A tavalyi év egyértelműen a Marvel szuperhősfilmjének, a Bosszúállók: Végjáték világhódító sikerének időszaka volt, mely minden korábbi bevételi rekordot megdöntve, megelőzve James Cameron Avatárját, minden idők legjövedelmezőbb filmjévé vált. Jóval a bemutatót követően indult el egy különös, és meglehetősen logikátlan lobbi a Marvel részéről, melynek az az értelmetlen célja volt, hogy Vasember alakítóját, az idén 55. évét betöltő Robert Downey Jr-t Oscar-díjhoz juttassa.
Nagy szerencse, hogy az egyébként kiváló színész maga volt az, aki leállította ezt a teljesen értelmetlen kezdeményezést, ami azon túl, hogy méginkább aláásta volna a hollywoodi döntéshozók megmaradt szakmai reputációját, még azt is megmutatta, miként tudja józanul értékelni egy színész a saját játékát, és a filmet, melyben szerepelt. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy bizony Robert Downey Jr. már nem egyszer került Oscar-közelbe, meglehetősen eklektikus pályáján viszont bőven találunk olyan alakításokat, melyek valóban megmutatták, hogy generációja egyik legtehetségesebb színésze.
.
Robert Downey Jr. 55 éves
Hogy miért tartották Robert Downey Jr.-t már pályája elején a jövő nagy reménységének, arra kiváló példa Oscar-díjra jelölt alakítása Richard Attenborough sztárokat felvonultató életrajzi filmjében. Downey itt nem csupán Charlie Chaplin bőrébe bújik, hanem mindössze 27 évesen tulajdonképpen Chaplinné válik. Minden ikonikus gesztus, és mozdulat a helyén, mégis egyik sem hat paródiának, sőt, a fiatal reménység korát meghazudtolóan érett alakítást nyújt a nagy némafilmes nevettető szerepében, amit szinte ráöntöttek. Bár Attenborough kétségtelenül 1982-es Gandhi című filmjének mintájára készítette a Chaplint, végül ez a film nem hozott akkora sikert a számára, ugyanakkor abban minden kritika egyetértett, hogy Downey alakítása aranyszobrot érdemelt volna.
Chaplin
Ben Stiller maró gúnnyal átitatott szatírája, mely mindennek és mindenkinek görbe tükröt mutat Hollywoodban, nem csupán parádés forgatókönyvéről, korán legendássá érett aranyköpéseiről, vagy Tom Cruise elképesztő átalakulásáról híres, de Robert Downey Jr. alakításáról is, aki amerikaiként egy ausztrál férfit játszik, aki egy afro-amerikai katonát alakít. Downey mind az ausztrál akcentust, mind az afro-amerikai szlenget hibátlanul hozza, sőt, olykor gond nélkül lavírozik a kettő közt, amitől egymaga már nem is csupán Hollywood egy szegmenségek paródiája lesz, de szembesíti a nézőket a társadalmi öntudattal, a rasszizmus felemésztő erejével is. A Trópusi vihar egyöntetűen a szerkesztőség egyik legnagyobb kedvence, ami a vígjátékokat illeti, és ebben nagy szerepe van Downey alakításának, akit egyébként a Chaplin után itt jelöltek másodszor és eddig utoljára Oscar-díjra.
Trópusi vihar
Oliver Stone 1994-es, Quentin Tarantino forgatókönyvéből készült kegyetlen, vérgőzös drámájában tulajdonképpen mindenki remekel, legyen szó a főszereplőpárost alakító Juliette Lewisról és Woody Harrelsonról, vagy épp Tommy Lee Jones-ról, és a szenzációhajhász, gátlástalan, és végül önmaga csapdájába zuhanó riportert alakító Robert Downey Jr-ról. Downey egymaga tölti be a média lelkiismeretének szerepét, akit eltipor az igazság, ő maga pedig tökéletes átéléssel hozza a mellékszerepet. Egyszer gyáva, másszor hatásvadász, harmadszor tenyérbemászó, mindig azt az arcát mutatja, amiképpen egy a szabályokat felrúgó újságíró sztereotípiáját elképzeljük. A Született gyilkosok egy utánozhatatlanul kaotikus hangulatú mozi, ami mégis nem véletlen, hogy kultikus státuszt vívott ki magának.
