- Kovács Krisztián
- 2022. március 21. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Tegyük a szívünkre a kezünket, vélhetően egy komolyabb honoráriumért mi magunk is hajlamosak lennénk a saját szakmai területünkön egy-egy kétes minőségű munka elvállalására. Nincs ez másként a világhírű színészóriások körében sem, akik bizony olykor – látszólag – felelőtlenül mondtak igent egy olyan szerepre, melyet később pályafutások sötét foltjaként emlegettek, és aminek hangot is adtak, ugyanakkor akadt köztük bőven, aki elismerte, hogy bizony a szerepért cserébe felkínált honorárium olyan busás volt, hogy arra bűn lett volna nemet mondani.
Akadnak persze színészek manapság is, akik lassan-lassan sportot űznek abból, hogy pocsékabbnál pocsékabb filmekhez adják a nevüket, a lista élén az Oscar-díjas Nicolas Cage-dzsel, de újabban Bruce Willis is előszeretettel tűnik fel B-kategóriás filmekben, ám az itt látható listán valóban igazi legendák szerepelnek, sőt, akad néhány közönségkedvenc film is, mely ezek szerint belülről mégsem akkora sikertörténet, mint arra a minőségéből, vagy a körülötte kialakult kultuszból következtethettünk volna. Íme tehát hét színészóriás, aki utálta a saját filmjét.
Nem épp méltó búcsú, ahogy 2003-ban az Oscar-díjas színészóriás maga mögött hagyta a filmszakmát a nyugdíj kedvéért. A 2020. októberében elhunyt Oscar-díjas Connery utolsó szerepe ugyanis Stephen Norrington rettenetesen sikerült képregényadaptációjában volt. Az Alan Moore lenyűgöző műve alapján készült összecsapott A szövetségben Connery Allen Quatarmain bőrébe bújt, aki egy a popkultúra különleges alakjaiból verbuvált csapat élére állt, hogy elkapjon egy fantomot, akinek célja a káoszkeltés és a háború kirobbantása. Connery később egy interjúban a filmet firtató kérdésre csak annyit felelt: „Rémálom volt.” A rendezőről, akit amatőrnek tartott, pedig így nyilatkozott: „Már az első napomon láttam rajta, hogy nem normális.” Connery és Norrington elharapódzó vitái egy ponton odáig fajultak, hogy az egykori James Bond megfenyegette a rendezőt, ne feszítse tovább a húrt, mert meg fogja ütni. Tettlegességre végül nem került sor, de állítólag a rossz tapasztalatnak is köszönhető, hogy bár Connery papíron még egy filmet elvállalt, végül idő előtt nyugdíjazta saját magát.
Az egyik leghíresebb történet a témában. Alec Guinness generációja egyik legtehetségesebb színésze volt, és nem csak a vásznon, de a színpadon is, melyet élete végig koptatott. A Híd a Kwai folyónért Oscar-díjjal jutalmazták, de feltűnt olyan remekművekben, mint az Arábiai Lawrence, vagy a Doktor Zsivágó, és élete tragédiájának tartotta, hogy ennek ellenére mégis a legtöbben Obi-Wan Kenobi szerepével azonosították. Guinness saját bevallása szerint nem szereti a sci-fit, George Lucas forgatókönyvét végig sem olvasta, mert már az első oldalak után rájött, hogy az egész egy marhaság, egy gyerekes mese, ellenben Lucas annyira ragaszkodott a szerepeltetéséhez, hogy hajlamos volt többet fizetni neki, Guinness pedig, aki ekkoriban már túl volt a fénykorán, és a legjobb szerepein, erre nem akart nemet mondani. Ettől függetlenül a későbbiekben is számtalanszor elmondta, hogy a franchise sikere csak az emberek sekélyes ízlését bizonyítja, és ő maga továbbra is ki nem állhatja mind a filmeket, mind saját szerepét.
A tavaly februárban eltávozott Oscar-díjas színészveterán (egyben ő a valaha volt második legidősebb díjazott, aki hazavitte az Oscar-szobrot Sir Anthony Hopkins után), hiszen több mint ötven éves pályafutásának betetőzéseképp 2012-ben a Kezdők mellékszerepéért díjazták. Korai karrierjének egyik emblematikus filmjévé vált A muzsika hangja, Robert Wise klasszikus musicalje komoly rajongótáborra tett szert, jelenleg is a világ egyik legismertebb filmjeként tartják nyilván, ugyanakkor a Georg von Trapp kapitányt játszót Plummer sosem volt elragadtatva tőle, és ennek hangot is adott: „Szörnyen szentimentális, és zavaróan boldog film. Rendkívül keményen kellett igyekeznem, hogy belekeverjünk némi humort, ami legalább változatossá teszi.” Plummer később – az első DVD-kiadás audiokommentárjában – beszélt arról is, hogy a film fináléjában lévő zenei fesztivál felvételekor általában részeg volt, hogy valahogy el tudja viselni az egész alkotás giccses hangnemét.
