Hírek

5 érdekesség az 5 éve elhunyt Umberto Eco-ról

Kovács Krisztián
2021. február 19.
Becsült olvasási idő: 1 perc

Hirdetés

Umberto Eco-t széles körben a XX. század második felében fellendülő modern irodalmi irányzatok egyik legnagyobb mesterének tekintik, holott művei nagy mértékben támaszkodtak a klasszikus elődökre, ugyanakkor műfajilag sokszor beskatulyázhatatlanok maradtak, és még a mai napig is egyfajta irodalmi-filozófiai rejtvényként emlegetik őket. Eco 2016. február 19-én hagyott itt minket, halálának évfordulója kapcsán hoztunk most róla néhány érdekességet.

Umberto Eco (1932-2016)

Képregényíróként kezdte

Pontosabban rajongóként; gyerekkorában falta az Olaszországban elérhető összes létező képregényt, sőt, tovább is merészkedett. Megírta, és megrajzolta saját képregényeit, és saját kezűleg olyan műgonddal kötötte be őket, hogy azok a leginkább hasonlítsanak az újságos standok polcain sorakozó füzetekre. Az olvasás és alkotás szeretetét egyébként nagyszüleitől örökölte, nagyanyja a városi könyvtárból minden héten 2-3 könyvet hozott neki, nagyapjának pedig egyik hobbija volt a könyvkötészet.

Tudósként indult

Bár Eco nevét széleskörben az 1980-ban megjelent A rózsa neve tette ismertté, valójában a tudományos világ már 1962-től emlegette a munkásságát, akkor került ugyanis a boltokba Opera Amerta című műve, egy komplex filozófiai, irodalomtörténeti értekezés, melynek olvasói a mai napig úgy tartják, sok mindent megjósolt a posztmodern irodalmi irányzatok változásai kapcsán, melyek aztán csak 20-30 évvel később következtek be valójában.

Imádta a popkultúrát

Eco-t manapság az irodalom és a filozófiai legendájaként, vitathatatlan szaktekintélyként, sőt, zseniként tartják számon, ugyanakkor számtalanszor beszélt róla, hogy ő maga imádja a popkultúrát, és heti szinten számos amerikai televíziós szériát követett, sőt, rajongott értük. A kedvencei a Columbo, a Starsky és Hutch, és a Miami Vice voltak, de nem vetette meg a CSI: Helyszínelők szériáit sem. A detektívműfajt saját bevallása szerint a végletekig imádta, nem véletlenül jelent meg ez a vonal olyan hangsúlyosan leghíresebb művében, A rozsa nevében is.

Elhivatott könyvgyűjtő volt

Szinte természetes, hogy a képregényeken, és tv sorozatokon túl a könyvekért is rajongott, egyesek szerint rögeszmés gyűjtő volt, ami odáig fajult, hogy két otthonában összesen nagyjából 50 000 könyvet gyűjtött össze az évtizedek alatt, melyeket riportok alkalmával is büszkén mutatott meg. Egyszer állítólag a titkára leltárt akart készíteni a gyűjteményről, de Eco megkérte, hogy ne tegye, mert nem akarja tudni, miből hány példánnyal rendelkezik, szerinte ez ugyanis semmilyen lényegi információt nem árul el, és csak arra emlékeztetné, hány olyan regény található a gyűjteményében, melyet még nem olvasott el.

A rózsa neve

Leghíresebb műve, az 1980-as A rózsa neve máig 50 millió példányban kelt el világszerte, és nagyjából 30 nyelvre fordították le. A regény számos korábbi mű és szerző előtt tiszteleg, leginkább persze Jorge Luis Borges Bábeli könyvtárára utal, de fejet hajt Rudyard Kipling, Alexandre Dumas, Sir Arthur Conan Doyle, Galileo Galilei, sőt, Arisztotelész előtt is. Miután a regény fordítóként is óriási kihívás a rengeteg szövegmagyarázat miatt, így Eco minden egyes ország fordítóival szorosan együttműködött a szövegek átültetésekor, hogy azok a lehető legautentikusabb módon adják vissza mindazt, amit ő el szeretett volna mesélni.