Kovács Krisztián
2021. január 26. | Becsült olvasási idő: 6 perc

Tudósok és túlzások – 5 világhírű film, mely semmibe vette a tudományt

Hollywoodot a túlzásai miatt is szeretjük. No, persze, azon túlzásai miatt, melyek még megengedhetőek, és nem súrolják a nevetséges irrealitás határait. Persze még azt is elnézzük néha, különösen, ha meglátjuk a Star Wars-feliratot, vagy a Marvel-logót, ugyanakkor igaz az is, hogy aki realista filmeket keres, nyilván nem egy könnyed nyári blockbusterre vált majd jegyet. Hollywood természetesen a tudományos tényeket is hajlandó felülírni, ha az szolgálja a film céljait, és az alábbi listában összegyűjtött filmek mindezt még nem is teszik olyan pofátlan módon, ahogy tette azt mondjuk néhány nagyszabású katasztrófafilm, melyeket ebben a cikkben gyűjtöttünk csokorba.

Kérdés, felróható-e minden egyes tárgyi, tudományos tévedés egy-egy játékfilmnek? Alighanem a válasz megintcsak középutas, hiszen, ha égbekiáltó marhaságot látunk, az nyilván rányomja a bélyegét a minőségre, ha azonban aprócska, de megbocsátható csalást, azt hajlandóan vagyunk elnézni, hiszen elvégre is nem dokumentumfilmet nézünk, nem az igazságot, nem a realitást, sokkal inkább a szórakozást keressük.

Tudósok és túlzások?

Jurassic Park – A lizinfüggőség

Mint az köztudott, Steven Spielberg dinoszaurusz-mozija Michael Crichton azonos című regénye alapján készült, és nagyvonalakban követi is annak gondolatiságát a tudományos kutatásai és eredményei terén is. Az állatok kordában tartására létrehozott „lizinfüggőség” arra hivatott, hogy ezáltal szabjon gátat a dinoszauruszok elszabadulásának, ha kijutnának a szigetről, ahogy azt dr. Henry Wu el is mondja a főszereplőknek. Igen ám, de ahogy George Church, a Harvard Medical School genetikusa is nyilatkozta (akinek csoportja hasonlóval kísérleteztek, mikor a gyapjas mamut génjét beültették egy afrikai elefánt genomjába), a lizin tulajdonképpen a világ minden ételében jelen van – és végül az állatok éppen emiatt maradtak életben a második részre – csakhogy az meglehetősen furcsa, hogy a világ legkiválóbb tudósai mindezzel a lények megalkotásakor nem voltak tisztában, és egy olyan biztonsági megoldást dolgoztak ki, melyről tudvalévő, hogy haszontalan.

Jurassic Park

Skyfall – A ciánkapszula

Javier Bardem ördögi alakításának egyik csúcspontja, mikor a meghasonlott és bosszúszomjas ügynök „leveszi” a fél arcát, pontosabban megmutatja M-nek és James Bondnak azt az arcába ültetett, mobil implantátumot, melyet a hidrogén-cianidot tartalmazó kapszulára való ráharapás okozott. A szer tulajdonképpen szétmarta az arccsontját és az állkapcsa egy részét. Igen ám, de a hidrogén-cianid a valóságban még annyira sem maró hatású, mint a citromlé. Ezt Deborah Blum, az MIT számos kutatási programjának több kötetes szerzője mondta nem sokkal a film premierje után egy szakértői interjúban példaként, és hozzátette, a hidrogén-cianid kétségtelenül megmérgezte volna az alanyt, de nem végzett volna rajta ilyen brutális elváltozásokat, ugyanis, ha valóban ennyire maró hatású lenne, akkor kérdés, milyen szétrágható anyagból kellett volna elkészíteni a kapszulát, melyben tárolták.

Skyfall

Fertőzés – A vakcina

Steven Soderbergh 2011-es vírusmoziját a tavaly kitört koronavírus-járvány tette igazi sikerfilmmé, és bár nem tudjuk, hogy Dr. Richard Besser – aki a H1N1 járvány idején a CDC, vagyis az Atlantai Járványügyi Központ megbízott igazgatója volt – miként vélekedne erről, de 2018-ban még azt mondta, hogy Soderbergh filmje meglehetősen nagyvonalúan kezelte a vakcina kifejlesztésének ütemét. Ugyanis a filmben látott igen agresszív vírus, mely ötvözte az olyan szörnyű betegségek tüneteit, mint a HIV, a zika, az ebola, vagy a malária, vélhetően nem reagálna ilyen hamar és ilyen jótékonyan a kifejlesztett oltóanyagra, mely egyébként is túlságosan gyors ütemben készült el a film szerint. Besser akkoriban aggályát fejezte ki a film miatt, mert szerinte az ehhez hasonló ábrázolások túlzó és hamis képet festenek egy közegészségügyi válság kezeléséről.

Fertőzés

Prometheus – Az őrült tudósok

Ridley Scott Alien-előzményfilmje tetemes kritikai bukást könyvelhetett el, és bár egy sci-fin nem lenne ildomos számonkérni a tudományos túlzásokat, itt mégis a film egy olyan pontja vált kérdésessé, mely inkább a forgatókönyv felületességét mutatja. Ahogy Danielle Tomasello, a Whitehead Intézet posztdoktori kutatója is elmondta, tudósként kínos volt látni a filmben ábrázolt tudósok viselkedését, mikor egy új, általuk korábban nem látott életformával találkoztak. Tomasello szerint az még hagyján, hogy a geológus azonnal eltéved, ami nagyobb probléma, hogy a biológus az életformával való első találkozásakor rögtön meg akarja fogni, ami az egyik utolsó tett lenne, amire egy valódi szakember ilyen esetben vállalkozna. Scott filmje persze több sebből is vérzett a látvány ellenére is, úgyhogy a kritikai bukást végül nem az ehhez hasonló epizódok hozták rá.

Prometheus

Gravitáció – Kowalsky halála

A mexikói Alfonso Cuarón filmje kétségtelenül új korszakot nyitott az űrábrázolás terén, minden korábbinál valósághűbb, és ami még fontosabb, a tudomány szempontjából realisztikusabb ábrázolásmódot vonultatott fel, melyet több, a NASA és az Európai Űrügynökség kötelékében szolgáló űrhajós is kiemelt, ám ők sem tudtak szó nélkül elmenni a film egyik legdrámaibb jelenete mellett, melyben sokak szerint a film épp saját maga ellen fordította az addigi realisztikusságra törekvését. Ez az a jelenet, mikor Matthew Kowalsky elengedi a pányvát, hogy feláldozva magát megmentse Sandra Bullock karakterét, csakhogy Cuarónék itt elfeledkeztek a gravitációról, ami az űrben nem érvényesül, vagyis George Clooney-nak nem kellett volna kisodródnia az ismeretlenbe. Amennyiben Sandra Bullock tesz egyetlen mozdulatot a visszarántására, akkor a küldetésparancsnok elkezdett volna felé lebegni.