Coetzee többek közt Márai Sándorral is foglalkozik kritikai kötetében

Kovács Krisztián
2020. augusztus 12. | Becsült olvasási idő: 1 perc

2003 Nobel-díjasa elemzi Márquez, Faulkner és Márai Sándor műveit

A dél-afrikai regényíró, John Maxwell Coetzee idén februárban töltötte be a 80. évét, 2003-ban a Svéd Akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntette ki, ráadásul idén leghíresebb műve, A barbárokra várva adaptációja is sztárszereposztással kerül a mozikba, most pedig egy exkluzív kötetben világhírű írók regényeit elemzi.

Coetzee többek közt Márai Sándorral is foglalkozik kritikai kötetében

Szeptember 15-én esszékötet jelenik meg 2003 irodalmi Nobel-díjasának tollából. J. M. Coetzee Fogaskerekek című kötetében Italo Svevo, Robert Walser, Robert Musil, Walter Benjamin, Bruno Schulz, Joseph Roth, Márai Sándor, Paul Celan, Günter Grass, W. G. Sebald, Hugo Claus, Graham Greene, Samuel Beckett, Walt Whitman, William Faulkner, Saul Bellow, Arthur Miller, Philip Roth, Nadine Gordimer, Gabriel García Márquez, és V. S. Naipaul művei is terítékre kerülnek.

A kötet ide kattintva előrendelhető a kiadó honlapján, és íme a fülszöveg: „A Fogaskerekek – Kritikai írások J.M. Coetzee 2000–2005 között keletkezett irodalmi esszéit gyűjti egybe. A kötet első felében tárgyalt írók művei többnyire a századvégi Osztrák-Magyar Monarchia szellemiségéhez köthetők. Így ebben a részben Italo Svevo, Joseph Roth, Bruno Schulz és Márai Sándor könyveiről is szó esik. Coetzee ugyanakkor behatóan elemzi a 20. századi német irodalom kiemelkedő alakjainak munkásságát: Robert Musil, Robert Walser, Walter Benjamin (Árkád-projekt), Joseph Roth, Gunter Grass és W. G. Sebald mellett született esszé a költő Paul Celanról is. Graham Greene Brightoni sziklája, valamint a Coetzee által régóta csodált Samuel Beckett rövidebb lélegzetű írásai is külön fejezetet kaptak. Az amerikai irodalomból Walt Whitman, William Faulkner, Saul Bellow, Arthur Miller és Philip Roth műveiről írt kritika szerepel a kötetben. Az esszégyűjteményt három, szintén Nobel-díjas pályatársról (Nadine Gordimerről, Gabriel García Márquezről és V. S. Naipaulról) írt tanulmány zárja.”