelt férficsillagai voltak a partnerei, többek között Rudolph Valentino és Ronald Colman.

A magyarországi tanácsköztársaság bukása után indult meg az első nagyobb filmes kivándorlási hullám Amerikába, aminek következtében olyan idehaza is már elismert filmesek kerültek Hollywoodba, mint Korda Sándor és Kertész Mihály rendezők, Bíró Lajos és Herczeg Géza írók, Korda Vince díszlettervező, Guttmann Dezső koreográfus.

Korda Sándorra ma a brit filmgyártás egyik reformereként emlékeznek, aki az első filmrendező volt 1942-ban, akit lovaggá ütöttek, és akiről a Brit Filmakadémia az év legkiemelkedőbb filmjének járó díjat elnevezte. Testvérével, Vincével és jó barátjával Bíró Lajossal számos hollywoodi produkcióban dolgozott együtt. Bíró Lajost az első 1928-as Oscar gálán A hontalan hős c. filmért a legjobb forgatókönyv díjára jelölték, míg Korda Vince 1940-ben A bagdadi tolvaj c. filmben nyújtott munkájáért vehette át a legjobb látványtervezőnek járó arany szobrot. Herczeg Géza tíz évvel Bíró Lajos jelölése után a Zola élete forgatókönyvéért díjra váltotta a jelölését, hogy eddig első és egyetlen magyar filmíróként kerüljön be a neve az Oscar-díj történetének nagy könyvébe.

Lukács Pál

A felsoroltak közül Kertész Mihály neve cseng valószínűleg legismerősebben minden filmkedvelő számára. A Casablanca Oscar-díjas rendezője majd negyven éves hollywoodi karrierje során több mint ötven filmen dolgozott. Guttmann Dezső koreográfus hollywoodi mérlege négy jelölés, ebből kettőt meg is nyert a legjobb táncjelenet kategóriában, plusz érdekesség, hogy ezt a díjat mindössze 3 évig adták át.

A harmincas években Európában egyre erősödő szélsőséges politikai légkör eredményezte a második nagyobb hollywoodi kivándorlási hullámot. Ekkor olyan méltán elismert alkotók hagyták el hazánkat, mint Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc és László Aladár írók, Rózsa Miklós zeneszerző, Trauner Sándor, Vértes Marcel és Sándorházi Vilmos Béla Oscar-díjas díszlettervezők, László Ernő operatőr. Valamint még kissé korábban a két nagy hullám között Fejős Pál rendező, Aldon János operatőr és Lukács Pál színész is átkeltek az óceánon szerencsét próbálni.

Lukács Pál Adolf Zukor invitálására érkezett Hollywoodba, és igen népszerű filmszínész lett, hova tovább 1943-ban az Örség a Rajnán c. filmben nyújtott alakítását Oscar-díjjal jutalmazták. Fejős Pál filmrendező 1926-ban nincstelenül érkezett Amerikába, tipikus hollywoodi történet, majd 1928-ban egy ötezer dolláros kölcsönből leforgatta Az utolsó pillanat c. expresszív stílusú filmjét, ami után Charlie Chaplin, és vele egész Hollywood zseninek kiáltotta ki a frissen felfedezett Fejőst.

Lengyel Menyhért, Molnár Ferenc és László Aladár mindhárman a polgári drámaírás hazai nagy alakjai voltak, akik Hollywoodban saját darabjaikkal is igen népszerű szerzőnek számítottak, Molnár Liliomját több rendező is filmre vitte, míg Lengyel munkáit a legendás Ernst Lubitsch rendezte legtöbbször – a Ninocskáért, Greta Garboval a főszerepben 1940-ben Oscarra is jelölték. Rózsa Miklós neve talán még Kertész Mihályénál is ismertebb lehet manapság is, a filmzenekirály titulus minden szerénykedés nélkül megilleti a zeneszerzőt, akit pályafutása során nem kevesebb, mint tizenháromszor jelöltek Oscarra, s ebből három alaklommal (1946 Elbűvölve, 1948 Kettős élet, 1960 Ben Hur) meg is nyerte a díjat.

