Ritkaságszámba menő esemény, hogy egy egész csoport dolgozzon egy regény befejezésén

Kovács Krisztián
2021. március 9. | Becsült olvasási idő: 1 perc

60 évvel a halála után egy művészcsoport fejezte be Boris Vian félbehagyott regényét

Boris Vian a XX. századi francia avantgárd művészet egyik legnépszerűbb, ugyanakkor meglehetősen furcsa és kirívó alakja volt. Tajtékos napok című világhírű regényét mi magyarok is nagyon szeretjük, az egyébként idehaza is meglehetősen teljes életműkiadás pedig most vélhetően legexkluzívabb darabjával bővül majd.

Ritkaságszámba menő esemény, hogy egy egész csoport dolgozzon egy regény befejezésén

Nem úszhatjuk meg címmel április 15-én a Helikon Kiadó gondozásában jelenik meg Boris Vian életében befejezetlen, ám halála után 60 évvel egy művészcsoport tagjai által mégis teljessé tett kötete. Vian, aki életében zenélt együtt a jazz-legenda Miles Davis-szel is a Köpök a sírotokra című regényének filmadaptációját tekintette meg épp, mikor felállt a moziszékből, és trágár szavakkal szidalmazni kezdte a szerinte borzalmasan sikerült feldolgozást. Egyetlen pillanattal később szívrohamot kapott, összeesett és a mentőautóban meghalt. Mindössze 39 éves volt. Vian rendkívüli életével ebben a cikkben külön is foglalkoztunk.

A régi-új kötet egyébként már előrendelhető a kiadó webshopjából ide kattintva, és íme a fülszöveg: „Ritkán történik meg, hogy egy író töredékben maradt műveinek egyikét a szerző halála után 60 évvel kiadják, ráadásul úgy, hogy nem torzót, hanem egy – a szerző életművét, stílusát jól ismerő kortárs írók által – befejezett regényt vehetnek kézbe az olvasók. Nos, a mostani egy ilyen alkalom, mert a regényt, amelynek első fejezeteit Boris Vian 1950-ben vetette papírra, a Raymond Queneau alapította OuLiPo nevű művészcsoport néhány tagja továbbírta, mégpedig a hagyatékban megtalált eredeti szinopszis alapján.

A Nem úszhatjuk meg a híres-hírhedt Vian-alteregó, Vernon Sullivan újabb (ötödik) könyve lett volna, hiszen a helyszín megint Amerika, és a cselekmény ezúttal is gyilkosságról gyilkosságra halad előre, de Vian és a történetét folytató társszerzők számos olyan elemet is beleszőttek ebbe a krimiparódiába, amelyek oly jellegzetessé és egyedivé teszik Boris Vian saját néven kiadott írásait. Az alkotók nagy gondot fordítottak arra, hogy a könyv izgalmas és szórakoztató legyen, s ennek érdekében esetenként nem riadtak vissza bizonyos festői túlzásoktól és különféle nyelvi játékoktól sem. Mindezek eredményeként igazi irodalmi csemege született, melynek elolvasását nem úszhatjuk meg.”