Született gyilkosok
Curtis Hanson az Oscar-díj halmozó Szigorúan bizalmas után készítette el következő filmjét, melyben Downey partnerei Michael Douglas, és Tobey Maguire. Downey az alkotói válságban lévő, Michael Douglas által alakított író egyetlen támaszának számító írópalánta, a Maguire által életre keltett James szeretőjét alakítja, megint egy érzelmes, mégis kellően cinikus figura, ahogy az ebben az időben kezdett is Downey védjegye lenni az olyan filmekkel, mint a Fergeteges forgatás, vagy a Csak veled. A Pulitzer-díjat Michael Chabon regényéből készült adaptáció meglehetősen sajátságos hangulati elemekkel operál, ám leginkább az egymástól függő, és egymásba kavarodó emberi sorsszálak viszik el a hátukon, noha sajnos igencsak keveset emlegetik manapság, pedig a színészek valósággal brillíroznak a karaktereikben.
Wonder Boys – Pokoli hétvége
A történet, amit manapság talán már mindenki ismer, és David Fincher filmje, melynél tökéletesebben kevés film dokumentált egy minden részletre kiterjedő nyomozást, és azt a változást, melyet ez a nyomozás hozott a benne résztvevők életében. Mark Ruffalo és Jake Gyllenhaal talán nagyobb szerepet kapnak a történetben, mint a Downey által életre keltett Paul Avery, a cinikus, ám kiváló, drog- és alkoholfüggő újságíró, ám talán az övé a leghálásabb szerep, és finom alakításával ő árnyalja a legjobban azt, miként képes tönkretenni valakit a kapaszkodók nélküli megszállottság. Ez volt Downey egyik utolsó szerepe, mielőtt elmerült volna a Marvel-filmuniverzumában, ugyanakkor itt már mélységeiben is képes volt megmutatni azt a figurát, aki, ahogy fentebb is írtam, összességében talán a legtesthezállóbb szerep a számára.
Zodiákus
Downey számtalanszor elmondta, hogy a kiutat a drogok és az alkohol útvesztőjéből többek közt Mel Gibson mutatta meg neki. Gibson feltétel nélkül bízott a még mindig fiatal tehetségben, ezért ő maga protezsálta be Az éneklő detektív című filmbe, ahol Downey egy súlyos bőrbetegséggel kórházban fekvő jó nevű krimiírót játszik, akinek azonban a fejében összemosódnak az általa írt gyilkosságok, és a valóság. A saját identitását is megkérdőjelező, és hallucinációiba egyre mélyebbre alámerülő Dan Dark szerepében Downey megint azt az arcát mutatja, ami olyan magával ragadó volt a Chaplinben, és olyan szarkasztikus a Trópusi viharban, a színészt, aki gond nélkül azonosul a szerepével, és aki a szó jó értelmében véve játszik saját karakterével.
Az éneklő detektív
Shane Black haverfilmje felidézi a Halálos iramban poénjait, de elhagyja azok akciódús képsorait egy némileg noirba oltott, szenzációs helyzetkomikumokkal tarkított krimibe. Downey pitiáner tolvajból kétbalkezes hollywoodi nyomozótanonccá válása az egyik legkacagtatóbb átalakulás, szenzációs párbeszédek, és egy szövevényes bűnügy körítésével, ahol a pálmát mégis Downey és Val Kilmer lenyűgöző párosa viszi el egyértelműen. A Durr, durr és csók működik vígjátékként, haverfilmként, és bűnügyi filmként egyaránt, amit ezen felül emlékezetes, bár némileg karikatúraszerű mellékszereplők tesznek még emlékezetessé. Black filmjei ezzel az alkotásával együtt is meglehetősen megosztóak, ám a szerkesztőség kifejezetten szereti őket, különösen Downey alakításának köszönhetően.
Durr, durr és csók
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