Rózsa Miklós

László Ernő operatőr Rózsa Miklóshoz hasonlóan rengeteg, ma úgy mondanánk A-kategóriás filmben működött közre, három évig volt az Amerikai Operatőrök Társaságának elnöke, kilenc alkalommal jelölték Oscar-díjra, amiből egyet 1966-ban Stanley Kramer Bolondok hajója c. filmjével győzelemre is váltott. A II. világháború lezárását követően még a kommunista hatalomátvétel előtt, újra rengeteg magyar filmes hagyta el az országot a nyugodtabb alkotás reményében, illetve nem sokkal később az ’56-os események nyomán még jó néhányan követték őket.

E kivételes művészek táborát erősítette Tóth Endre (Andre de Toth) rendező, Kovács László és Zsigmond Vilmos operatőrök, Elek Zoltán maszkmester, Joe Eszterhas forgatókönyvíró, Miklós Hargitay erőember. Valamikor ebből az időből származik egy újabb magyar alkotókkal kapcsolatos legendás frázis, amit a sci-fi pápa Isaac Asimov vetett papírra, „Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: az emberek és a magyarok”.

Andre de Toth Martin Scorsese elmondása szerint sosem volt felkapott rendező, de a nagyközönség jól ismerte filmjeit. Toth a negyvenes-ötvenes divatos műfajokban főleg noir és western filmeket forgatott, de említésre méltó még a 3D-s mozi létrehozásában betöltött szerepe is. Hargitai Miklóst, vagy nemzetközileg ismert nevén Mickey Hargitay-t, kis túlzással nevezhetnénk a „magyar Schwarzeneger-nek”, hiszen az osztrák testépítő legendából lett akciófilmsztárhoz hasonlóan, Hargitay is a Mr. Universe színpadáról lépett át az ötvenes években a kardozós-szandálos filmek világába, igaz mindkét pályán jóval szerényebb sikerekkel büszkélkedhetett.

Zsigmond Vilmos

Ám ez már koránt sem mondható el az új-hollywoodi filmes generáció két emblematikus magyar alakjáról, Kovács Lászlóról és az Oscar-díjas Zsigmond Vilmosról. Az ’56-os forradalom után emigrált két kiváló operatőrnek ugyanis olyan meghatározó filmekben láthatjuk vizuális kéznyomát, mint a Szelíd motorosok, a Párbaj, az Öt könnyű darab, és természetesen A harmadik típusú találkozások vagy A szarvasvadász. Joe Eszterhas mérsékelten elismert, de annál sikeresebb magyar származású forgatókönyvíró a nagyközönség számára, olyan munkáival vált ismerté, mint az 1992-es Elemi ösztön, a Showgirls, vagy a Flashdance. Az Oscar-díjas magyarok hosszú sorát gyarapítja Elek Zoltán maszkmester is, aki tehetségét és tudását olyan filmekben bizonyíthatta, mint a Maszk (1985), amiért az akadémia arany szobrát is átvehette, vagy épp az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag (1989), A függetlenség napja (1996), és a Grincs (2000).

A rendszerváltás időszakában érthető mód a filmesek is inkább maradtak, vagy hazafelé orientálódtak, a szabadpiac által kecsegtető lehetőségek okán. De ha szigorúan vesszük a ’80-as évek második felétől bő két és fél évtizednek kellett eltelnie, hogy újabb tehetséges magyarok jelenjenek meg az álomgyárban.

Mundruczó Kornél még a koronavírus előtt hozta össze első hollywoodi munkáját, a Pieces of a Woman-t, Röhrig Géza a Saul fia Oscar sikere után, olyan filmes ajánlatok közül válogathatott, mint The Chaperone, Resistance, To Dust, és nemrégiben Terrence Malickz új opuszában The Last Planetben kapott főszerepet. Rév Marcell operatőr neve a sorozatrajongóknak az HBO-s Eufória szériájának stáblistájáról lehet ismerős, míg Erdélyi Mátyás és Pados Gyula kollégái olyan filmekben dolgozhatnak, mint a Miss Bala, Az útvesztő: Halálkúra és a Jumanji: Vár a dzsungel. Érdemes tehát továbbra is figyelemmel kísérni honfitársaink munkáját, mert akadnak ma is páran, akik jó eséllyel törnek hollywoodi babérokra.