- Kovács Krisztián
- 2021. május 7. | Becsült olvasási idő: 3 perc
1901. május 7-én, vagyis napra pontosan 120 évvel ezelőtt a Montana állambeli Helen városkájában látta meg a napvilágot Frank James Cooper, avagy ahogy hollywoodi befutása után a világ megismerte a nevét, Gary Cooper. Harminchat éves pályafutása a némafilmes korszaktól egészen az álomgyár aranykorának végéig tartott, kaszkadőrből, dublőrből lett kora egyik legkifinomultabb férfi színésze, aki műfajtól függetlenül mindenhol helyt állt, aki közeli barátságot ápolt olyanokkal, mint James Stewart és Ernest Hemingway, és aki alakításaiért két alkalommal vihette haza a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Mindössze 60 évesen hunyt el rákban, de előtte egy hónappal még a televízióban nézhette végig, ahogy Stewart átveszi nevében az életművéért járó Oscart, és azt mondja beszédében: „Azt akarom, hogy tudd. A legnagyobb barátsággal, szeretettel, csodálattal és mindannyiunk mély tiszteletével viszem neked a díjat. Nagyon büszkék vagyunk rád, Coop.” Mi most kedvenc öt filmünkkel emlékezünk meg a legendáról.
Mivel is kezdhetnénk, ha nem azzal a filmmel, mely először hozott széleskörű elismerést – és egy Oscar-szobrot – Coopernek 1941-ben. Az Alvin York saját naplóján alapuló filmet összességében is 11 aranyszoborra jelölték, és bár az igazi York ódzkodott tőle, hogy megfilmesítsék háborús történetét, végül belement, de kikötötte, hogy kizárólag Gary Cooper játszatja el a vásznon. Az első világháborús történetben York őrmester egy kiváló lövészkészséggel megáldott fiatalember, akit vallási meggyőződései ellenére soroznak be a hadseregbe, és aki tehetsége ellenére sem akar ölni hazájáért, pálfordulása után aztán egységével képes megmutatni, hogy nem a gyilkolás az egyetlen út a harcban.
Cooper örömmel játszotta el egyik legjobb barátja Pulitzer-díjra is jelölt háborús regényének főszerepét, és Hemingway szerint is tökéletes választás volt Cooper Robert Jordan karakterére. A spanyol polgárháború alatt játszódó történet egyszerre izgalmas kaland és tragikus szerelmi történet. Jordan azt a feladatot kapja, hogy a forradalmi brigádok oldalára állva robbantson fel egy hidat, ám a három nap eseményeit elmesélő sztori közben beleszeret az Ingrid Bergman által alakított Mariába. Bár Sam Wood 1943-as filmje az eredeti regény számos aspektusát kilúgozta a végső forgatókönyvből, és jobbára a két főszereplő közt kibontakozó szerelemre fókuszált, így is a háborús filmek egyik klasszikusa vált belőle.
A film, mely egy teljesen egyedi megközelítést alkalmazott a korábban bevett western sablonokkal szemben, és amit emiatt John Ford és John Wayne is szívből gyűlölt. Will Kane rendőrbíró története Fred Zinnemann rendezésében a seriff békebírói karrierjének utolsó pillanatait eleveníti fel azelőtt, hogy elvenné feleségül leendő kedvesét, az első komolyabb szerepében látható későbbi monacói hercegnőt, Gracy Kelly-t. A legtöbb kritikus „morális westernnek” nevezte, amiből a műfajra jellemző stílusjegyek nagy része hiányzott, de talán emiatt, még a Szovjetunióban is engedték bemutatni, sőt, óriási kultusz övezte annak ellenére, hogy az amerikai közönség nem volt elájulva tőle, és bár először Gary Cooper is ódzkodott a szereptől – túl öregnek érezte magát hozzá – végül pályafutása egyik emblematikus alakításává vált.
Billy Wilder Hollywood aranykorának kétségtelenül egyik legjobb rendezője volt, 1957-es filmjét mégis kevesebbet emlegetik manapság, pedig már önmagában Gary Cooper és a fiatal Audrey Hepburn párosa is elvinné a hátán. Az 1928-as Scampolo című film remake-jében a milliomos playboy és a fiatal csellista lány furcsa szerelme bontakozik ki a szemünk előtt, mely mondhatni megszokott Wilder-féle sablonokat használ, és talán nem öregedett túl szépen, de így is kiváló kikapcsolódás. A film egyébként az Egyesült Államokban meglehetősen gyengén teljesített a mozikasszáknál, Európában viszont szerette a közönség, Gary Cooper pedig csak azért kerülhetett a filmbe, mert Cary Grant és Yul Brynner is nemet mondott a Wilder által neki felajánlott szerepre.
Anthony Mann 1958-as filmje Cooper kései karrierjének egyik üde színfoltja, egy meglehetősen furcsa, és végzetszerű találkozás története a jó útra tért Link Jones farmer, és egykori bandatársai közt az amerikai préri kellős közepén. Bár A vadnyugati ember mára a kevésbé népszerű westernek közé tartozik, amire talán lassú és kimért tempója ad magyarázatot, forgatókönyvét nem érheti kritika, az ráadásul a Tizenkét dühös emberért is felelő Reginald Rose munkája, míg az amerikai prérit bemutató szemkápráztató képekért az Elfújta a szélen is dolgozó Ernest Haller felelt. A kritika egyébként nem volt oda a filmért, a klasszikus amerikai western csillaga egyébként is leáldozóban volt akkoriban, hogy hamarosan átadja helyét az olasz típusú, jóval sötétebb tónusú spagettiwesterneknek.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.