- Kovács Krisztián
- 2020. augusztus 10. | Becsült olvasási idő: 3 perc
Az idén is számtalan évfordulót ünneplünk, Al Pacino 80 éves lett, Clint Eastwood, Gene Hackman és Sean Connery 90, és a mai napra is jutott születésnapos, hiszen a Spanyolországot angol nyelvtudás nélkül elhagyó, ott pedig azóta is tartó sokszínű karriert felépítő Antonio Banderas is betöltött a 60. életévét.
Antonio Bandera (’s’ nélkül, melynek használatát később Pedro Almodovar javasolta neki) 1960. augusztus 10-én született ugyanabban a kisvárosban, ahol Pablo Picasso is. Fiatalon igen tehetséges labdarúgónak számított, de egy lábtörés keresztülhúzta a számításait, és épp abban az évben, mikor meghalt Franco tábornok, a spanyol film pedig végre szabad lett, úgy döntött, ez az az irány, melyben megtalálhatja élete értelmét.
A fiatal tehetséget huszonhét évesen fedezte fel az Oscar-díjas Almodovár, majd 1992-ben A mambó királyai című filmben mutatkozott be az Egyesült Államokban, hogy aztán az elkövetkező években igazi akciósztár váljon belőle, bár közben ugyanúgy megállta a helyét vígjátékokban (Hárman párban), musicalben (Evita), vagy épp a hangját kölcsönözve animációs filmben is (Shrek 2.). Banderast többször jelölték Golden Globe-díjra, sőt, idén februárban élete első Oscar-jelölését is begyűjtötte, de sokszínűségét jól jelzi, hogy a Kilenc című előadásban 228 estén át énekelt és táncolt a Broadway-n, amiért Tony-díjra is felterjesztették. Ezúttal kevésbé nyilvánvaló szerepeiből válogattunk a születésnapja kapcsán.
Robert Rodriguez és Quentin Tarantino epizódos felépítésű, sztárokkal teletűzdelt filmje egy szilveszter éjszaka történetét meséli el az egyre-másra pácba keveredő megoldóember és portás szemszögén keresztül. Banderas az egyik epizódban egy gengszter bőrébe bújik, nyúlfarknyi szerepe sokkal inkább afféle karikatúrája a maffiának, örömjáték az eltúlzott gesztusokkal és mimikával, ráadásul kellő bátorság is az akkor még az amerikai áttörést hozó Desperado és Evita című filmek előtt.
A lista talán legismeretlenebb alkotása ez a 2014-es sci-fi, mely az ember felett eluralkodó technológia hatásairól beszél. Bár a film a kiváló alapötlet, és a Szárnyas fejvadász és a District 9 című filmekre hajazó szép látványvilág mellett végül nem igazán teljesíti, amit ígér, ám, ha akad pontja a filmnek, mely miatt megéri megtekinteni, az Banderas kiváló alakítása, aki egyértelműen a hátán cipeli a produkciót, miközben karaktere igyekszik eldönteni, hogy vajon az emberek, vagy a gépek oldalát és igazát válassza-e.
Fontos és okvetlenül kiemelendő szerep Banderas pályafutásában Richard Donner neo-noirja, ami nem egy tipikus akciófilm, a spanyol színész pedig ezúttal negatív karaktert kelt életre, méghozzá hihetetlen átéléssel. Miguel Bain alakjában egyesült az antiszociális személyiségzavar, a zabolázhatatlan düh, és saját véres szakmája iránti elkötelezettség, Banderas pedig hihetetlen szenvedéllyel formálja meg ezt a szélsőséges figurát, egyértelműen lejátszva a szerepébe némileg beleszürkülő Sylvester Stallone-t.
Az HBO saját gyártású filmje a mexikói forradalom egyik érdekes momentumát eleveníti fel, mikor a forradalmár, Pancho Villa hagyta, hogy a forradalmát támogató pénzért cserébe forgassanak róla az amerikaiak. Banderasnak Golden Globe- és Emmy-jelölést hozott a főszerep, melynek egyébként szimbolikus jelentősége is volt, hiszen az amerikai társadalom és politikai kritikáját nyújtotta át a nézőnek, és bár persze érték kritikák, amiért az egyébként nem túl jól dokumentált valóságot némileg elferdítette, igencsak szerették a kritikusok és a nézők egyaránt.
A végére hagytuk Pedro Almodovar legutóbbi, egészen pontosan tavaly debütált filmjét, melyben Banderas ismét anyanyelvén játszott, és melyért élete első Oscar-jelölését kapta. Banderas egy letűnt filmrendezőt alakít, akinek beszédet kellene mondani egyik legjobb filmje felújított változatának bemutatóján, ő azonban hosszú ideje még a négy fal közül is ritkán mozdult ki. A színész olykor egészen minimalista, rendkívül érzékeny játékkal nyúl a figurához, és ezzel képes mélységeiben feltárni egy művészember ragadós, és látszólag leküzdhetetlen depresszióját.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
A rémesen vicces Addams-feldolgozás
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.