Han Solo és Indiana Jones megformálójának harmadik legikonikusabb szerepe Ridley Scott a mai napig elképesztően hatásos cyberpunk alkotásában, mely általában a legjobb sci-fi filmeket tömörítő listákon az első helyen osztozik a 2001 Űrodüsszeiával. Ford szeretett volna egy komolyabb, drámai szerepet magának a Csillagok háborúja, és az első Indiana Jones-film zajos sikere után, és a Dick-regény melankóliájában megtalálni vélte mindezt, ám később már messze nem volt ennyire elragadtatva tőle, és ugyanazt rótta fel a filmnek, amit a nézők is akkoriban: nehezen érthető, és meglehetősen lassú tempójú. Bár most visszagondolva, és újranézve egyértelmű, hogy éppen ez a hangulat ad hozzá annyit Ridley Scott filmjéhez, kétségtelen, hogy nem lenyűgöző izgalmáról, inkább a hangulatáról híres. Csak tetézte a dolgot, hogy Ford nagyon nehezen jött ki Sean Younggal, akivel pedig éppen a kettejük közti érzelmeket kellett megjeleníteniük, ami a film egyik központi vonulata, emiatt a színész állítása szerint kifejezetten rosszul szájízzel emlékszik a forgatásra.
Talán nem is hat meglepően, a Cápa-széria teljesen felesleges negyedik részét ugyanis nem csak ő, de a kritikusok, és a nézők is egyöntetűen utálták. Sokan egyszerűen annak tudták be a katasztrofális bukást, hogy a filmet állítólag rendkívül rövid határidővel kellett leforgatni, ám a helyzet az, hogy itt valóban minden rossz: a forgatókönyv, az operatőri munka, a rendezés, a dramaturgia, sőt, még a film címe is nevetséges, és természetesen ilyen körülmények közt a színészek sem tudtak kitenni magukért, holott akadt köztük egy igazi legenda: Michael Caine. Az akkor már Oscar-díjas angol színésznek 1,5 millió dollárt ajánlottak a szerepért, amire nem tudott nemet mondani, ráadásul ezért az összegért összesen hét napot kellett forgatnia a Bahamákon. Caine ettől még utálta a szerepét, a nevetségesen bizarr párbeszédeket, de később azt nyilatkozta, ennyi pénzért megérte nyaralni egyet ezen az egzotikus helyszínen.
Marlon Brando-val dolgozni sosem volt egyszerű. Kétségtelenül minden idők egyik legnagyobb színészegyénisége, aki fittyet hányt a rendezői utasításokra, általában a forgatókönyvet sem volt hajlandó elolvasni (A keresztapa), máskor harminc kiló túlsúllyal érkezett a forgatásra rekordgázsiért (Apokalipszis most). Pályafutása vége felé pedig a kétszeres Oscar-díjas legenda meglehetősen kétes minőségű darabokban is szerepet vállalt (Dr. Moreau szigete). Brando 1980 után közel tíz évig nem jelent meg a vásznon, mikor 1989-ben visszatért, sokak szerint már nem volt ugyanaz, mint korábban, ami nem a szerepformálásán, inkább a munkamoráljában mutatkozott meg. 1990-ben készült a főszereplésével forgatott Az újonc című Frank Oz-komédia, amit bár a kritikusok jól fogadtak, és örültek, hogy ismét látják Brando-t a vásznon, ő maga ki nem állhatta, zajosnak, zavarosnak nevezve azt, amit a rendező sem tudott hova tenni.
Francis Ford Coppola a Fülöp-szigetek dzsungelében forgatta le minden idők egyik legjobb háborús filmjét, Joseph Conrad A sötétség mélyén című kisregényének átértelmezését a Vietnámi-háborúra, telis-tele a háborús drámákban korábban ritkán látott filozófiai hangulattal. A film hosszan elhúzódó, bajos forgatása manapság már legenda, Brando harminc kiló túlsúllyal jelent meg, és nem volt hajlandó megtanulni a szövegét, emiatt a forgatókönyvet is át kellett alakítani, egy pusztító vihar tönkretette a méregdrága díszleteket, ám a legnagyobb dráma kis híján a szerepébe mindent beleadó Martin Sheen-t érte. A főszereplőt ugyanis már megérkezésekor is káosz fogadta a forgatáson, amiből senki sem látta a kiutat, ám az utóforgatások közepén Sheen a túlhajszoltságtól szívrohamot kapott, és miután a felvételek a dzsungelben zajlottak, kevésen múlt, hogy egyáltalán életben maradt, az pedig csak tetézte ellenérzéseit, hogy Coppola igyekezett titokban tartani az állapotát, és sürgette, hogy mielőbb térjen vissza a kamerák elé, mert a munkálatok már így is bődületes csúszásban voltak.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?